cdrssjotekonykocc

Ma este a megszokott időpontban, azaz 20.30-kor kezdetét veszi a Premier League hetedik fordulója.

vs.

vs.

A hajrájához érkezik a Premier League, ennek megfelelően "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". Aki a ma esti fordulót megnyeri, az átveszi a vezetést a tabellán, aki viszont elbukik az elődöntőben, az keresztet vethet a továbbjutására.
- előzetes
- eddigi fordulók: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik
- stream itt, vagy itt (sky sports 1)

A lenyűgöző tehetségű játékos október 14-én lett volna 33 éves, október 9-én volt öt éve, hogy elveszítettük. Emlékezzünk ez alkalomból pályafutására, sikereire, emlékezzünk egy zseniális játékosra, egy elbűvölő jelenségre, aki tragikusan fiatalon hagyta itt családját és rajongóit.

Paul Alan Hunter 1978-ban született, a közép-angliai Leeds városában. A családja bátorította, hogy kezdjen snookerezni, hét éves korában ragadott először dákót és próbálta ki magát a zöld posztónál. Tehetsége azonnal megmutatkozott, szülei meglátták benne a csiszolatlan gyémántot, így naponta órákat gyakorolva fejlesztette magát. Tizenkét éves korában figyeltek fel rá igazán, kiugró fiatal tehetségnek tartották, több junior versenyt nyert, 14 évesen pedig Richard Brooke-kal Anglia bajnokai lettek párosban. Édesapja, Alan, rendszeresen a közeli Bradford városába hordta, hogy ott többek között olyan klasszisok segítsék fejlődését, mint ’86 világbajnoka, Joe Johnson, vagy a szintén profi játékos, Jimmy Michie. Megnyerte többek között a Pontins Star of the Future U16-os versenyét, a Leicester Junior Opent (kétszer is), valamint második lett Stephen Lee mögött az országos U18-as bajnokságon és 1995-ben, mindössze 16 évesen már bemutatkozhatott a profik mezőnyében.

Négy hónappal később, az 1995-ös UK Championshipen már a második fordulóig jutott, legyőzve az akkori világranglista hatodik helyezettjét, Alan McManust, 9-4-re. Még ugyanabban a szezonban, de már a ’96-os évben a Welsh Open elődöntőéig menetelt, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb játékos, aki pontszerző tornán a legjobb négy közé került. A következő UK Championshipen már a negyeddöntőig jutott, Willie Thorne, James Wattana és Terry Murphy legyőzésével, de az ereje teljében lévő Stephen Hendry megállította.

’97-ben 4550£ pénzbüntetést kapott és ranglista pontoktól is megfosztották, miután cannabist találtak a szervezetében. Páratlan tehetségének és ilyen jellegű ügyeinek köszönhetően a média egyre inkább kezdte felkapni az ifjú zsenit. Szabadkártyát kapott a ’97-es Masters-re, de ekkor még nem tudott élni vele, Mark Williams búcsúztatta.

1998-ban megszerezte első nagy trófeáját, legelső profi sikereinek helyszínén, a Welsh Openen, ahol a világranglista-2. John Higgins ellen aratott 9-5-ös győzelmet a fináléban, parádés játékkal, három százast lökve. A döntőig vezető úton egyébként Steve Davis, Nigel Bond, Alan McManus és Peter Ebdon skalpjait is begyűjtötte, egyedülálló módon (Higgins-szel együtt) öt top16-os játékost győzött le a torna egy hete alatt, úgy, hogy ő maga még csak a 43. helyen állt. A ’98-as UK-en az elődöntőig jutott, két legenda, Jimmy White és Steve Davis is elbuktak ellene, de John Higgins ezúttal legyőzte. A szakújságírók 1998 legjobb fiatal játékosának választották.

1999-ben szerepelt először a Világbajnokságon, de az első fordulóban a későbbi bajnokkal, Stephen Hendry-vel akadt össze, aki 10-8-ra legyőzte. Bár ez a szezon nem hozott igazán nagy sikereket, a világranglistán szépen kúszott előre és az első 16-ban találta magát. A ’99-2000-es szezon sikertelenségét sokan annak tulajdonították, hogy Hunter sokat szórakozott és elhanyagolta a gyakorlást, ám ez a következő évre szemmel láthatóan megváltozott.

