cdrssjotekonykocc

Ma (azaz többnyire pénteken) egy olyan meccset láthattunk, amilyenre vártunk ettől a párostól. Egy meccset, amiben megvan az, amiért a snookert szeretni lehet. Egy olyan csatát, amelyik bizonyította: nem a vezetők, nem a szabályok és nem a meccs hossza alakítja a játékot, hanem két kiemelkedő tehetségű, remek sportember, akik győzni akarnak. Két olyan klasszis, akik a zöld posztó mellett mutatják meg, hogy kicsodák valójában.

Elöljáróban: most sort kerítünk olyan témákra is, amelyek szervesen kapcsolódnak a UK Championship-hez is, valamint megkerülhetetlenek napjaink snooker-életében. Ezzel kapcsolatban személyes véleményem, hogy sajnálom a meccsek lerövidítését, sajnálom, hogy olyan fejlemények mentek végbe, amelyek több játékos ellenérzését váltották ki, hangos, vagy csendes formában.

Mark Allen

A teljesség igénye nélkül: Mark Allen arra panaszkodott, hogy a Snooker Világszövetség elnöke Barry Hearn tavaly júniusi megválasztásakor a nagy tornák (UK, Masters, Világbajnokság) lebonyolításának változatlanságát ígérte, mégis, másfél évvel később a UK-t "megkurtították".
Többek között Ronnie O'Sullivan a PTC rendszer ellen ágált, sőt egyenesen "megerőszakolva" érezte magát azért, amiért muszáj részt vennie ezeken az eseményeken. Ők, a panaszkodók (a fent említettek és a többiek), egyaránt olyan alakjai a sportnak, akik megfogalmazhatnak kritikát, olyat, amelyet illik komolyan venni, de legalábbis tiszteletben tartani, így ezt minősíteni nem tisztem.

Barry Hearn

Barry Hearn-ről is egy eszmefuttatást: a snooker Bernie Ecclestone-jának is nevezhető fickó egy üzletember, akinek érdemei elévülhetetlenek abban, hogy annak idején a sportág ott tartott, ahol. Most újra ő van pozícióban, reformokat tervez. A hagyományok értékét biztosan tiszteli, de csak addig, ameddig az üzleti érdek azt felül nem írja. Az üzleti érdek pedig a nézőre vezethető vissza, magyarán minél több nézőt érdekel, annál sikeresebb a snooker. Ezzel meg kell barátkozniuk a játékosoknak is, hiszen végső soron őket is a nézők tartják el, valamint meg kell barátkozniuk az olyan nézőknek is (mint például én), akik úgy szeretik a snooker-t, ahogy van. Bízhatunk, - optimistán mondom - okkal bízhatunk abban, hogy alapjaiban nem éri változás a sportot, amit szeretünk, mégis szerethetőbbé válik szélesebb rétegek számára is.

Aztán térjünk vissza arra a két emberre, akikről eredetileg szó volt. Neil Robertson és Judd Trump az asztal mellett tettek hitet a snooker mellett. Heroikus küzdelmet vívtak meg, mindketten tudásuk legjavát nyújtották, amiben ugyanakkor ott volt az idegesség is, néha meginogtak, hibáztak, mert ők is csak emberek.

A tetőfokára hágott feszültség és az időnként becsúszó hibák ellenére mégis olyan mentális erőt sugároztak, ami a legnagyobbak ismérve.

Végül az a Judd Trump került ki győztesen, aki (visszakanyarodva Hearn-höz) egyik fő letéteményese lehet a snooker újbóli térhódításának. A mérkőzés előtt, a sajtótájékoztatón "naughty (kb. szemtelen, pajkos) snooker"-t ígért, amit ő maga sem tudott igazán megmagyarázni... legalábbis szavakkal nem. A több mint öt órás ütközetben azonban bármilyen leírásnál jobb magyarázatot adott. Bátorság, taktika, szemtelenség, győzni akarás és nem utolsósorban minőség fémjelzi az ő snooker-ét.

Az angol végig vezetett és annak ellenére talpon maradt, hogy Robbo emberfeletti erőket mozgósítva újra és újra feljött, feltámadt, egyenlített, tapadt. A hosszú belökések specialistái kiszolgálták a taktikus snooker szerelmeseit is, sorra hozták lehetetlen helyzetekbe egymást, hogy aztán még lehetetlenebb módon meneküljenek ki onnan - a 14. frame-ben ez egy epikus biztonsági csatában csúcsosodott ki, aminek újraállítás kellett, hogy véget vessen.
Végül Judd Trump tehát a UK Championship döntőjébe jutott, de a pénteki nap igazi győztese véleményem szerint maga a snooker.

