cdrssjotekonykocc

Higgins és Ding álló-, Stevens, Robertson és Dott pedig villámháborút vívtak. A nap rangadóján Maguire kiejtette a szebb napokat látott Hendry-t.

A déltől kezdődő két meccsen két korábbi UK-győztes John Higgins és Ding Junhui küzdöttek meg a vártnál sokkal keményebben a továbbjutásért. Mindkettejük győzelmében döntő szerepet vállalt a szerencse is, a döntő frame végén egy-egy igen jótékony kocc mentette meg őket a fájdalmas blamától.

Ding szemmel is verte Davis-t

A skót és a kínai javára írható ugyanakkor, hogy hátrányban sem adták fel, mindketten igen nehéz helyzetből küzdötték vissza magukat a meccsbe. Rory McLeod 4-2-re is vezetett Higgins ellen, Mark Davis pedig 5-4-es előnyben volt Ding ellen, ám végül magasabban jegyzett riválisaik talpra álltak és segítségül hívták Fortunát is - mindkettejük esetében elképesztően szerencsés lökés döntötte el az utolsó frame-et, így a legjobb tizenhat közt találták magukat. Mark Davis-nek több lehetősége is volt megszerezni a győzelmet, gyakorlatilag ő hozta vissza a meccsbe a váratlan hibákkal játszó (de azért egy 103-ast berámoló) kínait. Rory McLeod pedig, ahogy az várható volt, kizökkentette a ritmusából a világbajnokot, aki az első frame-ben mutatott magabiztosságából a későbbiekben csak elvétve tudott egy-egy szeletet mutatni.

A két 11 menetes meccs után hasonló izgalmakat várhattunk a csúszással kezdődő délutáni meccsektől is, de hamar be kellett látnunk, hogy ezúttal nem számíthatunk körömrágós befejezésre, a 2009-es Világbajnokság döntősei nagyon magabiztosan teljesítették feladatukat: Neil Robertson Tom Ford-ot, Graeme Dott pedig Matthew Selt-et verte, egyaránt 6-1-re. Dott összehozott egy 117-es break-et, Selt pedig egyetlen frame-jét egy 102-essel nyerte, ami talán némiképp vigasztalhatja.

Így jött el a két esti csata. A kisebb érdeklődéssel várt Matthew Stevens - Marcus Campbell meccsen a wales-i Stevens villogott. A nap két legmagasabb break-jét is meglökte (140, 136) és 6-2-re nyert (Campbell is feliratkozott egy 101-essel). Végül, de nem utolsósorban a nap rangadóján, a két skót Stephen meccsén az ifjabbik aratott diadalt. Stephen Maguire helyenként látványos, magabiztos játékkal, összeszedett break-építéssel (122, 134) magabiztosan és megérdemelten verte honfitársát Stephen Hendry-t. Utóbbira nehéz időszak vár: kénytelen kihagyni a Masters-t és a German Masters-t is, úgyhogy készülhet a tavaszi nagy tornákra.

On-Fire Maguire

Igazán változatos és izgalmas napot zártunk tehát, melynek végén nézzük hogy áll a tippversenyünk (a táblázatra kattintva nagy méretben is megtekinthető):

Így néz ki tehát a tabella egy játéknap után. Chiny három végeredményt is eltalált, amihez gratulálunk, de el ne felejtse leadni a holnapi tippeket, mert rámehet az előnye :)
Ha valaki hibát észlel, az kérem, jelezze, aki pedig esetleg lemaradt, ne keseredjen el, már holnap itt a lehetőség a javításra!

A holnapi meccsek:

12.00:

Stuart Bingham - Marco Fu

Mark Selby - Ryan Day

15.00:

Ali Carter - Robert Milkins

Ronnie O'Sullivan - Steve Davis

20.00:

Martin Gould - Peter Lines

Shaun Murphy - Li Yan

Az Eurosport2 holnap sem hagy minket cserben, déltől, 13.15-től és 20.28-tól jelez a műsor élő snooker-közvetítést.

Holnap kezdődik az év egyik leginkább várt versenye, a UK Championship. Tudjuk kik vesznek részt rajta, tippelhetünk az eredményekre is, most nézzük mi mindent adott ez a verseny a közönségnek, mióta először útjára indult a fehér golyó 1977. november 26-án az angliai Blackpoolban.

