cdrssjotekonykocc

Egy - a vártnál sajnos hosszabb - szünetet követően visszatértünk és igyekszünk bepótolni minden elmaradást már most a hétvégén. Volt egy snooker nélküli hetünk, ami pihenéssel telt, majd sajnos betegség szólt közbe, így a következő hét is kimaradt, de ahogy említettem, semmilyen esemény felett nem siklunk el, fontos dolgok történtek ugyanis az elmúlt hetekben.

Az elmulasztott beszámolók közül pedig időrendben elsőként a World Seniors Championship kerül sorra (november 5-6), ahol a címvédő Jimmy White mellett a nyolcvanas és kilencvenes évek nagy legendái kaptak szerepet, mint például Steve Davis, Cliff Thorburn, vagy éppen Dennis Taylor. A győztes egy legendásnak nem nevezhető játékos, Darren Morgan lett. A döntőben - ahogy tavaly is - Steve Davis kapott ki.

A főtáblán 16 veterán kapott szerepet, a játékszabályokat pedig gyors, pörgős lefolyású meccsekre tervezték, mindössze két nyert frame kellett a győzelemhez minden fordulóban, ráadásul 30 másodperc állt rendelkezésre egy lökés elvégzéséhez.
Nekem személy szerint nem nyerte el a tetszésemet ez a lebonyolítás, jobb lett volna több időt hagyni az "öregeknek", hogy egy kis műsorral is hozzátegyenek a játékhoz. Ugyanakkor erre kétségtelenül nem mindenki képes úgy, mint Dennis Taylor és Steve Davis, így lehet, hogy kellemetlenül sült volna el az egész, a szabályokat meg úgyis a rendező és főszponzor Wyldecrest Park Homes diktálja, már az is nagy dolog, hogy második alkalommal is megrendezték ezt a versenyt, igazán remek ötlet volt.

Tavaly a "nagy vb" hatszoros döntőse Jimmy White ért révbe, 80-as évekbeli nagy riválisát, Steve Davis-t győzte le. Most pedig nézzük az idei meccseket.

Nyolcaddöntők

Steve Davis - Tony Drago   2-1

A hatszoros világbajnok Steve Davis és a géppuskakezű máltai csatája izgalmasan alakult, Drago szerzett vezetést, de Davis megfordította a meccset és továbblépett.

Davis, Drago, jó hangulat

Dene O'Kane - Neal Foulds  2-1

Az új-zélandi O'Kane is hátrányból fordított Foulds ellen.

Karl Townsend - Steve Ventham  2-0

John Parrott - Joe Johnson  2-1

Johnson '86, Parrott '91 bajnoka

Az első körben egyedül itt találkozott két világbajnok, nagy taktikai harcban '91 bajnoka legyőzte '86 bajnokát.

Jimmy White - Tony Knowles  2-0

White és Knowles, a 80-as évek sztárjai

A 80-as évek két ikonja között megmaradt az egyértelmű különbség White javára.

Dennis Taylor - Nigel Bond  2-0

Taylor szemüvege nem ment ki a divatból

A forduló meglepetése, a 62 éves Taylor, '85 világbajnoka simán legyőzte a 45 éves, még aktív Bondot.

Darren Morgan - Gary Wilkinson   2-0

Cliff Thorburn - Doug Mountjoy  2-1

A műtét után lábadozó Alain Robidoux helyére beugró Mountjoy szoros meccsen kikapott a Világbajnokságon 1983-ban elsőként maximumot lökő kanadai "Magnum", Cliff Thorburn ellen.

Negyeddöntők

Steve Davis - Dene O'Kane  2-0

O'Kane és Davis kézfogása

Ez elég sima volt, takaréklángon nyert az örökifjú Davis.

Darren Morgan - Cliff Thorburn  2-0

Morgan győzelme is sima volt, búcsúzott a kanadai gentleman.

Jimmy White - Dennis Taylor  2-0

Itt is kijött a különbség aktív és visszavonult játékos között.