Páratlan küzdeni tudásával három Masters-t nyert négy év alatt

A British Openen elődöntőbe, a Grand Prix-n és a China Openen a nyolc közé, a Welsh Openen pedig a döntőbe jutott, majd jött a Benson & Hedges Masters, a snooker legnagyobb tornáinak egyike, ahol ugyancsak a döntőig menetelt. Ellenfele, az ír Fergal O’Brien jobban kezdett, 6-2-re vezetett az első szakasz végén. Hunter a meccs utáni nyilatkozatában felfedte, hogy ebben a hátrányban a nagy feszültség és nyomás alatt barátnője, Lindsay sietett a segítségére a hotelszobában, ahonnan egy 10 perces aktus és egy kiadós pihenés után egy kicserélődött Paul Hunter tért vissza a Wembley-be és az esti szakasz során négy százast lökve megfordította a meccset és 10-9-re győzött, besöpörve a 175.000 fontot és a hatalmas presztízsű trófeát.

A következő szezonban megvédte címét a Masters-en, egy újabb emlékezetes döntőben, 10-9-re verve Mark Williams-et. Sőt újból megnyerte a Welsh Opent is. A 2002-2003-as szezont a British Open megnyerésével kezdte, elődöntőzött Wales-ben, és az Irish Masters-en és a Crucible-ben is elérte egyéni legjobbját azzal, hogy a négy közé került legjobb barátja Matthew Stevens, valamint a címvédő Peter Ebdon legyőzésével. Az elődöntőben hatalmas csatában 17-16-ra kikapott Ken Doherty-től, annak ellenére, hogy már 15-9-re is vezetett.

Nagy ellenfelei közül sokan jó barátai is voltak egyben és bár nem az aszkéták életét élte, de sportszerűsége, küzdeni tudása, vidámsága mindenki számára példaként szolgált a sportágon belül és kívül egyaránt. A média is korán felfigyelt rá, a snooker Beckham-ének nevezték el. 2004-ben pompás esküvőt rendeztek Jamaicán, feleségül vette barátnőjét, Lindsey Fell-t, s a párost is hasonlóan kezelték, mint David és Victoria Beckhamet. Lindsey Hunter 2005 karácsonyán adott életet egyetlen gyermeküknek, Evie Rose-nak.

2004-ben harmadjára is megnyerte a Masters-t, a változatosság kedvéért ezúttal is döntő frame-ben és ezúttal is nagy (2-7-es) hátrányból fordítva barátja, a zseniális Ronnie O’Sullivan ellen. Az ezt követő szezon sajnos már nem az eredményekről maradt emlékezetes. Erős fájdalmak gyötörték a gyomrában, ami miatt majdnem visszalépett a 2005-ös Irish Masters-ről és a vizsgálatok hamarosan kiderítették, hogy előrehaladott gyomorrákban szenved. A China Openen jelentette be a rossz hírt kollégáinak, akik közül többen könnyeikkel küzdve hallgatták. Paul és sorstársa, a korábban ugyancsak rákkal küzdő Jimmy White még aznap vodkába fojtották bánatukat.

Hunter és legjobb barátja, Stevens

A történtek, és a kezelések megkezdése ellenére Hunter elindult a 2005-ös Világbajnokságon, azon viccelődött, hogy kevesebb haja lesz, mint Willie Torne-nak. Bár állapota rosszabbodott, hihetetlen lelki erőről tanúbizonyságot téve folytatta a snookert. Gyengeségét ki nem mutatva küzdött, versenyről versenyre, vereségről vereségre végigjátszotta a szezont, a Világbajnokság első fordulójában 10-5-re kikapott Neil Robertsontól, és mint később kiderült, ez volt élete utolsó meccse. A világranglistán a 34.helyig csúszott vissza és a szezon végén elismerte, hogy egyre rosszabbul van és folyamatos fájdalom kínozza. A Snooker Világszövetség a tagok szavazatai alapján megváltoztatta a szabályzatot, hogy fenntartsa a 34. helyet Hunter számára, amíg meg nem gyógyul.