A kezdetek

Az első UK-t a korábbi profi játékos Mike Watterson hívta életre, a már említett 1977-es évben, mégpedig "United Kingdom Professional Snooker Championship" néven. Ekkor még csak Nagy-Britannia állampolgárai (és a brit útlevéllel rendelkezők) számára állt nyitva a nevezés lehetősége, akik közül huszonnégyen mérették meg magukat az első tornán. A 2000£ fődíjat végül egy ír játékos, Patsy Fagan szerezte meg, érdekesség, hogy a legjobb négy között négy nemzet is képviseltette magát: egy ír (Fagan), egy észak-ír (Alex Higgins), egy wales-i (Doug Mountjoy) és egy angol (John Virgo) is. A finálét a BBC élőben közvetítette, a trófeát pedig maga az élő legenda, a snooker hőskorának 15-szörös világbajnoka, Joe Davis adta át az élete első és utolsó nagy versenyét nyerő Patsy-nek.

Patsy Fagan és Joe Davis

A Preston-éra

A következő évben a verseny Blackpool-ból átköltözött Preston városába, új szponzor, több pénz és nagyobb érdeklődés kíséretében. Az összdíjazás az előző évi 7000£ után ezúttal 12,500 volt, a versenyt pedig a wales-i Doug Mountjoy nyerte, méghozzá igen magabiztosan. A következő években ahogy a snooker, úgy a UK Championship népszerűsége is nőttön nőtt az Egyesült Királyságban.
Az 1980-as versenyen robbant be a köztudatba egy vörös hajú fiatalember, Steve Davis, aki a kor klasszisát és sztárját (vagy, ha úgy tetszik, a kor Ronnie O'Sullivan-jét), Alex Higgins-t mosta le a döntőben 16-6-ra, ezzel megkezdve évtizedes uralkodását a snooker trónján.

Davis lett az első címvédő is, '81-ben Terry Griffiths ellen 16-3-ra nyert a döntőben, így a rajongók okkal vártak már egy-két szorosabb finálét is. Megkapták, a következő két évben Davis két áldozata emelhette magasba a kupát: előbb Griffiths győzte le Higgins-t 16-15-re, majd Higgins vágott vissza Davis-nek, a torna történetének talán legemlékezetesebb meccsén.

Alex Higgins és Steve Davis

Az 1983-as döntőre Davis már nem az a megilletődött kinézetű ifjú volt, aki három évvel azelőtt először győzött. A sportág egyeduralkodójává nőtte ki magát, a UK-t megelőző négy nagy tornát zsinórban megnyerte és begyűjtött minden trófeát, amit csak abban az időben lehetett, lökött egy maximumot, ami szintén példátlan volt ekkor, és az 1980-as Világbajnokság óta egyszer sem kapott ki, Alex Higgins-től. Mindenki azt várhatta tehát, hogy újabb győzelmet arat, és erre a döntő első szakasza sem cáfolt rá, hiszen már-már megalázó, 7-0-s állással vonulhattak az első pihenőre. Alex Higgins azonban nem adta fel, változtatott megszokott játékstílusán, óvatosabb, visszafogottabb taktikát vett elő és hibára tudta kényszeríteni a Romford Robot-ot, sőt a nap végére majdnem ledolgozta a teljes hátrányát, 8-7 volt ekkor Davis javára.
Higgins kiegyenlített, majd 14-12-re vezetett is, amikor Davis ismét fordított, Higgins pedig 15-15-re alakította az állást, következhetett a döntő frame, ahol a Hurrikán elsöpörte ellenfelét és hatalmas meglepetésre legyőzte Davis-t. A közönség őrjöngött, kevés népszerűbb ember volt ekkoriban az Egyesült Királyságban, mint Alex "Hurricane" Higgins és kevés nézettebb televízió műsor, mint a snooker közvetítések, főleg a Világbajnokság, a Masters és a UK Championship.