John Parrott - Karl Townsend  2-1

Parrott újabb nagy taktikai csatát nyert, 0-1-ről fordítva meg a meccset.

Elődöntők

Steve Davis - John Parrott  2-0

Parrott és Davis mókázik

A hétvége második világbajnok vs. világbajnok meccse, ezúttal azonban Parrott maradt alul, Davis egy kis szerencsének és Parrott hibájának köszönhetően újból simán nyert és bejutott a döntőbe.

Darren Morgan - Jimmy White  2-0

Arról, hogy a tavalyi döntő visszavágója ne jöjjön létre, a wales-i Darren Morgan gondoskodott, aki két küzdelmes frame-ben legyűrte Jimmy White-ot, ezzel a két selejtezőjét beleszámítva öt meccset nyerve jutott be a döntőbe, úgy, hogy közben frame-et sem vesztett!

A döntő

Darren Morgan - Steve Davis  2-1

Arról, hogy a 45 esztendős wales-i mennyire vette komolyan a tornát, árulkodik nyilatkozata a döntő előtt: "két frame-re vagyok egy álom megvalósulásától". Az azonban rögtön világossá vált, hogy ha megvalósult álom lesz is, két frame alatt biztosan nem, már az első percekben látszott, Davis ugyanis egy 72-es breakkel behúzta az első menetet. Morgan nem adta fel, sőt maximumra ment, 86-nál hibázott, így meg kellett elégednie az egyenlítéssel. A lendület azonban megmaradt a döntő frame-re is, legyőzte Davis-t és megnyerte a második Szenior Világbajnokságot. Selejtezőből indulva, végig koncentráltan és elszántan játszva nagyobb nevű ellenfeleket győzött le és megvalósult az álma, világbajnok lett. Sokan talán szívesebben láttak volna egy régi legendát a trónon, de ahhoz nem férhet kétség, hogy Morgan megérdemelten lett a veteránok bajnoka. Steve Davis mindkét Szenior VB-n döntőt vesztett, de úgy gondolom nem abból a fából faragták, hogy ezt annyiban hagyja, jövőre újra meg fogja próbálni, mert még a végén a Szenior vb-k Jimmy White-jának keresztelik el...

Darren Morgan és a kupa

Steve Davis ilyen szomorú volt egész hétvégén, az arcára van írva a keserűség

Nemrégiben elkezdtük az év második legrangosabb pontszerzője selejtezőjének mezőnyét átnézni, most pedig folytatjuk, ott ahol abbahagytuk, további nagy nevek jönnek, fiatalok és idősebbek, világbajnokok és világbajnoki döntősök a Világ minden tájáról.

A selejtező kilencedik ága következik a sorban, amelyet Liam Highfield és Sam Baird (2.20-tól takarít, szépen) meccse nyit majd. Highfield 20, Baird 23 éves, így két fiatal titán összecsapásáról van szó, bár egyikük sem tűnik egyelőre a jövő világbajnokának, de még van idejük bizonyítani. A továbbjutó például máris egy sokkal magasabban jegyzett fiatal ellen mutathatja meg képességeit, aki nem más, mint a skót Anthony McGill. Ő ugyancsak 20 éves és többször találkozhattunk a nevével a Players Tour versenyein is, a harmadikon például az elődöntőig menetelt többek közt Matthew Stevens, vagy Stephen Lee kiejtésével. A harmadik körben már egy veterán, Shailesh "Joe" Jogia várja a három fiatal valamelyikét. Az indiai származású angol játékos 1994-ben kezdte profi karrierjét, azóta liftezik a profi és az amatőr státusz között, de az idei PTC-ben neki is van már egy elődöntője, rögtön az első tornáról, ahol Ronnie O'Sullivan ejtette ki a négy között. Az utolsó akadály ebben a selejtezősorban Jamie Cope, aki 19. a világranglistán, így egyrészt magasan esélyes bármelyik fent említett játékos ellen, másrészt azért harcol, hogy a top16-ba visszajusson, amihez nagy lépést jelentene a UK-en való minél jobb szereplés. Ha be is jut, a főtáblán Mark Williams lenne az első ellenfele, ami enyhén szólva baljós előjel, hiszen a wales-i klasszis mindkét idei nagy pontszerzőn a fináléig menetelt.

