cdrssjotekonykocc

A második alkalommal megrendezett Power Snooker-t nem kis meglepetésre, a világranglista 16. helyezettje, Martin Gould nyerte meg, aki a döntőben jelentős hátrányt ledolgozva fordított az abszolút favoritnak számító Ronnie O'Sullivan ellen.

Martin Gould és első komoly trófeája

Szombaton délután vette kezdetét a torna, Mark Selby aratott elég sima győzelmet Matthew Stevens ellen (243-196), majd Mark Allen szállította a torna első meglepetését, amikor simán legyőzte John Higgins-t és movemberi bajuszát (255-177). A következő meccsen pedig búcsúzott a másik VB döntős is, Judd Trump vesztét Martin Gould okozta (332-229). A negyedik párosításból is az esélytelenebbnek számító Stuart Bingham jutott tovább, Shaun Murphy ellen (376-112).

Gould visszavágott a VB-n elszenvedett vereségért

Az esti szakaszt a világranglista harmadik "dobogósa", Mark Williams kiesése nyitotta, őt Stephen Lee gyűrte le (228-211). Szoros meccs volt, amit Lee indított jobban, Williams azonban feljött és fordíthatott is volna, de kulcshelyzetekben hibázott, így búcsúzni kényszerült. Robertson viszont továbbjutott, legyőzve Maguire-t (238-174). Jött az est fénypontja, Ronnie O'Sullivan és Ali Carter csatája, ami egy igen érdekes összecsapássá fajult, Carter kezdett jobban, majd O'Sullivan fordított, de eldönteni nehezen tudta a meccset, végül az érdekes hibáktól tarkított csata végén mégis a Rakéta került ki győztesen (335-245). A nap legvégére a tavalyi döntő vesztese, Ding kiesése maradt, őt 2006 világbajnoka, Graeme Dott (288-182).

Murphy és Bingham remek társaságban

A vasárnap a szombathoz hasonlóan sima Selby-győzelemmel indult, Mark Allen kapott igen súlyos verést, 56 pontjánál még senki sem szerzett kevesebbet Power Snooker meccsen (398-56 lett a vége). Jött Gould és Bingham, sok hibával tarkított meccsüket végül Gould nyerte. Bingham előtt azért le a kalappal - megadást nem ismerő futkározása a végén szép volt (247-180). A harmadik negyeddöntőt Neil Robertson nyerte, a gyengén játszó Stephen Lee ellen (271-125). A negyedik elődöntős hely pedig a címvédő Ronnie O'Sullivan-nek jutott, aki igencsak megnehezítette saját dolgát Graeme Dott ellen, végül a sírból kellett visszahoznia a meccset, de ez is sikerült neki és megnyerte a torna legszorosabb meccsét (185-182).

Jöhetett tehát az első elődöntő, a világranglistán legmagasabban és legalacsonyabban rangsorolt két jelenlévő, azaz Mark Selby és Martin Gould között. Fej fej mellett haladtak, amikor Selby slendrián öltözködése közbeszólt. Ingujjával hozzáért egy piroshoz, a szemfüles Michaela Tabb ezt kiszúrta, Gould pedig büntetett. Nem egyértelmű, hogy enélkül a hiba nélkül más lett volna, a meccs kimenetele, de az biztos, hogy kulcsmomentum volt, Pinner büszkesége 253-84-re húzott el, győzelme biztosnak tűnt. Selby azonban nem adta fel és nem kisebb, mint 162-es break-et lökött (ilyen is csak itt lehetséges), az időlimit miatt azonban nem volt ideje számolgatni, így pedig nem volt elég az emberfeletti erőfeszítés sem (253-246).

A hölgyek ma sem hiányozhattak

A másik elődöntő már nem a szoros végkimenetelről marad emlékezetes, hanem Ronnie O'Sullivan közönségszórakoztató parádéjáról. Az enerváltan játszó Robertson csak asszisztálni tudott az angol tüzijátékához, káprázatos lökések, terelések, pozíciók után éljenezhetett az eddigre már alaposan meggyarapodó publikum. A vége 519-157 lett, az 519-nél több pont csak egyszer került Power Snooker meccsen játékos neve mellé. Az illető nem volt más, mint egy bizonyos Ronnie O'Sullivan a tavalyi döntőben (572). Úgy tűnt minden adott tehát a címvédéshez: a parádés formába lendülő közönségkedvenc és esélytelennek ítélt ellenfele készült a döntőre.