Steve Davis

A következő évtől a verseny minden professzionális játékos számára megnyitotta kapuit és pontszerző tornává vált. Mégpedig olyan pontszerzővé, amit - hasonlóan más versenyekhez - Steve Davis sajátított ki. Négy éven át nem engedett mást a trófea közelébe, visszavágott Alex Higgins-nek (1985; 16-8), elintézte Neal Foulds-ot és megverte másik nagy ellenfelét, Jimmy White-ot is (1987; 16-14). 
1988-ban aztán megszakadt az uralma, az elődöntőben egy 19 éves skót ifjonc ugyanis 9-3-as verést mért rá. Az illető nem volt más, mint Stephen Hendry, aki azonban ekkor még nem tudta megnyerni a döntőt, kikapott ugyanis a tíz év után újra UK-t nyerő veterán wales-i úriembertől, Doug Mountjoy-tól. A mai napig csak három játékos volt képes tíz év különbséggel kétszer is győzni a UK-en: Mountjoy, O'Sullivan és Higgins.

Stephen Hendry

Hendry azonban türelmes volt és a következő két évben végrehajtotta ugyanazt a generációváltást a tornán, amit tíz évvel azelőtt Davis tett meg, 16-12-re, majd 16-15-re győzte le a két döntőben a karrierje zenitjén átlépő Davis-t. A történelem majdnem megismételte önmagát, Davis is nagy (7-2-es) hátrányt dolgozott le, hogy eljusson a döntő frame-ig, azonban ott alulmaradt.

Három újabb emlékezetes siker követte egymást, ahogy Hendry inkább a Világbajnokságokra koncentrált: John Parrott rövid tündöklése '91-ben, a többre hivatott Jimmy White győzelme '92-ben, majd Ronnie O'Sullivan berobbanása '93-ban. A Rakéta ezzel a legfiatalabb tornagyőztes lett a maga 17 évével, a döntőben (ismét csak a drámaiság kedvéért) a 90-es évek koronázatlan snooker-császárát Hendry-t legyőzve.

A skót azonban nem esett kétségbe, szorgalmasan gyűjtötte tovább a világbajnoki címeket és a Prestonban megrendezett hátralévő négy UK-ből is hármat bezsebelt (itt az egyik, '95), a várostól búcsúzó '97-es tornát viszont O'Sullivan nyerte (újfent Hendry ellen). Időközben 1995-ben Hendry megszerezte a torna történetének harmadik 147-esét Willie Thorne (1987) és Peter Ebdon (1992) után.

Bournemouth, Telford, York

Preston után jött három év Bournemouth-ban, három döntőssel, skót és wales-i uralommal. John Higgins kétszer, Mark Williams egyszer hódította el a kupát, Matthew Stevens viszont kétszer is vesztesként hagyta el a finálét. Hendry eközben újabb maximumot lökött, 1999-ben.

Ronnie O'Sullivan

A bournemouth-i kitérő után York rendezhetett, O'Sullivan pedig ismét nyert. Hat éven keresztül ő volt az egyetlen angol döntős, majd 2004-ben jött David Gray a semmiből, maximumot lökött és döntőbe is jutott, de ott súlyos verést kapott Stephen Maguire-től.

A 2005-ös esztendő újabb legendás meccset hagyott az utókorra. A 48 éves Steve Davis - aki ekkorra már jó ideje a vert mezőnyben szerénykedett - elképesztő meccseket játszva egészen a döntőig menetelt. Legyőzte a címvédő Maguire-t, Doherty-t és Stephen Hendry-t is. A döntőben pedig nem más került az útjába, mint Ding Junhui, a 18 éves kínai ifjú zseni, aki le is győzte harminc évvel idősebb ellenfelét, ezzel ő lett az első Brit-szigeteken kívüli győztes.

Ding Junhui és nyereménye

York után Telford következett a rendezésben, négy év, négy győztes és három fantasztikus, izgalmas döntő, majd idén újra York jön. A lebonyolítás ismét megváltozott, '92 után újra lefaragták a frame-ek számát, ezúttal a negyeddöntőig hatot kell nyerni egy meccsen, majd az elődöntő kilenc, a döntő pedig tíz nyert menetig tart. A főtáblán nem kevesebb, mint kilenc egykori győztes feszül majd neki a nagy feladatnak, hogy hazavigye a gyönyörű trófeát Karácsonyra.
Közülük nyer valaki? Ismét meglepetést szerez valamelyik nagy öreg? Vagy új győztesnek tapsolhatunk? December 11-ig minden kiderül!