Joe Jogia

A tizedik főtáblás helyért elsőként a thai Passakorn Suwannawat és Joe Meara csapnak majd össze. Az erős csontú Suwannawat 25 esztendős, Meara pedig 36, egyikük sem alkotott túl sok maradandót eddig, bár Suwannawat negyeddöntője a Paul Hunter Classic-on egész szép eredmény. Kettejük csörtéjének győztese Jimmy White ellen készülhet, róla sokat nem kell mondanom, a sportág egyik élő legendája, a '92-es UK győztese. A harmadik körben száll be Jamie Jones, 23 éves wales-i spíler, akinek még tavalyról van egy PTC döntője, amit Ding ellen bukott el, viszont nagy pontszerzőn nem jutott még főtáblára. Hogy ezt ezúttal se tehesse meg, arról végső esetben Ricky Walden gondoskodhat majd. A 28 éves angol a 21. a világranglistán, tehát papíron neki is van esélye a top16-ra, de ő is csak a PTC-n villog, a Warsaw Classic döntőjéig jutott, ahol Neil Robertsontól kapott ki. A főtáblán a továbbjutó Stephen Lee-vel találkozhat.

A következő sor első fordulójába a szabadkártyások közül csatlakozik majd az indiai Lucky Vatnani, vagy a finn Robin Hull. Kettejük közül a szerencsés a győztes, a kínai Yu Delu-val mérkőzhet meg, aki a Paul Hunter Classic-on negyeddöntőt játszott, de az Alex Higgins Trophy-n is a nyolcaddöntőig jutott, így valószínűleg nincs rossz formában. A folytatásban ez a veteránok ága lesz, kezdve a 41 éves Peter Lines-szal, aki 1991 óta profi, van 147-e és 2009-ben negyeddöntőzött a UK Championshipen, ami a legjobb eredménye pontszerző tornán. A második negyvenes a skót Alan McManus, aki '94-ben Dubai-ban, '96-ban Thaiföldön nyert pontszerzőt és megjárta a világranglista 6.helyét is, most viszont csak a 47. Utoljára a 41 éves Ken Doherty száll majd be, 1997 világbajnoka, hatszoros pontszerző-győztes, aki jelenleg 33. a világranglistán. Papíron ez az ág kapja a legkönnyebb főtáblás ellenfelet, aki nem más, mint a top16-ban épphogy megkapaszkodó Martin Gould.

A 12. főtáblás helyért is vegyes mezőny indul. Kezdésnek Stuart Carrington, a 2006-os Junior Pot Black győztese és a 19 éves kínai Li Yan csapnak össze. Li a 2009-es Shanghai Masters főtáblájára jutott szabadkártyásként, tavaly pedig a Q School révén jutott helyhez a profik között. Andy Hicks a következő állomás. A 38 éves angol 1997-ben megnyerte a Benson & Hedges Championshipet, (ami a Masters selejtezőjének számított), valamint elődöntőt játszott a '95-ös VB-n, ahol Nigel Bond ütötte ki. Ekkor 17. volt a világranglistán, most 62. A harmadik körben csatlakozik Jack Lisowski, az angolok ifjú reménysége, akiről egyre többet hallani. Meglepetést okozna a főtáblára való bejutása, de ez az ág sem túl nehéz, így sikerülhet neki a bravúr. A negyedik körben ugyanis Fergal O'Brient kellene legyőznie, aki ugyan idén jó formában van, valamint egy igen rutinos, tapasztalt játékos, régi klasszis, de jelen helyzetben Lisowski-nak le kéne győznie, ha bizonyítani akarja, hogy ott a helye a legjobbak között. Ez most nem csak képletesen igaz, de szó szerint is, hiszen ha nyerne O'Brien ellen, bejutna a 32 közé, ahol Shaun Murphy lenne az első ellenfele.