Evie Rose, Paul és Lindsay Hunter

Sajnos azonban már nem tudta visszavenni a helyét, állapota tovább romlott, míg végül október 9-én, öt nappal 28. születésnapja előtt örökre lehunyta szemeit. 19-én temették el szülővárosában. A ceremónián több játékostársa is részt vett, legjobb barátja Matthew Stevens segített a koporsóját végső nyughelyéhez vinni. Halála mindenkit megrázott, több játékos szenvedett depressziótól, Stevens játékán évekig látszott, hogy képtelen kiheverni a tragédiát, csak mostanában tűnik úgy, hogy kezd magához térni.

White, Verhaas és O'Sullivan a temetésen

Hunter örökségét mindenki igyekezett megőrizni: Stephen Hendry, Mark Williams, Jimmy White, Ken Doherty és Stevens is a Masters átnevezéséért emeltek szót, azonban erre végül nem került sor. Megalakult azonban a Paul Hunter Alapítvány, amely nehéz sorsú gyermekek számára segít sportlehetőséget biztosítani. A Players Tour Championship negyedik állomása is a nevét viseli.

"Egy tigris volt a snookerasztalnál, de azon kívül nála kedvesebb embert nem találhattál volna. Minden győzelem, vagy vereség után rögtön visszaváltozott Paul Hunter-ré, nagyon nehéz ezt a tulajdonságot elsajátítani. El sem tudom mondani, milyen különleges ember volt."

Jimmy White, Hunterről

Nyugodj békében, Paul Hunter!

Forrás: www.paulhuntersnooker.com; www.paulhunterfoundation.org; képek: paul-hunter.gonetoosoon.org

Steve Davis és Dennis Taylor 1985-ben az évszázad meccse előtt és 2010-ben a "visszavágón".
Egyrészt csak úgy, másrészt meg mert két és fél hét és itt a Senior Világbajnokság, ahol hátha újra megütközhetnek.

Kevesebb mint két hónapot kell már csak várnunk és kezdődik az év egyik legnagyobb versenye, a UK Championship. A Világbajnokság után talán ennek a tornának van a legnagyobb jelentősége (pontszámban mindenképp), nézzük hát, kik küzdenek meg a főtáblára kerülésért november 5 és 9 között. Elsőként a főtábla felső ágára kívánkozó játékosokat vesszük górcső alá.

A selejtezőt megelőzően már sor kerül két mérkőzésre, a selejtező első fordulójába való bejutásért a wales-i Daniel Wells és a lengyel Kacper Filipiak, valamint az indiai Lucky Vatnani és a finn Robin Hull küzdenek majd meg.

Kacper Filipiak

A selejtező első ágán az angol Adam Duffy és a thaiföldi Dechawat Poomjaeng kezd majd, mindkettejük neve haloványan ismerős lehet a PTC sorozatból, a Paul Hunter Classic-on például Duffy ellen lökött maximumot Ronnie O'Sullivan, de volt már egy nyolcaddöntője is az angolnak a Players Tourban. A győztes ellenfele Alfie Burden, a 2009-es amatőr világbajnok lesz majd. A harmadik körben Rory McLeod várja ellenfelét, az utolsó selejtezőfordulóban pedig Barry Hawkins. Akármelyikük is kerül be, gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával készülhet a főtáblára, a legvalószínűbb, hogy a mezőny egyetlen színesbőrű tagja, McLeod, vagy a kétkezes Barry Hawkins lesz a szerencsés, aki a címvédő John Higgins ellen játszhat majd a 32 között.

A második ágon találjuk a selejtezők egyik újoncát, aki azonban mégsem zöldfülű. Minden bizonnyal az ő meccsét kíséri majd a legnagyobb figyelem, hiszen természetesen a hétszeres világbajnok és ötszörös UK győztes Stephen Hendry-ről van szó. Négyen verekszenek majd meg a Hendry elleni utolsó selejtezőért, név szerint és sorrendben először a norvég Kurt Maflin és az ír David Hogan, majd pedig Jimmy Robertson és Gerard Greene jelentik a következő két állomást a skót legendáig. Ha Hendry tényleg felszabadultabban játszik, mint amikor a 16-beli helyét őrizte, akkor jó esélye van a 32 közé kerülésre, ahol honfitársa Stephen Maguire lehet az ellenfele.