Egy új műfaj debütál a Jótékony Koccon: jön az első tippversenyünk, mégpedig a hétvégén kezdődő UK Championship apropóján.

A UK Tippverseny győztesének nyereményét a Rex Williams Snooker biztosítja:

Egy hónapon keresztül minden nap egy óra ingyenes snooker a Rex Williams Snooker Klubban.

A tippverseny részletei, szabályok, pontozás és az első forduló meccsei hajtás után.

Szabályok:

- A UK tippverseny mostantól a döntő végéig tart.

- Tippelni kommentben lehet, minden tippversennyel kapcsolatos poszt alatt.¹

- Egy valaki egy eseményre egy tippet adhat.

- A főtábla első meccse előtt lehet tippelni a torna végső győztesére.

- A főtábla minden meccsére lehet tippelni, a meccs végeredményére és a meccsen lökött százas break-ekre is egészen a kezdőlökés hivatalos időpontjáig.²

¹ tehát ahol ott a "tippverseny" címke, mint például ez a poszt

² pl: Higgins - Williams 10-9   Higgins lök 1db százast.

Pontozás:

- A végső győztes személyének eltalálása 30 pontot ér.

- Egy meccs végeredményének eltalálása 15 pont.

- Egy meccs kimenetelének eltalálása 5 pont.

- Minden eltalált százasért 1 pont jár, viszont minden megtippelt, de meg nem lökött százas 1 mínusz pontot ér ³

³ pl. ha valaki azt tippeli, hogy x játékos egy adott meccsen 2db százast lök, viszont az illető lök hármat akkor jár a 2 pont, de ha csak egyet, akkor az 0 pont, ha viszont egyet sem, akkor -2 pont

Ranglista

A tervek szerint a szezon nagy pontszerzőinek mindegyikén rendezünk tippversenyt ugyanezekkel a szabályokkal és a szezon végén kialakuló ranglista alapján kerül sor a díjazásra, amelynek mértéke és tárgya még bizonytalan. Valami díj (ha más nem, jelképes) biztosan lesz majd, de azért ne alapozza erre előre senki a megélhetését :)

Ennek megfelelően tehát minden nagy pontszerző külön tippverseny, amelyek után az első nyolc helyezett kap pontokat. Mivel a tornák közt is vannak nagyok és még nagyobbak, a tippversenyeken járó pontszám sem lesz azonos, hanem idomul a ranglistapontok kiosztásának rendszeréhez. Így:

És akkor végül, de nem utolsósorban jöjjenek az első forduló meccsei, amikre jöhetnek a tippek:

Első forduló  (hat nyert frame-ig):

John Higgins - Rory McLeod

Stephen Maguire - Stephen Hendry

Ronnie O'Sullivan - Steve Davis

Judd Trump - Dominic Dale

Ding Junhui - Mark Davis

Matthew Stevens - Marcus Campbell

Graeme Dott - Matthew Selt

Neil Robertson - Tom Ford

Mark Williams - Joe Jogia

Stephen Lee - Ricky Walden

Martin Gould - Peter Lines

Shaun Murphy - Li Yan

Ali Carter - Robert Milkins

Mark Allen - Adrian Gunnell

Stuart Bingham - Marco Fu

Mark Selby - Ryan Day

Sok szerencsét mindenkinek!

A Players Tour Championship 10. állomásának a sheffield-i World Snooker Academy adott otthont. Némi meglepetésre Michael Holt nyerte a tornát, aki a döntőben Dominic Dale ellen diadalmaskodott.

A büszke győztes és a csalódott vesztes a döntő végén

Bár nem az esélyesek jó szereplésétől volt hangos a 10. PTC verseny, összességében jól szórakozhattak, akik követték a meccseket, hiszen már a selejtező második körében egy 147-et regisztrálhattunk, ami összesen a 80. hivatalos maximum volt és David Gray szerezte Robbie Williams ellen (akinek a neve kétségtelenül jobban hangzik a popszakmában, mint a snookerben). Sőt, a 128 között Ricky Walden is hozott egy tökéletes frame-et, neki ráadásul ez volt az első 147-e (Gray a 2004-es UK Championshipen már lökött egyet). Sajnos azonban az Akadémián nincs lehetősége bárkinek élőben megtekinteni a meccseket, így nem tapsolhatott közönség a remek breakeknek.

