cdrssjotekonykocc

A lenyűgöző tehetségű játékos október 14-én lett volna 33 éves, október 9-én volt öt éve, hogy elveszítettük. Emlékezzünk ez alkalomból pályafutására, sikereire, emlékezzünk egy zseniális játékosra, egy elbűvölő jelenségre, aki tragikusan fiatalon hagyta itt családját és rajongóit.

Paul Alan Hunter 1978-ban született, a közép-angliai Leeds városában. A családja bátorította, hogy kezdjen snookerezni, hét éves korában ragadott először dákót és próbálta ki magát a zöld posztónál. Tehetsége azonnal megmutatkozott, szülei meglátták benne a csiszolatlan gyémántot, így naponta órákat gyakorolva fejlesztette magát. Tizenkét éves korában figyeltek fel rá igazán, kiugró fiatal tehetségnek tartották, több junior versenyt nyert, 14 évesen pedig Richard Brooke-kal Anglia bajnokai lettek párosban. Édesapja, Alan, rendszeresen a közeli Bradford városába hordta, hogy ott többek között olyan klasszisok segítsék fejlődését, mint ’86 világbajnoka, Joe Johnson, vagy a szintén profi játékos, Jimmy Michie. Megnyerte többek között a Pontins Star of the Future U16-os versenyét, a Leicester Junior Opent (kétszer is), valamint második lett Stephen Lee mögött az országos U18-as bajnokságon és 1995-ben, mindössze 16 évesen már bemutatkozhatott a profik mezőnyében.

Négy hónappal később, az 1995-ös UK Championshipen már a második fordulóig jutott, legyőzve az akkori világranglista hatodik helyezettjét, Alan McManust, 9-4-re. Még ugyanabban a szezonban, de már a ’96-os évben a Welsh Open elődöntőéig menetelt, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb játékos, aki pontszerző tornán a legjobb négy közé került. A következő UK Championshipen már a negyeddöntőig jutott, Willie Thorne, James Wattana és Terry Murphy legyőzésével, de az ereje teljében lévő Stephen Hendry megállította.

’97-ben 4550£ pénzbüntetést kapott és ranglista pontoktól is megfosztották, miután cannabist találtak a szervezetében. Páratlan tehetségének és ilyen jellegű ügyeinek köszönhetően a média egyre inkább kezdte felkapni az ifjú zsenit. Szabadkártyát kapott a ’97-es Masters-re, de ekkor még nem tudott élni vele, Mark Williams búcsúztatta.

1998-ban megszerezte első nagy trófeáját, legelső profi sikereinek helyszínén, a Welsh Openen, ahol a világranglista-2. John Higgins ellen aratott 9-5-ös győzelmet a fináléban, parádés játékkal, három százast lökve. A döntőig vezető úton egyébként Steve Davis, Nigel Bond, Alan McManus és Peter Ebdon skalpjait is begyűjtötte, egyedülálló módon (Higgins-szel együtt) öt top16-os játékost győzött le a torna egy hete alatt, úgy, hogy ő maga még csak a 43. helyen állt. A ’98-as UK-en az elődöntőig jutott, két legenda, Jimmy White és Steve Davis is elbuktak ellene, de John Higgins ezúttal legyőzte. A szakújságírók 1998 legjobb fiatal játékosának választották.

1999-ben szerepelt először a Világbajnokságon, de az első fordulóban a későbbi bajnokkal, Stephen Hendry-vel akadt össze, aki 10-8-ra legyőzte. Bár ez a szezon nem hozott igazán nagy sikereket, a világranglistán szépen kúszott előre és az első 16-ban találta magát. A ’99-2000-es szezon sikertelenségét sokan annak tulajdonították, hogy Hunter sokat szórakozott és elhanyagolta a gyakorlást, ám ez a következő évre szemmel láthatóan megváltozott.

Páratlan küzdeni tudásával három Masters-t nyert négy év alatt

A British Openen elődöntőbe, a Grand Prix-n és a China Openen a nyolc közé, a Welsh Openen pedig a döntőbe jutott, majd jött a Benson & Hedges Masters, a snooker legnagyobb tornáinak egyike, ahol ugyancsak a döntőig menetelt. Ellenfele, az ír Fergal O’Brien jobban kezdett, 6-2-re vezetett az első szakasz végén. Hunter a meccs utáni nyilatkozatában felfedte, hogy ebben a hátrányban a nagy feszültség és nyomás alatt barátnője, Lindsay sietett a segítségére a hotelszobában, ahonnan egy 10 perces aktus és egy kiadós pihenés után egy kicserélődött Paul Hunter tért vissza a Wembley-be és az esti szakasz során négy százast lökve megfordította a meccset és 10-9-re győzött, besöpörve a 175.000 fontot és a hatalmas presztízsű trófeát.