A harmadik vonalon szintén egy korábbi (hatszoros) győztes, Steve Davis lesz érdekelt, ám ő a selejtező harmadik körében száll majd be. Ian McCulloch és a belga Luca Brecel nyitják a sorozatot, a győztesre egy újabb régi nagyágyú, James Wattana vár, őt követi Davis és az utolsó körben az idei ötödik PTC torna győztese, Andrew Higginson. Érdemes lesz figyelni a feltörekvő belga Brecelre, valamint a Wattana, Davis párosra is, bármilyen párosítás, ezzel a három játékossal igazán érdekes meccset ígér. További motiváció mindnyájuk számára, hogy a 32 közt Ronnie O'Sullivan vár arra, aki utolsóként állva marad.

Steve Davis

A negyedik selejtezősor egy kínai-belga csatával kezdődik majd, mégpedig Bjorn Haneveer és Tian Pengfei részvételével. A továbbjutó ellenfele is kínai lesz majd, Liu Chuang személyében, majd két jóval ismerősebb név, Nigel Bond és Dominic Dale következnek. Utóbbi kettő számít a továbbjutás fő esélyeseinek, de a kínai fiatalok is beleszólhatnak a dologba, mindketten megmutatták már oroszlánkörmeiket a PTC tornáin. Aki innen továbbjut, Judd Trump ellen készülhet majd egy igen kemény párharcra a legjobb 32 között.

Az ötödik csoport egyik résztvevője a Daniel Wells - Kacper Filipiak meccs győztese lesz, akinek Michael White lesz az első ellenfele. A hármuk közül állva maradó játékos a 41 éves Barry Pinches, azaz a Kanári ellen készülhet, akinek legjobb UK-eredménye egy negyeddöntő 2003-ból. Őt a kínaiak egyelőre még második számú játékosa, Liang Wenbo követi, aki Dinggel párban Világkupát nyert júliusban.Az utolsó körben Mark Davis száll be, a Paul Hunter Classicidei döntőse. Extra motivációt elsősorban Liang számára jelenthet, hogy ha átverekszi magát a selejtezőkön, akkor Ding Junhui lesz az ellenfele a főtábla első körében.

A hatodik vonal első meccsén az idei VB főtáblájának egyik résztvevője, Andrew Pagett játszik majd, az angol Sam Craigie ellen. A wales-i Pagett igazán szép évet zárna, ha a Világbajnokság után a UK Championship főtáblájára is megérkezne egy kimerítő selejtezősorozatot követően. Ebben Craigie esetleges kiejtése után egy újabb PTC-győztes, Ben Woollaston gátolhatja majd meg, ha pedig őt is kiejti, akkor Michael Holt lesz a következő akadály. Ha még Holt sem tudja megállítani, akkor már csak a szintén VB-főtáblás skót Marcus Campbell marad hátra. A főtáblán pedig a 2003-as UK-győztes, Matthew Stevens várja ellenfelét ebből a csoportból.

Matthew Stevens

Újabb kínai érdekeltséggel találkozunk a hetedik kiadó hely kapcsán. Az első meccs az idei U21-es Ázsia-bajnok Cao Yupeng és Matthew Couch találkozója, a továbbjutó ellenfele a 27 éves szintén kínai Liu Song lesz. A harmadik körben az idén párszor már megvillanó Matthew Selt száll be, az utolsó fordulóban pedig a Shanghai Masters elődöntőse, Mark King várja ellenfelét. Bárki is jut tovább, azt Graeme Dott várja majd a 32 között.

