cdrssjotekonykocc

A csütörtöki Premier League forduló után az Alex Higgins Trophy-n (PTC-8.) is a döntőben találkozott Neil Robertson és Judd Trump. Robertson visszavágott a csütörtöki vereségért és átvette a vezetést a Players Tour Championship tabelláján.

"Can't you hear, can't you hear the thunder? You better run, you better take cover!"

Tegnap tehát a nyolcaddöntőkkel folytatódott a PTC 8. versenye, az írországi Killarney városában. A hazaiak egyik reménysége, a Világkupán döntős páros egyik tagja, Gerard Greene buktájával kezdődött a nap, persze John Higgins-től kikapni nem szégyen (4-2). A skót ellenfele pedig épp Greene páros-partnere lett, Mark Allen, aki hosszas szenvedés után 4-3-ra gyűrte le Ryan Day-t. És Allen, ha már bejutott a negyeddöntőbe, élt is a lehetőséggel, hogy revansot vegyen honfitársa kiejtéséért és szintén 4-3-ra legyőzte a világbajnokot.

Mark Allen

Martin Gould és Neil Robertson meccsét illetően izgalmakban reménykedtem tegnap, de csalódnom kellett: az ausztrál világbajnok 4-0-val zavarta haza angol ellenfelét és bejutott a nyolc közé, ahol ellenfele az a Ben Woollaston lett, aki Dechawat Poomjaenget verte 4-1-re. Robertson ellene sem idegeskedett sokat, újabb 4-0-val abszolválta a feladatot.

A Trump-Lee meccsnek mindenki örült, aki kedveli a szóvicceket (azok minőségétől függetlenül), így én is. Az már más kérdés, hogy szakmailag nem kápráztatott el a meccs, legalábbis izgalmas nem volt, egy újabb 4-0 lett a vége, Trump javára. Az angol VB-döntős ellenfele a veteránok csatájából győztesen kikerülő skót Alan McManus lett, aki Ken Doherty-t győzte le, 4-1-re. Trump azonban McManust is legyőzte, 4-2-re, sőt lökött egy 138-as és egy 112-es breaket is (utóbbi ráadásul maximum lett volna).

Stuart Bingham

A kínai Yu Delu-nak sem sikerült meglepetést okoznia Stuart Bingham elleni sima 4-1-es vereségével. A negyeddöntő nyolcadik tagja pedig a világelső Mark Selby lett, aki Barry Hawkins ellen nyert 4-1-re, közben egy 103-ast is lökve (a nyolcaddöntőben csak két százas volt). A Selby - Bingham finoman szólva nem volt az év meccse, a fiúk igencsak megszenvedtek egymással, végül Selby 0-2-ről megfordította a meccset és 4-3-ra nyert és lökött két százast is, megmentve ezzel a meccs egyébként gyenge színvonalát.

Jöhettek tehát az elődöntők, melyek közül a tévében a hazai Mark Allen összecsapását figyelhettük Neil Robertsonnal. Ismét nem a fergeteges színvonal dominált, Allen jobban kezdett, Robertson árnyéka volt önmagának, de aztán összekapta magát és fordított, 100-as és 109-es breaket is lökött és 4-3-ra verte Mark Allent, amit abból a szempontból sajnálhattunk, hogy Alex Higgins honfitársaként különleges lett volna, ha megnyeri a Hurrikánról elnevezett tornát. De ez a valóságban nem szempont, Robertson jobban koncentrált, megérdemelten jutott a döntőbe egy hosszú és nehéz csatában. A másik meccs gyorsabban eldőlt, Selby valószínűleg fáradtabb volt, nem tudta igazán megizzasztani Trump-ot, aki egy jóval rövidebb meccsen 4-1-re nyert és a százassal sem maradt adós, 135-öt lökött.

A döntőben azonban már Trump volt a fáradtabb. Robertson nagy küzdelemben hozta az első frame-et, az angol kiegyenlített, majd újabb kemény csatában ismét Robbo volt higgadtabb és 3-1-re elhúzott, ahonnan Trump már nem tudott felállni, így 4-1 lett a vége. Robertson a győzelemért járó 10ezer euro mellett visszavágott Trumpnak a hétközi Premier League-ben elszenvedett vereségért, sőt a PTC tabellájának élére állt, megelőzve Ronnie O'Sullivan-t.

Neil Robertson

A torna után az ausztrál beismerte, a döntőben nem játszott igazán jól, de a biztonsági játéka jó volt és ez elégnek bizonyult. Hozzátette, a döntőig jól játszott és jól is érezte magát, hiszen tavaly nem ment neki a PTC tornákon, idén pedig már kettőt is nyert, amit jó előjelnek érez a UK Championship és a Masters előtt. "Idén keményebben edzettem, mint valaha és még akkor is szilárd a játékom, amikor egyébként rosszabbul megy. Már nem az vagyok, aki VB-t nyert, sokkal jobb játékos lettem."

Kétségtelen, Robertson szavai és játéka egyaránt meggyőzőek, de a UK-ig még hátra van két PTC torna, ahol újabb tettekkel támaszthatja alá esélyességét. Az nehezen kérdőjelezhető meg, hogy az utóbbi hónapban nyújtott játéka alapján ebben a pillanatban ő a UK egyik (-ha nem a-) legnagyobb esélyese. Trump szintén feljövőben van és Selby-t sem szabad leírnunk, sőt még rajtuk kívül is említhetnénk néhány komoly pályázót a decemberi viadalra...csak ne lenne olyan messze.

A PTC tabellája (a Top24) pedig így néz ki, nyolc fordulót követően:

Rank	Player	Total Money	Events Played
			UK	Europe	Total
1.	Neil Robertson	25,600	4	3	7
2.	Ronnie O'Sullivan	24,600	5	2	7
3.	Judd Trump	18,900	5	3	8
4.	Mark Selby	14,900	5	2	7
5.	Ben Woollaston	13,900	5	3	8
6.	Andrew Higginson	13,800	5	3	8
7.	Graeme Dott	10,500	5	2	7
8.	John Higgins	8,900	5	2	7
9.	Joe Perry	7,800	5	3	8
10.	Mark Davis	7,800	5	3	8
11.	Stephen Lee	7,700	5	3	8
12.	Xiao Guodong	7,500	5	3	8
13.	Ricky Walden	7,400	5	3	8
14.	Matthew Stevens	6,800	5	3	8
15.	Barry Hawkins	6,800	5	3	8
16.	Jamie Jones	6,700	5	3	8
17.	Fergal O'Brien	6,400	5	3	8
18.	Ding Junhui	6,000	3	1	4
19.	Joe Jogia	5,500	5	3	8
20.	Michael White	5,300	5	3	8
21.	Steve Davis	5,100	5	3	8
22.	Jack Lisowski	4,800	5	3	8
23.	Stephen Maguire	4,800	5	2	7
24.	Jimmy Robertson	4,800	5	3	8

Végül Neil Robertson döntői:

- nagy pontszerzők:

2006 - Grand Prix; Jamie Cope  9-5
2007 - Welsh Open; Andrew Higginson  9-8
2008 - Bahrain Championship; Matthew Stevens  9-7
2009 - Grand Prix; Ding Junhui  9-4
2010 - Világbajnokság; Graeme Dott  18-13
2010 - World Open; Ronnie O'Sullivan  5-1

- kis pontszerzők:

2011 - Warsaw Classic; Ricky Walden  4-1
2011 - Alex Higgins Int. Trophy; Judd Trump  4-1

Igen, ez 8/8! Nem rossz!