Záróakkordként még egy szubjektív adalék: egy kocsmahivatalban volt szerencsém végignézni a mérkőzés második szakaszát, ahol más vendégek részéről kritika érte a snooker-t, kétségbe vonva annak sport mivoltát (másik, szándékosan meg nem nevezett sporttal szembeállítva, obszcén módon). Nos, lehet, hogy az elmúlt bekezdésekben egy kicsit túlmisztifikáltam ezt a meccset, de arra az egyre mindenképp jó volt, hogy aki vette a fáradságot és végignézte, továbbá az intelligenciája megüti az átlagos szint alsó határát, az belátja: a sport minden ismérve megtalálható a snooker-ben... természetesen lehet szeretni, nem szeretni, élvezni, vagy unni, de ez - azt hiszem - vitathatatlan.

A Tippverseny állása a másik elődöntő után jön, érdekességként annyit bedobnék, hogy a végső győztesre leadott tippek közül már mindegyik bukó, úgyhogy a hátralévő két meccs dönt - gyakorlatilag Chiny (176pont) és Tharqa (166) között.

Tegnap kialakult az elődöntők mezőnye, három sima összecsapás mellett egy szoros meccset játszottak a negyeddöntőben. A jelenlegi mezőny két legjobb formában lévő játékosa, Judd Trump és Neil Robertson a felső ágon játszanak a döntőért, a másik elődöntőn pedig a torna meglepetése, Ricky Walden és a tavalyi is elődöntős Mark Allen ütköznek meg.

Az Ásznak twitterre is futja az idejéből

Stephen Maguire a majd' tucatnyi világbajnoki címmel rendelkező két honfitársa kiejtése után akár képesnek is tűnhetett, hogy búcsúztassa a torna egyik fő esélyesévé előlépő Judd Trump-ot a negyeddöntőben, ám végül nem így történt. Maggi játékának romlása mellett ehhez kellett egy egészen lehengerlő Judd Trump is, aki az első frame elvesztése után hármat nyert zsinórban, így előnnyel ment szünetre, ahol még arra is volt ideje és energiája, hogy twitteren megossza rajongóival: nem megy neki, úgy érzi mintha valaki más kezét használná. Nos, lehet, hogy megtaláltuk Jimmy White rég elveszettnek hitt bal kezét, mert a szünet után két 106-os breakkel 5-1-re módosította az állást, majd a foggal-körömmel 5-3-ra kapaszkodó skótot végképp padlóra küldte egy 120-assal.

Maguire jól küzdött, de Trump ellen kevés volt

Maga Trump is elismerte a meccs után, hogy rosszul kezdett és Maguire hibái kellettek ahhoz, hogy az önbizalmát összegyűjtse. Akárhogy is nézzük, sikerült, hiszen elsőként lökött három százast egy meccsen és egy nehéz ellenfelet győzött le, gyakorlatilag egész simán. Ha viszont Maguire a nehéz ellenfél, akkor a most következő Robertson a "főellenség" kategóriájába tartozik.

Robertson Ding ellen is simán nyert

A kínai Ding Junhui két egészen érdekes meccsen jutott be a nyolc közé, persze két meccs megnyeréséhez 12 nyert frame kell, amennyit már nehéz a szerencse számlájára írni. Ettől függetlenül Ding játéka egyáltalán nem volt meggyőző, hiányzott belőle a korábban megszokott határozottság. Ezzel szemben Neil Robertson eddig egészen meggyőzően jutott túl ellenfelein, Mark Allen mellett ő volt az a nyolc között, akire rosszindulattal se mondhattuk, hogy szoros meccset játszott volna az elmúlt két fordulóban.

Robbo gondolkozik

Ez viszont szorosnak indult, kétszer is Ding került előnybe, de Robertson először egy 101-es breakkel egyenlített, másodszor a meccsre sokkal inkább jellemző szoros frame-ek egyikében sikerült egalizálnia, így 2-2-vel mentek a szünetre. A folytatás is feszült volt, de Robertson-nak sikerült uralnia a helyzetet, megnyerte a következő két frame-et és 4-2-nél Ding-en látszott, hogy már feladta. 6-2 lett így a vége, tehát ez se lett szoros, úgyhogy várhatjuk mire lesz képes az ausztrál az elődöntőben Judd Trump ellen.