Jack Lisowski

Aditya Mehta és David Gilbert nyitja a tizenharmadik sort. Az indiai Mehta a 2010-es Ázsia Játékokon egyéniben bronz-, csapatban ezüstérmet szerzett, az angol Gilbert pedig idén már volt főtáblán is, Ausztráliában, ahol Graeme Dott visszalépése miatt helyezték a szabadkártyás meccsét a 32 közé, de előtte a selejtezőkben legyőzte Dave Haroldot és Mark Kinget is. A második körben lép be a 42 éves észak-ír Joe Swail, aki volt már 10. is a világranglistán, jelenleg 56., a 2009-es Welsh Open döntőse. Robert Milkins, 35 éves, 1995 óta profi, van már 147-e, 36. a világranglistán. Végül, de nem utolsósorban Peter Ebdon száll be, 2002 világbajnoka, nyolcszoros pontszerzőgyőztes, 20. a világranglistán. Amelyikük túljut ezen a nehéz soron, Ali Carter ellen készülhet a főtáblán.

A következő kvintett első párosa két David, Morris és Grace. Morris mindössze 22 éves, mégis 2007-re datálódik legkomolyabb tornagyőzelme, amikor az Irish Classic-on nyert, legyőzve Fergal O'Brien-t. Grace már 26. évét tapossa, 2005-ös amatőr angol bajnok, 2008 óta liftezik a profi és az amatőr státusz között, idén a Q School révén jutott vissza a profik közé. A következő állomás Adrian Gunnell, 55. a világranglistán, '99-ben 147-et lökött, négy nagy pontszerzőn is nyolcaddöntőzött, utoljára 2008-ban, a Grand Prix-n. Dave Harold személyében egy komolyabb név jön a harmadik fordulóban, a 44 éves angol '91 óta profi, '93-ban az akkor még pontszerző Asian Open megnyerése karrierje legnagyobb sikere. Taktikus, megfontolt játékáról híres. Egy másik angol, Joe Perry csak egy győzelemre van a főtáblától, 24. a világranglistán és ő is '91 óta profi, holott hét évvel fiatalabb Dave Harold-nál, a maga 37 évével. A főtáblán az északír Mark Allen vár az ötösfogat győztesére.

Az utolsó előtti főtáblás helyre Rod Lawler és Simon Bedford rajtol az első körben. Lawler '90 óta profi, '96-ban második körbe jutott a VB-n, szintén '96-ban döntőt vesztett az International Openen, 2003-ban maximumot lökött a VB selejtezőjén. Bedford 35 éves, háromszor szerepelt pontszerző főtábláján jelenleg 76. a világranglistán, legjobbja a 65. hely. Mark Joyce a tavalyi UK-n robbantott, a negyeddöntőig menetelt, ahol 9-7-re kapott ki Mark Williams-től. Anthony Hamilton 1991 óta íródó profi pályafutása során 212 százast szedett már össze, mégse nyert egy pontszerzőt sem, két második helye viszont van, a British ('99) és a China Openről (2002). Végül Marco Fu, a legutóbbi Masters döntőse, aki a 2008-as UK Championshipen szintén döntőt játszott (és vesztett Shaun Murphy ellen 10-9-re), a 2007-es Grand Prix-t viszont besöpörte. A 32 között Stuart Bingham száll be erre az ágra.