A legfelső ágon Robertson - Higgins nyolcaddöntőt rendeztek, ezen kívül mindössze egy olyan párosítás volt a tizenhat között, ahol érdekelt volt világranglistán Top16-os versenyző (a másik a Lee - Dott meccs volt). A nyolc közé végül John Higgins, Joe Perry, Jamie Cope, Michael Holt, Dave Harold, Stephen Lee, Dominic Dale és Liang Wenbo jutottak be. Közülük Higgins (Perry ellen) és Dale (Liang ellen) szoros meccsen 4-3-ra nyertek, míg Holt 4-0-ra verte Cope-ot, Lee pedig 4-1-re Harold-ot.

A négy között tehát Michael Holt és a regnáló világbajnok találkoztak és bár kétségkívül Higgins számított esélyesnek, sima 4-2-es vereséget szenvedett, a másik ágon pedig a szintén kicsivel esélyesebbnek számító Stephen Lee kapott ki ugyanilyen arányban Dominic Dale ellen.

A döntő a változatosság kedvéért szintén 4-2-vel végződött. Holt nyerte az első kettőt, Dale szépített, sőt ki is egyenlíthetett volna, de a végén egy sárga elhibázása újra két frame-es hátrányba sodorta. Innen újra kapaszkodott, de a hatodik menetet Holt magabiztosan kézben tartva behúzta, ezzel övé lett a 10ezer angol font. Második profi tornagyőzelme volt ez a tavalyi Prague Classic (EPTC - 6.) után. Ezzel az angol a hetedik helyre kapaszkodott a tabellán, vagyis szinte biztos helyet szerzett magának a PTC márciusi nagydöntőjén. Dale a 19. helyre ugrott, neki még lesz dolga a hátralévő két versenyen, ha ott akar lenni a legjobb 24 között.
Az élen továbbra is az O'Sullivan, Trump, Robertson trió áll, utcahosszal az őket követő Mark Selby előtt.

Rank	Player	Total Money	Events Played
			UK	Europe	Total
1.	Ronnie O'Sullivan	29,600	6	3	9
2.	Judd Trump	28,900	6	4	10
3.	Neil Robertson	28,100	5	4	9
4.	Mark Selby	16,100	6	3	9
5.	Ben Woollaston	15,500	6	4	10
6.	Andrew Higginson	14,600	6	4	10
7.	Michael Holt	14,500	6	4	10
8.	Graeme Dott	14,000	6	3	9
9.	John Higgins	12,900	6	3	9
10.	Stephen Lee	11,200	6	4	10
11.	Joe Perry	9,300	6	4	10
12.	Ricky Walden	8,600	6	4	10
13.	Mark Davis	8,400	6	4	10
14.	Matthew Stevens	8,000	6	4	10
15.	Xiao Guodong	7,900	6	4	10
16.	Fergal O'Brien	7,600	6	4	10
17.	Barry Hawkins	7,200	6	4	10
18.	Martin Gould	7,100	6	4	10
19.	Dominic Dale	7,000	6	4	10
20.	Jamie Jones	6,700	6	3	9
21.	Jack Lisowski	6,500	6	4	10
22.	Michael White	6,300	6	4	10
23.	Ding Junhui	6,000	4	1	5
24.	Joe Jogia	5,700	6	4	10
25.	Steve Davis	5,700	6	4	10

A következő PTC torna december 17-én kezdődik, szintén Sheffield városában.

Múlt héten lezajlottak a februárban rendezendő German Masters selejtezői is. A németországi pontszerzőre három fordulós kvalifikáció révén lehetett eljutni, ez több esélyesnek sem sikerült. Hiányozni fog például Berlinből a hétszeres világbajnok Stephen Hendry, aki évtizedek óta először maradt le pontszerző verseny főtáblájáról, de nem lesz ott a Shanghai Masters elődöntőse, Mark King sem, akit a friss "147-es" Mike Dunn ütött ki.