Ez a párosítás akár előrehozott döntőnek is tekinthető, bár természetesen akármi előfordulhat, az valószínűtlennek tűnik, hogy az innen továbbjutó játékos ne győzné le a hamarosan említésre kerülő másik két spíler egyikét.

Walden újabb világbajnoktól szabadította meg a mezőnyt

Ricky Walden a torna egyik kellemes meglepetése, Stephen Lee-t és Mark Williams-t is búcsúztatta, a nyolc között pedig Shaun Murphy került az útjába. Murphy, a két fent említetthez hasonlóan nem játszik élete formájában és ezt ezúttal is sikerült bizonyítania. Hasonlított a meccs a Robertson - Ding negyeddöntőre, itt is 2-2-vel vonultak pihenni, ám a szünet után megmutatkozott a különbség a két játékos aktuális formája között. Murphy-nek egy elég össze-vissza játékot sikerült bemutatnia, elgondolkozhat rajta, hogy mi volt a nagyobb baj: az, hogy nem mentek a hosszú belökések, vagy az, hogy ennek ellenére erőltette őket? Türelmetlen és összeszedetlen játékát Walden szigorúan büntette, ő pont annyit vállalt, amennyit kellett és ez ezúttal is elég volt ahhoz, hogy esélyesebb ellenfelét kiüsse.

Walden Allen-re készülhet

Három szépen megkomponált győzelem után tehát Ricky Walden is ott van az elődöntőben. Várjunk még vele a szezon végéig, de ha így folytatja tényleg kiérdemelhet egy helyet a legjobb 16 között, vannak ott most páran, akiknek már lejárt az idejük az elitben.

Marco Fu hatalmasat küzdött, de a Pisztoly ellen kevés volt

A nap utolsóként véget érő meccsén két játékos küzdött meg heroikus csatában az utolsó kiadó helyért a négy között. Mint Mark Allen meccseinek többsége, ez is jó hangulatban telt, bár a végére kétségtelenül feszültebb lett a légkör. Szünetre a változatosság kedvéért 2-2-vel vonultak, bár Allen két maratoni frame után még 2-0-ra vezetett. A folytatásban is maradt a nap során már megismert forgatókönyv, egyikük (Allen) 4-2-re elhúzott. Még az ötödik frame-ben egy visszaállított fekete is borzolta a kedélyeket, Marco Fu majdnem lehetetlen hátrányból hozta vissza a frame-et, hogy aztán a visszaállított feketét hosszas küzdelem után Allen hosszú a hosszú falról bebombázza.

Allen a Barbican tetőszerkezetén kér számon egy sikertelen bontást a döntő frame-ben

Ezek a történések sem vették azonban el a hongkongi kedvét, aki óriásit küzdve 5-4-re fordított, magához ragadva ezzel az oly fontos lélektani előnyt is. Élni azonban nem tudott vele, mert Allen - bár látszott rajta, hogy iszonyatosan feszült és izgul - olyan játékot húzott elő, amely ellen nagyon keveseknek lenne esélyük felvenni a harcot. Az északír "Pisztoly" bevitte az utolsó fordulatot is a meccsbe és 6-5-re győzött, a tavalyi év után ismét bejutva az elődöntőbe. Tavaly a későbbi győztes John Higgins búcsúztatta, idén viszont Ricky Walden-nel kell majd megküzdenie élete első nagy pontszerző döntőjéért. Érdekes meccs lesz az egyszer biztos.

Tippversenyünk állása továbbra is szoros:

Az élen Chiny és Tharqa verseng, utóbbi előnye, hogy jelöltje a végső győzelemre még (Robertson) versenyben van, 30 potenciális pontot hordozva magában.

A pénteki program

Még mielőtt nekiállnánk kiereszteni a gőzt péntek este, vagy lefeküdnénk, hogy átaludjuk a hétvégét, nézzük meg ezt a meccset, mert ezt egy snooker loopy sem hagyhatja ki!

UK Championship elődöntő
9 nyert frame-ig
York, Barbican Centre
13.30
20.00

Neill Robertson                                vs.                                     Judd Trump

A negyeddöntőkről szóló beszámoló holnap jön, viszont addig is, amíg megérkezik, ide lehet tippelni akár erre, akár a másik (Walden - Allen) elődöntőre!

A nap legkésőbb záródó meccse igazi sokkot tartogatott a nézők számára: óriási meglepetésre a torna egyik nagy esélyese, a világelső Mark Selby sima vereséget szenvedett a selejtezőkből bejutó Marco Fu ellen. A másik meccsen várható eredmény született: az egyre jobban játszó Mark Allen simán lesöpörte a (már régóta) semmit sem mutató Ali Carter-t.