Végül, de nem utolsósorban Andrew Norman és Scott MacKenzie nyitja a 16. selejtezősort. Norman és MacKenzie egyaránt 31 évesek (kevesebb, mint egy hónap van köztük), mindkettejük legjobbja pontszerzőn a nyolcaddöntő. Tony Drago már jóval nevesebb játékos, a "Máltai Sólyom" biliárdban is letette a névjegyét és a snooker rajongói számára is ismerős kell, hogy legyen a neve. Ő jegyzi a leggyorsabb százas bréket, viszont gyors stílusa sok hibával jár együtt, az igazán nagy eredmények elkerülték, jelenleg 51. a világranglistán, legjobbja a 10. hely, a 98/99-es szezonból. A negyedik körben a skót Jamie Burnett szállhat be, aki a tavalyi Shanghai Masters-en játszott döntőt bomba meglepetésre, viszont ott ki is kapott Ronnie O'Sullivan-től. Ötödjére Ryan Day jön, a wales-i a középmezőny stabil tagja, 6. is volt már a világranglistán, most viszont csak 30. Ha viszont továbbjut, a főtáblán viszont a világelső vár rá, azaz Mark Selby.

Tony Drago

A csütörtöki Premier League forduló után az Alex Higgins Trophy-n (PTC-8.) is a döntőben találkozott Neil Robertson és Judd Trump. Robertson visszavágott a csütörtöki vereségért és átvette a vezetést a Players Tour Championship tabelláján.

"Can't you hear, can't you hear the thunder? You better run, you better take cover!"

Tegnap tehát a nyolcaddöntőkkel folytatódott a PTC 8. versenye, az írországi Killarney városában. A hazaiak egyik reménysége, a Világkupán döntős páros egyik tagja, Gerard Greene buktájával kezdődött a nap, persze John Higgins-től kikapni nem szégyen (4-2). A skót ellenfele pedig épp Greene páros-partnere lett, Mark Allen, aki hosszas szenvedés után 4-3-ra gyűrte le Ryan Day-t. És Allen, ha már bejutott a negyeddöntőbe, élt is a lehetőséggel, hogy revansot vegyen honfitársa kiejtéséért és szintén 4-3-ra legyőzte a világbajnokot.

Mark Allen

Martin Gould és Neil Robertson meccsét illetően izgalmakban reménykedtem tegnap, de csalódnom kellett: az ausztrál világbajnok 4-0-val zavarta haza angol ellenfelét és bejutott a nyolc közé, ahol ellenfele az a Ben Woollaston lett, aki Dechawat Poomjaenget verte 4-1-re. Robertson ellene sem idegeskedett sokat, újabb 4-0-val abszolválta a feladatot.

A Trump-Lee meccsnek mindenki örült, aki kedveli a szóvicceket (azok minőségétől függetlenül), így én is. Az már más kérdés, hogy szakmailag nem kápráztatott el a meccs, legalábbis izgalmas nem volt, egy újabb 4-0 lett a vége, Trump javára. Az angol VB-döntős ellenfele a veteránok csatájából győztesen kikerülő skót Alan McManus lett, aki Ken Doherty-t győzte le, 4-1-re. Trump azonban McManust is legyőzte, 4-2-re, sőt lökött egy 138-as és egy 112-es breaket is (utóbbi ráadásul maximum lett volna).

Stuart Bingham

A kínai Yu Delu-nak sem sikerült meglepetést okoznia Stuart Bingham elleni sima 4-1-es vereségével. A negyeddöntő nyolcadik tagja pedig a világelső Mark Selby lett, aki Barry Hawkins ellen nyert 4-1-re, közben egy 103-ast is lökve (a nyolcaddöntőben csak két százas volt). A Selby - Bingham finoman szólva nem volt az év meccse, a fiúk igencsak megszenvedtek egymással, végül Selby 0-2-ről megfordította a meccset és 4-3-ra nyert és lökött két százast is, megmentve ezzel a meccs egyébként gyenge színvonalát.