A két döntős

A döntőt is O'Sullivan kezdte jobban, Gould ugyanis hamar hibázott, olybá tűnt, nem képes kezelni a feszült helyzetet, míg O'Sullivan - hasonlóan az egész hétvégéhez - magától értetődő természetességgel kezelte a szokatlan körülményeket (az átlagosnál gyorsabb posztó, más szabályok, üvöltöző/éneklő szurkolók). Féltávnál már több mint 100 pont volt a címvédő előnye, a többség elkönyvelte tehát magában: Ronnie O'Sullivan megnyerte a Power Snooker Masters-t. Talán még maga a "Rakéta" is, de egy valaki biztos nem: Martin Gould. Elkezdett felkapaszkodni, Ronnie pedig váratlan hibákat vétett, ezzel nyílttá tette a meccset, Gould pedig jobban élt a lehetőségeivel és fordítani tudott, végül pedig 286-258-ra legyőzte sokkal esélyesebb ellenfelét.

Gould örül, balra mögötte az édesapja

A győztes így nyilatkozott: "A trófea sokat jelent nekem, mert ez az első. A pénz most nem számít. Minden pillanatát imádtam. Ez egy más játék, de legalább tudom, hogy jó formában vagyok, ami jó előjel a következő versenyekre nézve." O'Sullivan sportszerűen gratulált legyőzőjének, hozzátéve, míg ő elhibázta a lehetőségeit, Gould előnyt kovácsolt belőlük, remekül játszott és megőrizte a hidegvérét.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=k1KvDw-whMU&w=640&h=360]

Remek hétvégét zártunk, igazi felüdülés volt az amúgy is izgalmas versenynaptárban ez a torna. A világ tizenhat jelenlegi legjobbját ismerhettük meg egy másik oldalukról, egy mosolygós, vidám, kocsmahangulatú hétvégén, amit szerintem nagyon jó volt látni. A játék színvonala nem rúgta ki páros lábbal a csarnok mennyezetét, rengeteg szokatlan hibát vétettek a világklasszisok, de ez tette igazán izgalmassá a meccseket, valamint legalább látszott, hogy mennyit számít a szokatlan légkör és szabályrendszer. No meg azért láttunk egy 162-es breaket Selby-től, parádés lökéssorozatokat O'Sullivan-től és szép safety-ket, valamint gyönyörű hosszúkat Gould-tól stb. szóval nincs okunk panaszra.

Abban viszont, hogy Michaela Tabb majd más versenyeken is ebben a ruhában fog játékot vezetni szerintem ne reménykedjünk, a játékosok biztosan megvétózzák, amiért elterelné a figyelmüket a játékról.
Egyébként a ruházaton kívül is szót kell ejtenünk a játékvezetőkről, akiknek igen nehéz dolguk volt: új szabályokat kellett alkalmazniuk, az éveken át megszokottól eltérően kellett számolniuk, gondolkozni pedig nem volt idejük. Nehéz feladatukat azonban remekül megoldották.

Ma délután útjára indul a fehér golyó Manchesterben, ahol megkezdődik a Power Snooker Masters, egy különleges szabályokkal játszott és egészen különleges hangulatú verseny, amelynek címvédője Ronnie O'Sullivan, aki most is elég jó esélyekkel indul. Szabályok, párosítások, menetrend, esélyek következnek.

A lányok a Power Ball-t lökik - szabálytalan

Először tegyük tisztába, hogy miben is különbözik a power snooker a hagyományostól:

- a meccs időre megy, 30 percig tart
- 9 pirosat állítanak fel az asztalon, rombusz alakban, a középső, megjelölt golyó a "Power Ball"
- a frame-ek nem számítanak, csak a pontokat számolják, aki 30 perc alatt többet szerez, az nyer
- ha az asztalt letakarították, az óra természetesen megáll, az újabb kezdésig
- 20 másodperc áll rendelkezésre egy lökéshez, amelynek a túllépése 20 pontos büntetést von maga után és az ellenfél dönthet, hogy folytatja-e a játékot, vagy visszaadja a lehetőséget a hibázó játékosnak
- kezdésnél két, vagy több pirosnak falat kell érnie, ha nem, az ellenfél következik
- ha a Power Ball-t elteszik, két perces "Power Play" kezdődik, amely során minden eltett golyó pontértéke duplán számít (a hibák is)
- a Power Ball normális pirosként működik, ha elteszik, nem kerül vissza
- a D-vonal mögötti terület "Power Zone" - ha a fehér golyó a Power Zone-ban van és onnan löknek le vele golyót, annak pontértéke duplán számít - Power Play alatt négyszeresen - ugyanez érvényes a hibákra is 
- hibát követően az ellenfél kézből jön, a Power Zone területéről
- ha 30 perc leteltét követően döntetlen az állás, visszaállított fekete dönt

Ronnie és a Power Ball

A szabályok mellett a hangulat is egészen sajátos, egyáltalán nem hasonlít a snooker meccsek megszokott légköréhez. Nagy számú közönség figyeli a meccseket és a hangulat leginkább a darts meccsekére hasonlít. A bíró ezúttal nem int csendre senkit aki csak megpisszen, sőt, kiabálás, éneklés, szurkolás kíséri a játékot. Nagyon komoly műsort is kanyarítottak az esemény köré: a Power Snooker Band fog zenélni, a szurkolók figyelhetik még a játékosok bemelegítését is és minden rendelkezésükre áll, hogy a meccsekre hangolódjanak.

Power Girls - ilyen is van!

Ahogy az már a Premier League kapcsán szóba került, az időlimites lökéssel zajló versenyek a mezőnyből elsősorban Ronnie O'Sullivannek fekszenek, ő tud a leggyorsabban alkalmazkodni és gondolkozni. Ezt jelzi, hogy a Premier League-ben is évek óta dominál, valamint a Power Snooker tavalyi versenyét is ő nyerte meg, bár azt hozzá kell tenni, hogy a mezőny idénre sokat izmosodott. Egy éve Luca Brecel, Ali Carter és Ding Junhui megverésén át vezetett az út a trófeához, és csak nyolc versenyző indult (köztük az outsider Luca Brecel és Jimmy White), idén viszont  tizenhatan vesznek részt, mégpedig a világranglista első 16 helyezettje! 
Nézzük milyen párosításokban esnek egymásnak a világklasszisok:

Mark Selby - Matthew Stevens

John Higgins - Mark Allen

Judd Trump - Martin Gould

Shaun Murphy - Stuart Bingham

Mark J Williams - Stephen Lee

Neil Robertson - Stephen Maguire

Allister Carter - Ronnie O'Sullivan

Ding Junhui - Graeme Dott

Stream ITT valószínűsíthető, ha mégsem, akkor facebookon közöljük, hol.
Az Eurosport 17.00-tól másfél órában foglalkozik a Power Snokerrel.

A Jótékony Kocc 147. bejegyzése ez, ami azonban itt nem jelent maximumot, hiszen természetesen van még tovább is, de ez egy olyan szám, ami mellett egy snooker blog nem mehet el szó nélkül. Nagyon soknak tűnik ez, áprilisban, mikor az első "kocc" keletkezett, nem gondoltam volna, hogy már novemberre 147-et ünnepelhetünk.
Azzal a hozzáállással vérteztem fel magam akkor, hogy ha esetleg senkit nem érdekel, akkor is írkálok, legalább magamnak, mintegy naplóként meglesz minden fontos esemény. Ehhez képest érkezett sok visszajelzés, dícséret - amit ezúton is nagyon szépen köszönök - és úgy veszem észre van egy stabil bázis, akik rendszeresen olvassák a blogot. Persze nem vagyunk olyan sokan, a snooker sem tömegsport, de ha csak egy valakit érdekel és olvassa, esetleg hozzászól, lájkol, (kritizál,) már az nagyon nagy öröm, amiért megérte belevágni. Köszönöm szépen!

Stuart Bingham és Mark Allen ellentéte ismét kiéleződhet - ha a UK negyeddöntőjében összefutnak. A viszály a Világbajnokságra nyúlik vissza, amikor Allen gyakorlatilag "töketlennek*" titulálta Bingham-et a Ding elleni (12-9-ről elvesztett) meccse után. Bingham válaszul az "idióta" kifejezést használta az északírre.