Marco Fu a szezon egyik nagy meglepetését okozta

Allen simán verte Carter-t

Lökhetőnek tűnik a döntő

Ezt a meccset szükségtelen hosszasan boncolgatni, Ali Carter még arra sem volt jó, hogy egyáltalán felmérjük, hogy Allen elég jó formában van-e egy esetleges döntőbe jutáshoz. Nem volt a legszínvonalasabb meccs a tornán, de azért Allen is feliratkozott a százasok listájára egy 101-essel. Carter-ért pedig kezdhetünk aggódni, ha így folytatja, elkezd szépen lassan visszaesni a világranglistán.
Allen számára most következik majd az igazi erőpróba, benne ott van a potenciál egy nagy győzelemre, de eddig képtelen volt átlépni a saját árnyékát, most viszont itt a talán soha vissza nem térő alkalom, ugyanis a Walden, Murphy, Fu trió bármely tagját képes megverni és ha ezt tudja hozni, akkor döntőbe kerülhet, ott meg ugye bármi előfordulhat.

Fu kiütötte Selby-t

Hogy mennyire is volt "totógyilkos" ez a meccs, az kiválóan szemléltethető tippversenyünk segítségével: tizenegy jóslat érkezett erre a párosításra, amelyek a 6-1-estől a 6-3-as Selby győzelemig terjedtek. Magyarán Fu-tól még csak egy 6-4-es, szorosnak mondható vereséget sem várt senki, azt pedig már pláne nem, hogy meg tudja nyerni ezt a meccset. Ez volt az első olyan forduló, ahol egyetlen tipp sem találta el legalább a kimenetelt.

Hong Kong Fuey

Hogy a meccsről is essen szó: már a "bevezetésben" látszott, hogy bizony nem a várakozásoknak megfelelő Selby-féle hengerlésben lesz részünk, az angol ugyanis tőle szokatlan hibákat vétett. Bár Fu sem játszott hibátlanul, rögtön magához ragadta az előnyt, bár a szünetig Selby egyenlített, amitől természetesen a többség azt várta, hogy a folytatásban szépen bedarálja a hongkongit, ám egész másképp alakult a csata, ugyanis a világelső 4-2-es hátrányba került, a szerencsét is a pártjára állító Fu-val szemben. Ekkor ugyan az angol még képes volt felkapaszkodni 4-3-ra, de egyenlíteni már nem tudott, a folytatásban ugyanis több szokatlan kihagyás is volt a játékában, idegesnek tűnt és végül beleszaladt ebbe az egyébként elkerülhető verésbe.

"Ki ejtett ki, Mark?..."

Selby nem játszott olyan rosszul, mint mondjuk Williams, vagy Carter, Fu pedig korántsem játszott olyan jól, mint Trump, vagy Maguire, két közepesen játszó játékos közül a jobban koncentráló és kicsivel szerencsésebb teljesen megérdemelten került ki győztesen. Selby-nek le kell vonnia a tanulságokat, parádés őszt produkált, sőt pár napja Ryan Day-t is lemészárolta, most pedig újra kiütött rajta ugyanaz a formaingadozás, ami a Világbajnokságon is, ha ezzel nem tud kezdeni valamit, akkor nem fog tudni a képességeihez méltó eredményeket felmutatni. 
Marco Fu ezzel szemben hozta amit hoznia kellett, ott van a nyolc között és elsősorban nagyobb rutinjára támaszkodva egyáltalán nem lehetetlen, hogy Mark Allen-t is térdre kényszeríti. Bár se Bingham, se Selby nem játszottak életük formájában, a szezon két eddig nagy pontszerzőinek győzteseiről beszélünk és most mindkettejük skalpja a hongkongi övét díszíti, úgyhogy az északírnek nagyon oda kell tennie magát, ha meg akarja állítani.

A pihenő Marco Fu

És akkor ezzel a remek Fu-portréval le is tudtuk a nyolcaddöntőket, nézzük hogyan is áll a UK-Rex Williams Snooker-Jótékony kocc Tippverseny:

Íme az új hightech táblázatunk, amely továbbra is kattintásra nő meg:

Kérnék mindenkit, hogy ki-ki nézze meg a saját oszlopát és szóljon, ha hibát talál benne!
Ugyanakkor felszólítanék mindenkit, hogy ha úgy is érzi, hogy nincs esélye már a győzelemre és a fődíjra (egy hónapon át napi egy óra ingyen snooker a Rex Williams Klubban), akkor se adja fel, mert ahogy korábban már szó volt róla, a szezon végéig tart a verseny, tehát a helyezések is számítanak!