Jöhettek tehát az elődöntők, melyek közül a tévében a hazai Mark Allen összecsapását figyelhettük Neil Robertsonnal. Ismét nem a fergeteges színvonal dominált, Allen jobban kezdett, Robertson árnyéka volt önmagának, de aztán összekapta magát és fordított, 100-as és 109-es breaket is lökött és 4-3-ra verte Mark Allent, amit abból a szempontból sajnálhattunk, hogy Alex Higgins honfitársaként különleges lett volna, ha megnyeri a Hurrikánról elnevezett tornát. De ez a valóságban nem szempont, Robertson jobban koncentrált, megérdemelten jutott a döntőbe egy hosszú és nehéz csatában. A másik meccs gyorsabban eldőlt, Selby valószínűleg fáradtabb volt, nem tudta igazán megizzasztani Trump-ot, aki egy jóval rövidebb meccsen 4-1-re nyert és a százassal sem maradt adós, 135-öt lökött.

A döntőben azonban már Trump volt a fáradtabb. Robertson nagy küzdelemben hozta az első frame-et, az angol kiegyenlített, majd újabb kemény csatában ismét Robbo volt higgadtabb és 3-1-re elhúzott, ahonnan Trump már nem tudott felállni, így 4-1 lett a vége. Robertson a győzelemért járó 10ezer euro mellett visszavágott Trumpnak a hétközi Premier League-ben elszenvedett vereségért, sőt a PTC tabellájának élére állt, megelőzve Ronnie O'Sullivan-t.

Neil Robertson

A torna után az ausztrál beismerte, a döntőben nem játszott igazán jól, de a biztonsági játéka jó volt és ez elégnek bizonyult. Hozzátette, a döntőig jól játszott és jól is érezte magát, hiszen tavaly nem ment neki a PTC tornákon, idén pedig már kettőt is nyert, amit jó előjelnek érez a UK Championship és a Masters előtt. "Idén keményebben edzettem, mint valaha és még akkor is szilárd a játékom, amikor egyébként rosszabbul megy. Már nem az vagyok, aki VB-t nyert, sokkal jobb játékos lettem."

Kétségtelen, Robertson szavai és játéka egyaránt meggyőzőek, de a UK-ig még hátra van két PTC torna, ahol újabb tettekkel támaszthatja alá esélyességét. Az nehezen kérdőjelezhető meg, hogy az utóbbi hónapban nyújtott játéka alapján ebben a pillanatban ő a UK egyik (-ha nem a-) legnagyobb esélyese. Trump szintén feljövőben van és Selby-t sem szabad leírnunk, sőt még rajtuk kívül is említhetnénk néhány komoly pályázót a decemberi viadalra...csak ne lenne olyan messze.

A PTC tabellája (a Top24) pedig így néz ki, nyolc fordulót követően:

Rank	Player	Total Money	Events Played
			UK	Europe	Total
1.	Neil Robertson	25,600	4	3	7
2.	Ronnie O'Sullivan	24,600	5	2	7
3.	Judd Trump	18,900	5	3	8
4.	Mark Selby	14,900	5	2	7
5.	Ben Woollaston	13,900	5	3	8
6.	Andrew Higginson	13,800	5	3	8
7.	Graeme Dott	10,500	5	2	7
8.	John Higgins	8,900	5	2	7
9.	Joe Perry	7,800	5	3	8
10.	Mark Davis	7,800	5	3	8
11.	Stephen Lee	7,700	5	3	8
12.	Xiao Guodong	7,500	5	3	8
13.	Ricky Walden	7,400	5	3	8
14.	Matthew Stevens	6,800	5	3	8
15.	Barry Hawkins	6,800	5	3	8
16.	Jamie Jones	6,700	5	3	8
17.	Fergal O'Brien	6,400	5	3	8
18.	Ding Junhui	6,000	3	1	4
19.	Joe Jogia	5,500	5	3	8
20.	Michael White	5,300	5	3	8
21.	Steve Davis	5,100	5	3	8
22.	Jack Lisowski	4,800	5	3	8
23.	Stephen Maguire	4,800	5	2	7
24.	Jimmy Robertson	4,800	5	3	8