Az első selejtezőágon Ken Doherty számított a legesélyesebbnek, az ír játékos azonban alaposan megszenvedett a továbbjutásért, sőt ennél jobban meg se szenvedhetett volna, ugyanis ellenfele, az ifjú geordie, Sam Craigie már 4-0-ra is vezetett, amikor Doherty magához tért és nekiállt megfordítani a vereség kapujában álló meccset. "If someone can, Ken can" mondaná az angol, és valóban Ken Doherty-nek sikerült 5-4-re legyőznie rutintalan ellenfelét.

Komoly összecsapás döntött a következő szabad helyről is, a hatszoros VB-döntős Jimmy White és 2002 világbajnoka Peter Ebdon között. A nem túl színvonalas meccsen White futott az eredmény után, végül kiharcolta a döntő frame-et, de képtelen volt azt megnyerni, így két szép győzelem után búcsúzni kényszerült.

Peter Ebdon

Kellemetlen meglepetést okozott két esélyes, Marco Fu és Jamie Cope is, akik egyaránt az első körből induló vetélytárs ellen búcsúztak. Fu a 39 éves Adrian Gunnell-el nem bírt (ő a UK-en is ott lesz), Cope pedig a 24 éves kínai Yu Delu ellen mondott csütörtököt.

Két újabb veteránt köszönthetünk "Gentleman" Joe Perry és Anthony Hamilton személyében, akik Robert Milkins, valamint Jamie Jones legyőzésén keresztül jutottak a főtáblára.

Mike Dunn

Az angol Mike Dunn november 20-án ünnepelte negyvenedik születésnapját, majd pár nappal később egy 147-es break-kel lepte meg magát a norvég Kurt Maflin elleni 5-0-s győzelme során, sőt abszolút megadta a módját a negyvenediknek, hiszen legyőzte még Adam Wicheard-ot és Mark King-et is, amivel a wild card fordulóba kvalifikálta magát. Szép munka, Isten éltesse és gratulálunk a maximumhoz!

Két középmezőnybeli versenyző meccsén az esélyesebb Marcus Campbell simán verte Peter Lines-t, Fergal O'Brien viszont képtelen volt legyőzni az ifjú kínai Liu Song-ot.

James Wattana

Két veterán csatáján a thai James Wattana 0-1-ről meglepetésre 5-1-re lemészárolta Stephen Hendry-t, ezzel időtlen idők óta először elütve a skótot egy pontszerző verseny főtáblájától.

Két újabb papírforma eredmény Ricky Walden és Barry Hawkins győzelme Liu Chuang és Andy Hicks ellen.

Két meglepetés, Dominic Dale veresége Paul Davison-tól, valamint Tom Ford sima győzelme Anthony Hamilton ellen.

A két utolsó sorban a fiatalok nem tudtak élni az esélyükkel Anthony McGill és Michael White kapott ki a rutinos Ryan Day-től és Mark Davis-től.

Íme a wildcard forduló, amelyet február elsején játszanak (ellenfeleket később jelölnek ki a már bejutottak számára a németek):

Match		Score
WC1	Ken Doherty	–
WC2	Adrian Gunnell	–
WC3	Yu Delu	–
WC4	Mike Dunn	–
WC5	Liu Song	–
WC6	James Wattana	–
WC7	Paul Davison	–
WC8	Tom Ford	–

Ezt követően alakul majd ki a teljes 32-es tábla mezőnye. Eddig ez így néz ki:

Mark Williams - WC 1

Stuart Bingham - Peter Ebdon

Stephen Lee - WC 2

Ding Junhui - WC 3

Ali Carter  - Joe Perry

Ronnie O'Sullivan - Andrew Higginson

Matthew Stevens - WC 4

Neil Robertson - Marcus Campbell

Mark Selby - WC 5

Graeme Dott - WC 6

Martin Gould - Ricky Walden

Shaun Murphy - Barry Hawkins

Judd Trump - WC 7

Mark Allen - WC 8

Stephen Maguire - Ryan Day

John Higgins - Mark Davis