A következő szezonban megvédte címét a Masters-en, egy újabb emlékezetes döntőben, 10-9-re verve Mark Williams-et. Sőt újból megnyerte a Welsh Opent is. A 2002-2003-as szezont a British Open megnyerésével kezdte, elődöntőzött Wales-ben, és az Irish Masters-en és a Crucible-ben is elérte egyéni legjobbját azzal, hogy a négy közé került legjobb barátja Matthew Stevens, valamint a címvédő Peter Ebdon legyőzésével. Az elődöntőben hatalmas csatában 17-16-ra kikapott Ken Doherty-től, annak ellenére, hogy már 15-9-re is vezetett.

Nagy ellenfelei közül sokan jó barátai is voltak egyben és bár nem az aszkéták életét élte, de sportszerűsége, küzdeni tudása, vidámsága mindenki számára példaként szolgált a sportágon belül és kívül egyaránt. A média is korán felfigyelt rá, a snooker Beckham-ének nevezték el. 2004-ben pompás esküvőt rendeztek Jamaicán, feleségül vette barátnőjét, Lindsey Fell-t, s a párost is hasonlóan kezelték, mint David és Victoria Beckhamet. Lindsey Hunter 2005 karácsonyán adott életet egyetlen gyermeküknek, Evie Rose-nak.

2004-ben harmadjára is megnyerte a Masters-t, a változatosság kedvéért ezúttal is döntő frame-ben és ezúttal is nagy (2-7-es) hátrányból fordítva barátja, a zseniális Ronnie O’Sullivan ellen. Az ezt követő szezon sajnos már nem az eredményekről maradt emlékezetes. Erős fájdalmak gyötörték a gyomrában, ami miatt majdnem visszalépett a 2005-ös Irish Masters-ről és a vizsgálatok hamarosan kiderítették, hogy előrehaladott gyomorrákban szenved. A China Openen jelentette be a rossz hírt kollégáinak, akik közül többen könnyeikkel küzdve hallgatták. Paul és sorstársa, a korábban ugyancsak rákkal küzdő Jimmy White még aznap vodkába fojtották bánatukat.

Hunter és legjobb barátja, Stevens

A történtek, és a kezelések megkezdése ellenére Hunter elindult a 2005-ös Világbajnokságon, azon viccelődött, hogy kevesebb haja lesz, mint Willie Torne-nak. Bár állapota rosszabbodott, hihetetlen lelki erőről tanúbizonyságot téve folytatta a snookert. Gyengeségét ki nem mutatva küzdött, versenyről versenyre, vereségről vereségre végigjátszotta a szezont, a Világbajnokság első fordulójában 10-5-re kikapott Neil Robertsontól, és mint később kiderült, ez volt élete utolsó meccse. A világranglistán a 34.helyig csúszott vissza és a szezon végén elismerte, hogy egyre rosszabbul van és folyamatos fájdalom kínozza. A Snooker Világszövetség a tagok szavazatai alapján megváltoztatta a szabályzatot, hogy fenntartsa a 34. helyet Hunter számára, amíg meg nem gyógyul.

Evie Rose, Paul és Lindsay Hunter

Sajnos azonban már nem tudta visszavenni a helyét, állapota tovább romlott, míg végül október 9-én, öt nappal 28. születésnapja előtt örökre lehunyta szemeit. 19-én temették el szülővárosában. A ceremónián több játékostársa is részt vett, legjobb barátja Matthew Stevens segített a koporsóját végső nyughelyéhez vinni. Halála mindenkit megrázott, több játékos szenvedett depressziótól, Stevens játékán évekig látszott, hogy képtelen kiheverni a tragédiát, csak mostanában tűnik úgy, hogy kezd magához térni.

White, Verhaas és O'Sullivan a temetésen

Hunter örökségét mindenki igyekezett megőrizni: Stephen Hendry, Mark Williams, Jimmy White, Ken Doherty és Stevens is a Masters átnevezéséért emeltek szót, azonban erre végül nem került sor. Megalakult azonban a Paul Hunter Alapítvány, amely nehéz sorsú gyermekek számára segít sportlehetőséget biztosítani. A Players Tour Championship negyedik állomása is a nevét viseli.

"Egy tigris volt a snookerasztalnál, de azon kívül nála kedvesebb embert nem találhattál volna. Minden győzelem, vagy vereség után rögtön visszaváltozott Paul Hunter-ré, nagyon nehéz ezt a tulajdonságot elsajátítani. El sem tudom mondani, milyen különleges ember volt."

Jimmy White, Hunterről

Nyugodj békében, Paul Hunter!

Forrás: www.paulhuntersnooker.com; www.paulhunterfoundation.org; képek: paul-hunter.gonetoosoon.org