Végül Neil Robertson döntői:

- nagy pontszerzők:

2006 - Grand Prix; Jamie Cope  9-5
2007 - Welsh Open; Andrew Higginson  9-8
2008 - Bahrain Championship; Matthew Stevens  9-7
2009 - Grand Prix; Ding Junhui  9-4
2010 - Világbajnokság; Graeme Dott  18-13
2010 - World Open; Ronnie O'Sullivan  5-1

- kis pontszerzők:

2011 - Warsaw Classic; Ricky Walden  4-1
2011 - Alex Higgins Int. Trophy; Judd Trump  4-1

Igen, ez 8/8! Nem rossz!

Írországba költözött a hétvégére a snooker krémje, hiszen Killarney városában rendezik a Players Tour Championship nyolcadik állomását, ami az Alex Higgins International Trophy nevet kapta, megemlékezve a kétszeres világbajnok, zseniális észak-ír legendáról, aki tavaly hunyt el. Nézzük mi történt eddig a smaragd szigeten, ki van még versenyben és ki esett már ki.

Alex Higgins, 1949 - 2010

Ha ránézünk a nyolcaddöntő - mára kialakult - mezőnyére, akkor véleményem szerint az eddigi egyik legerősebb PTC Top16-ot láthatjuk. Első párosunk az észak-ír Gerard Greene és a világbajnok skót John Higgins meccse, az esélyekre sok szót nem vesztegetnék, Higgins, ha már eddig elmászott, biztos nem akar kikapni a világranglista 37. helyén álló Greene-től. Az észak-ír mellett az szól, hogy igazi PTC-menőket búcsúztatott, a hazai Fergal O'Brien és a kínai Xiao Guodong személyében, utóbbi ráadásul korábban Ronnie O'Sullivan skalpját is begyűjtötte.

Gerard Greene

Nem két korszakos világklasszis, de két ismert és elismert játékos csatája lesz a Ryan Day - Mark Allen meccs. Allen szintén észak-ír, ezért akár hazai versenyzőnek is tekinthetjük, ráadásul 13. a világranglistán, míg wales-i ellenfele csak a 30. helyen áll. Allen eddig két, Day pedig három frame-et vesztett, nagyobb nevű ellenfél egyikük útjába sem akadt, így spórolhattak az energiával az egymás elleni meccsre.

Izgalmas és érdekes meccset ígér Martin Gould csatája Neil Robertsonnal. A vakmerő támadásairól ismert angol és a jó formában lévő ausztrál közül utóbbi az esélyesebb, de lehet, hogy épp most borul a papírforma, Gould ellen sosem lehet tudni, sok minden függ az angol aktuális formájától, hogy éppen hogy lökdösi be a méteres hosszú golyókat.

Martin Gould

Dechawat Poomjaeng és Ben Woollaston meccse hozza a PTC-n szokásos meglepetésemberek meccsét, bár Woollaston már nem igazán számít annak, hiszen tornagyőzelme is van idén, a harmadik Players Tour versenyt ő nyerte. Poomjaeng a tavalyi amatőr világbajnokság győztese, 33 éves thaiföldi versenyző a világranglista 85. helyéről.

Judd Trump és Stephen Lee meccse egy újabb izgalmas párosítás, Trump a Premier League-ben egyenesen szárnyal, de a PTC-n is megmutatta már oroszlánkörmeit, ő nyerte a második idei tornát. Stephen Lee-től idén sajnos elég keveset látunk, a 37. szülinapját nemrég ünneplő angol Trump ellen megmutathatná, nem felejtett még el snookerezni.

Stephen Lee

Alan McManus és Ken Doherty a következő párosítás, amely most is jól hangzik, de 10-15 éve még jobban hangzott volna. A skót McManus 6., Doherty 2. is volt már a világranglistán, bár most a 47. és a 33. helyeket foglalják el. Doherty-nek volt már egy izgalmas tévés meccse, ahol 3-1-ről 4-3-ra legyőzte Ali Cartert. McManus elsősorban Shaun Murphy kiejtésével dicsekedhet eddig.