További sok szerencsét mindenkinek!

Végül, de nem utolsósorban a negyeddöntők párosításai:

Csütörtök

13.30

Stephen Maguire - Judd Trump

Ding Junhui - Neil Robertson

20.00

Ricky Walden - Shaun Murphy

Marco Fu - Mark Allen

Délután folytatódtak a nyolcaddöntők, Mark Williams és Ricky Walden csatája izgalmasnak indult, de sima lett, Shaun Murphy és Martin Gould meccse pedig simának indult, de szoros lett. Végül Ricky Walden és Shaun Murphy örülhettek, akik egymással mérkőznek majd az elődöntőbe kerülésért holnap nyolc órától.

Ricky Walden remek játékos, bár nem mindig tűnik teljesen beszámíthatónak

Williams indiszponáltan játszott, kiesett

A világranglista és a két játékos karrierje alapján a Williams - Walden meccs toronymagas esélyese természetesen Mark Williams volt, ám, ha jobban szemügyre vettük a körülményeket korántsem tűnt egyértelműnek a párharc kimenetele. Walden nemrégiben, ahogy arról már szó volt, elérte élete első 147-ét, jól szerepelt a PTC versenyeken is, a UK első fordulójában pedig legyőzte Stephen Lee-t. Williams viszont a két nagy pontszerzőn elért döntőt leszámítva semmi érdemlegeset nem tudott felmutatni ősszel és bár az a két döntő egyáltalán nem lebecsülendő dolog, a történtek nem támasztják alá, hogy kifizetődő Williams-nek az a hozzáállása, hogy a PTC versenyeken semmit nem csinál. Elvétve nyert egy-egy meccset, de többnyire boldog-boldogtalan megverte a 128 között.

Williams gondolkozhat januárig...

A sokat kritizált Players Tour talán formában tudta volna tartani, még akkor is, ha nem mind a 10 lejátszott tornára áll úgy oda, hogy vért iszik előtte és el akar verni mindenkit. Arról nem is beszélve, hogy az első fordulóban Joe Jogia ellen milyen gyámoltalanul játszott, rá sem lehetett ismerni, ahogy a meccs utáni értékelésben írtam "ezzel a gyatra játékkal egy közepesnél jobb formában lévő Ricky Walden ki fogja filézni a nyolcaddöntőben a derék wales-it". Még mielőtt azonban az EzoTv felajánlana egy állást posztójósként, annyit hozzá kell tennem, hogy a tippversenyben (természetesen) sikerült azért Williams-re tennem (más katasztrofális tippek mellett), mint ahogy végső győztesként is rá számítottam - nos, ez hiba volt...

Ricky a negyeddöntőre készülhet

Walden-ről pedig annyit, hogy a közepesnél bőven jobb formában van, összeszedetten, higgadtan játszik, szinte hiba nélkül, ha így folytatja, bedörömbölhet a világranglista top16 képzeletbeli ajtaján.

Gould nagyot küzdött, de későn kezdte

A délután másik meccsét Shaun Murphy és a friss Power Snooker győztes Martin Gould vívta, bár a hajráig vívásról a legkevésbé sem beszélhettünk, hiszen Murphy abszolút bedarálta ellenfelét, bevitt egy százast is (102) és mind a négy frame-et megnyerve ment szünetre, majd visszatérve az ötödiket is behúzta. Ezt követően azonban a kéziféket húzta be, Gould pedig megindult és meg sem állt 5-4-ig, útját egy 101-es és egy 133-as break is kísérte, ekkor úgy tűnt, vissza tudja hozni a sírból ezt a meccset. Végül azonban nem sikerült, bár a szinte totális fejetlenségbe fulladt 10. frame-ben többször is megkapta az esélyt, de Murphy-nek több szerencséje volt és a végén jobban is tudott koncentrálni, így végül kiejtette a hatalmasat küzdő Gould-ot. A Mágusra is igaz azonban, hogy ha a meccs második felében mutatott játékát húzza elő, akkor Walden le fogja gyűrni, ha viszont úgy játszik, ahogy az elején, akkor nem valószínű, hogy bajba kerül.

Shaun elmélkedik

A Walden - Murphy meccsre pedig akár érkezhetnek is a tippek, az állást pedig az esti meccsek után ismertetem.