Kéz a kézben

/Vigyázat! Nyomokban bulvárt tartalmaz!/

Bingham végül megnyerte a negyeddöntőt, méltóképpen visszavágva Allen beszólásaira.
Lehetséges találkozásukról az angol így nyilatkozott: "A rivalizálás nem tűnt el. Találkoztunk párszor tornákon, de egy >>hello<<-t se mondunk egymásnak. Amíg nem kell játszanom vele, inkább elkerülöm. Olyan dolog ez, ami nem múlik csak úgy el, a szurkolók is emlékeztetnek rá alkalomadtán."

"Yorkban találkozunk"

"Leverlek mint vak a poharat"

Bingham tavaly Ronnie O'Sullivan-t verte a UK első körében, idén Fu ellen mérkőzhet meg először. Ausztráliai győzelmével bekerült a top16-ba a világranglistán, így nem kellett selejtezőket játszania a főtáblás részvételért. "Tizenhat évig szenvedtem a selejtezőkkel, nagyszerű most automatikusan a főtáblára kerülni. Már alig várom az újabb lehetőséget, hogy tornát nyerjek, nem félek a vereségtől."

Negyeddöntőbeli találkozásuk egyébként nem mondható valószínűnek, hiszen Bingham - ha Fu ellen nyer - Mark Selby-vel (ha a világelső nyer Day ellen) találhatja szembe magát, Allen-nek pedig a nem túl acélos Adrian Gunnell után Ali Carter (vagy Robert Milkins) lehet az ellenfele.

"Ez a randevú elmarad!"

*Allen a "no bottle, no balls" kifejezést használta Bingham-re, ami körülbelül azt jelenti, hogy Bingham képtelen kezelni a feszült helyzeteket, gyengék az idegei - persze kicsit durvábban.

worldsnooker.com nyomán

Remeklő Rakéta, téves tippek, fantasztikus folytatás....

A tegnapi forduló előtti esélylatolgatásban azt fejtegettem, hogy Murphy-re és O'Sullivan-re rossz hatással lesz a tét hiánya, míg Trump és White nyerhetnek ebből. Nos, Murphy és O'Sullivan egyaránt 3-0-ra nyerték elődöntőjüket, amivel már ekkor eldőlt, hogy Murphy (és Robertson) kiesék és Ronnie jut a legjobb négy közé. A döntőben azért még rátett egy lapáttal a Rakéta és 3-1-re legyőzte a Mágust.

3, 2, 1...kilövés

Ezzel O'Sullivan nem csak továbbjutott, de a tabella élére ugrott. A második Ding Junhui lett, a harmadik Judd Trump, a negyedik pedig Mark J. Williams.

Ranking	Name	Frames W–L	Match W–L	Pld–Pts
1	Ronnie O'Sullivan	18–10	5–2	7–18
2	Ding Junhui	16–14	5–2	7–16
3	Judd Trump	14–9	4–2	6–14
4	Mark Williams	13–10	3–3	6–13
5	Neil Robertson	12–11	3–3	6–12
6	John Higgins	11–11	3–3	6–11
7	Shaun Murphy	11–14	2–4	6–11
8	Ali Carter	10–14	3–3	6–10
9	Matthew Stevens	9–11	3–3	6–9
10	Jimmy White	2–12	0–4	4–2

A november 26-27-i hétvégén rendezik majd a négyes döntőt, oly módon, hogy az első a negyedik helyezettel, a második pedig a harmadikkal mérkőzik meg (szombaton), a két győztes pedig összecsap (vasárnap).
Az eseménynek a festői szépségű norfolki Hopton on Sea városa ad majd otthont.

Ennek megfelelően tehát a két párosítás:

Ronnie O'Sullivan - Mark Williams

Ding Junhui - Judd Trump

Azt hiszem ennek a két meccsnek nem kell különösebb reklám, megjósolhatatlan kimenetelű, izgalmas csaták várnak ránk. A szabályok változatlanok lesznek, annyi kivétellel, hogy a döntő négy nyert frame-ig tart majd.