Adam Wicheard és Paul Davison kezdik meg a küzdelmet a következő ágon. A két angol nem igazán álmodozhat főtábláról, céljuk inkább a profik közötti hely megtartása. A második körben az a Xiao Guodong száll majd be, akinek a nevét a Players Tour eseményei kapcsán már többször emlegettük, a 22 éves kínai, a 11. a sorozat tabelláján, most pedig nagy pontszerzőn is bizonyíthat, a sorsolása is szerencsésnek mondható, hiszen a harmadik és a negyedik körben belépő Mike Dunn és Tom Ford sem mondható verhetetlen ellenfélnek. A 39 éves Dunn legjobb eredménye egy első forduló a 2002-es Világbajnokságról, míg a 26 esztendős Tom Ford egy Málta Kupás negyeddöntőt és egy 2010-es PTC tornagyőzelmet tud felmutatni. A 32 között az egyre jobb formába lendülő Neil Robertson készülődik a továbbjutó ellen.

Xiao Guodong

Csütörtök este Stoke városában rendezték a hatodik Premier League fordulót. Ali Carter Mark Williams ellen, míg Ding Junhui Jimmy White ellen küzdött a döntőbe jutásért.

Elődöntők

Ha jobban visszaemlékszünk a játéknap előzményeire, azt jósoltam, hogy Mark Williams nyer és átveszi a vezetést Matthew Stevens-től a tabellán. Nos, ennek csak az egyik fele valósult meg és az is kevesebb, mint egy órára, ugyanis Williams kikapott Cartertől 3-2-re, így összesítésben 9 frame-nél tartott, tehát a döntő végéig valóban ő vezetett. De jobb is, ha nem szépítjük, nagyon nem jött be a jóslat, Williams hiába lökött egy százast is, Carter összeszedettebben játszott és a döntő frame-ben jobban koncentrált, így megérdemelten jutott be a döntőbe. Williams-nek egy fellépése maradt a nagydöntőig, keményen oda kell tennie magát, ha a négy közé akar kerülni.

Az este másik meccsén Jimmy White készülődött első pontjai megszerzésére a sorozatban és rögvest sikerült is neki, ugyanis megszerezte a vezetést egy 52-es break segítségével. A második menetben már 59-et szedett össze, ez viszont nem volt elég a megnyeréséhez, a kínai kiegyenlített. A harmadik frame-et megint a "Forgószél" húzta be, de Ding újból kiegyenlített és jöhetett a döntő frame, ahol már White nem tudott közbeszólni és elszenvedte harmadik vereségét is. Jó volt látni, hogy ezúttal jó formában játszott és élvezte is a snookert, kevésbé volt jó, hogy a biztonsági lökései sokszor nagyon gyengén sikerültek, ezzel annyi indulási lehetőséget adott Dingnek, amennyivel egy ilyen szintű játékosnak kötelező élnie. Jimmy-nek is egy szereplése van még hátra, az utolsó fordulóban Ronnie O'Sullivan ellen játszik majd, reméljük akkor is előveszi jobbik formáját.

A döntő

Ali Carter és Ding Junhui nem az utóbbi hónapok legkiemelkedőbb játékosai, mindkettejükben komoly bizonyítási vágy volt tehát, hogy ezzel a győzelemmel visszahozzanak valamit az elveszített önbizalomból és presztízsből. Ezen az úton a Kapitány indult el jobban, egy 96-os break az első frame megnyerését jelentette számára. Ezt követően azonban a kínai percei következtek, Carter kicsit szétesett, Ding pedig jó százalékban használta ki a hibáit, így megfordította a meccset és 3-1-re győzött. Ezzel ő vette át a vezetést a tabellán, de neki is már csak egy lehetősége van tovább javítani helyzetén, így egyáltalán nem biztos, hogy ott lesz a novemberi nagydöntőben. Carter helyzete annyiból jobb, hogy még két fordulóban lesz érdekelt, az eddigi két játéknapján pedig döntőbe jutott, így viszonylag jó helyzetből várja a folytatást.

Íme a tabella:

Még mindig nyitott minden, nagyon izgalmas hajrára van kilátás, mindenki nagyot fog küzdeni, hogy ott legyen az első négyben, erre legközelebb csütörtökön lesz lehetőségük a srácoknak Devonban, ahol Judd Trump és Ali Carter vív majd meg egymással, hogy a győztes a Shaun Murphy - Neil Robertson csata nyertesével döntőzzön. Itt nagy lépést tehet előre a győztes és végzetes lehet egy botlás annak, aki kiesik. Remek napnak ígérkezik!