A hetedik meccsen Yu Delu és Stuart Bingham csapnak majd össze. A maradék mezőny egyetlen kínai tagja, Yu, aki október 11-én ünnepelte 24. születésnapját és a legutóbbi PTC versenyen lökte élete legmagasabb break-jét, egy 137-est. Bingham idén már nyert egy nagy pontszerzőt, azóta viszont nincs a reflektorfényben.

Utolsó nyolcaddöntőnkön Mark Selby és Barry Hawkins néznek farkasszemet egymással. A világelső Selby többek között Graeme Dott-ot verte 4-0-ra, Hawkins legnagyobb skalpja eddig az idén már PTC-győzelemmel büszkélkedő Andrew Higginson.

Az Eurosport ezúttal is közvetít: 11.00-től a kettesen, 13.45-től és 21.00-tól pedig az egyesen élőben követhetjük nyomon az eseményeket, 20.15-től pedig felvételről nézhetünk meg egy összefoglalót.

Csütörtök este Exeterbe látogatott a Premier League mezőnyének négy tagja. Judd Trump Ali Cartert, Neil Robertson pedig Shaun Murphy-t verte egyaránt 3-1-re, hogy aztán a döntőben ismét ez az eredmény szülessen, Trump javára.

Az este első meccsén Judd Trump és Ali Carter feszültek egymásnak. Carter indított jobban, egy szép 78-as break meghozta neki a vezetést. Ezt követően viszont Trump percei következtek, kiegyenlített, majd a nap legmagasabb break-jét, egy 111-est lökve átvette a vezetést is. A negyedik frame-ben egy 53-as Trump-break elég volt a győzelemhez és a döntőbe jutáshoz.

Trump volt az ász a pakliban

Shaun Murphy és Neil Robertson ütköztek meg a másik meccsen, a kiszámíthatatlan angol és a jó formában lévő ausztrál egy elég jó színvonalú meccset játszottak, amelyen a golyóbelökés Murphy-nek, a biztonsági lökések pedig Robertsonnak mentek jobban és ezúttal (is) az utóbbi döntött, így az ausztrál 3-1-re nyert és bejutott a döntőbe.

Az utóbbi hetek, hónapok játéka alapján egy nagyon jó meccset várhattunk a két balkezes játékostól és végülis nem is kellett nagyot csalódnunk. A szoros első frame-et Trump húzta be, a másodikban Robertson kiegyenlített. Ezt követően viszont Trump lökött egy 59-es, majd egy 76-os break-et, amivel megnyerte a meccset és átvette a vezetést a tabellán is. Robertsonnak sem kell szégyenkeznie, közvetlenül Trump mögött a második helyre jött fel. Carter és Murphy helyzete nehezebb, nekik a hátralévő egy-egy fellépésükön komolyan oda kell tenniük magukat, ha be akarnak kerülni a nagydöntőbe. Carter a 9.fordulóban játszhat majd Higgins, Murphy pedig az utolsó, 10.fordulóban Trump ellen. Egyik se lesz sétagalopp, az biztos.

A következő fordulóra ezúttal két hetet kell majd várni, november 3-án Southampton városa fogadja majd a mezőny négy tagját, akik két (három) igen érdekesnek ígérkező meccsen mérik majd össze erejüket. A Ronnie O'Sullivan - Judd Trump meccs önmagáért beszél, reméljük sziporkázó játékot mutatnak majd, mindenesetre én már nagyon várom azt a csatát, még úgy is, hogy csak egy három nyertig tartó meccs lesz. A másik meccsen Robertson és Ding Junhui csapnak majd össze, ami már a második ilyen felállású meccs lesz az idei sorozatban; az elsőt a 3.forduló döntőjében az ausztrál nyerte 3-1-re.

Íme a tabella: