cdrssjotekonykocc

Mark J. Williams - Mark Allen  13-5

A kétszeres világbajnok Mark Williams számára nem jelentett akadályt a fiatal Mark Allen legyőzése, így továbbra is a végső győzelem egyik fő esélyese.

Mark J. Williams eddigi két meccse sem szorult különösebb magyarázatra, hiszen Ryan Day ellen 10-5, Jamie Cope ellen pedig 13-4 arányban aratott győzelmet. Ellenfele, az északír Mark Allen azonban nem vádolható azzal, hogy nem használta ki maximálisan az 1. és a 2. fordulóban rendelkezésére álló játéklehetőséget, hiszen mindkét meccsén döntő frame-et játszott, Matthew Stevens ellen 10-9, Barry Hawkins ellen pedig 13-12 lett a végeredmény. Ebből könnyen kiszámolható, hogy 44 menetet tudott le, míg ellenfele csak harmincat. Ez ugyan önmagában nem akkora különbség, hogy indokolt legyen Allen fáradtsága, az viszont biztos, hogy a két egymást követő döntő frame mentálisan azért leterhel egy játékost.

A mérkőzés elején rögtön egy visszaállított fekete borzolta a kedélyeket. A helyzetet Williams oldotta meg, aki ettől lendületet kapva 5-1-re húzott el. Allen ekkor összekapta magát és nem hagyta, hogy tetemes előnnyel érjen véget az első session, így 5-3-mal fordultak. A wales-i azonban továbbra sem tervezett szoros meccset, növelte a különbséget és a session 11-5-ös zárásánál már nyilvánvaló volt, hogy itt nem lesz meglepetés és a végső győzelem egyik legnagyobb esélyese, Mark Williams simán veszi az akadályt, amit meg is tett, 13-5 arányban győzve le ellenfelét.

Mark Allen a VB egyik kellemes meglepetése volt eddig, nagyot küzdött a két meccsén, szimpatikus hozzáállása sokak tetszését elnyerte. Ezen a meccsen is mindent megtett, küzdött, amíg lehetett, de nem volt esélye megszorítani ellenfelét. Ez a pár nap mindenesetre nem szabad, hogy elvegye a kedvét, remélhetőleg jövőre is egy összeszedett és szimpatikus Mark Allen-t láthatunk majd, aki oda tud néha érni a legjobbak közé és szerez pár vidám pillanatot a közönségnek is, ahogy most is, mikor Williams-szel mókáztak, vagy épp együtt figyelték Dott maximum-kísérletét, félbehagyva a játékot.

Mark Williams újból bizonyította, hogy nincs más célja, mint a végső győzelem. A játékán még most is megfigyelhető volt, hogy mintha még mindig nem a maximumot nyújtaná, még mindig nem játszik úgy, ahogy tud, de ez nem a dekoncentráltság, vagy az idegesség, hanem tudatos taktika eredménye. Mindhárom meccsét a legelső lökéstől kezdve irányította, egy pillanatig sem hagyott kétséget, hogy ott lesz a következő körben. Az is igaz viszont, hogy az első igazán méltó, kemény ellenfél csak most, az elődöntőben vár majd rá, akár Higgins, akár O'Sullivan személyében. Ott már nem lesz helye tartalékolásnak, mindent bele kell majd adnia és maximális fordulatszámon kell pörögnie, hogy a döntőbe jusson. Kérdés, melyik a jobb felkészülés egy ilyen gigászi harcra? Williams három könnyebb ellenfélen át jutott a négy közé, míg következő riválisának - akárki is lesz az -  egy nagy esélyes skalpja már mindenképp ott fog lógni az övén. Nos, ki fog derülni, remélhetőleg egy közönségszórakoztató, izgalmas 33 frame-es meccsen...

Íme, az első frame és a visszarakott fekete, kb. 3.00-tól. Williams nem tököl, rögtön rápróbál, de épphogy koccolja, aztán Allen is tesz egy kísérletet, de ez sem sikerül, majd jön pár safety és végül Allen hibája után Williams pontot tesz az ügy végére. Érdemes megfigyelni, hogy milyen jó hangulat uralkodott a meccsen, a két játékos gyakran heccelte egymást, sokat beszélgettek, szerintem sokkal jobb így, mint egy monoton, "hangulattalan" meccs.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=_igoXYQvk8g&w=640&h=390]

Judd Trump - Graeme Dott  13-5

Sima győzelmet aratott Judd Trump, az ifjú titán következő ellenfele Selby, vagy Ding lehet.

A sokat emlegetett China Open megnyerése után sokan már dörzsölték a tenyerüket: jó csatát vívhat a köztudatba most berobbant fiatal angol és a VB címvédője, Neil Robertson. Azt azonban kevesen gondolták, hogy Trumpnak nem jelent majd jelentős akadályt az ausztrál, sőt olyan magabiztos teljesítménnyel menetel az elődöntőbe, hogy azt egy 80-as évekbeli Steve Davis is megirigyelné. Márpedig Trump élvezi a játékot, szinte képtelen hibázni és tovább gyűjti a skalpokat, ezúttal a tavaly a döntőben elvérző Graeme Dott volt kénytelen meghajolni előtte.

Kimondva-kimondatlanul a legjobb 8 között már a torna esélyeseként kezelték Trumpot, aki azonban nem omlott össze a teher alatt, sőt már a meccs elején kezébe vette az irányítás, lazán, magabiztosan játszva húzta be az első három játékot. Dott ekkor szépített, de azt bizonyára ő sem gondolta volna, hogy ez lesz az egyetlen frame amit megnyer az első session alatt. 7-1-ről fordultak a második szakaszba, ahol sokáig úgy tűnt, harmadikra már szükség sem lesz, hiszen Trump ott folytatta, ahol abbahagyta, 11-2-re is vezetett, amikor Dott a szakasz hátralelő részére összekapta magát és 11-5-re zárkózott. A 15. frame-ben Dott egy maximummal vígasztalódhatott volna, de 15 piros és 15 fekete után a sárgát kihagyta, így 120 pontnál meg kellett állnia. A folytatást ekkor még kiharcolta, de aztán Trump a maradék két frame megnyerésével kiejtette és készülhet az elődöntőre, ahol Selby, vagy Ding állhat az útjába.

A tavalyi döntős Graeme Dott nagyot küzdött a Carter elleni nyolcaddöntőben, így azt várhattuk volna tőle, hogy felveszi a kesztyűt Trump ellen is, ám nem ez történt. A skót játéka gyakorlatilag kevés volt egy VB negyeddöntőhöz, bárki is legyen az ellenfél, egy ilyen precíz és magabiztos Trump ellen pedig egyenesen a megalázó vereséghez vezetett. Sok hiba, kevés önbizalom és gyors beletörődés jellemezte, ami talán a szezon végi fáradtság eredménye, mindenesetre a legelejétől kezdve egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy ezt a meccset megnyerheti. Lesz mit kipihennie és átgondolnia a holt szezonban, hiszen ennél többre képes.

Trump játékát viszont eddig a mezőnyből Selby, Williams, vagy Ronnie O'Sullivan játékához lehet hasonlítani, de még talán náluk is magabiztosabb. Egyszerűen minden sikerül neki, magától értetődő természetességgel oldja meg a nehezebb helyzeteket is, élvezi a játékot és látszik, hogy megvan benne a lendület, hogy megnyerje a sorozatot. A végső győzelme még mindig meglepetésnek számítana, ám most már mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy igenis ott a helye a torna esélyesei között, számolni kell vele, nem csak most, hanem valószínűleg az elkövetkezendő 10-15-20 évben. Egy nagy tehetség van születőben, érdemes követni a meccseit, mert (ha ő maga nem rontja el, nem esik vissza, nem roppan össze, ami persze megeshet) a következő időszak meghatározó játékosa lehet és akkor majd elmondhatja magáról aki most látja, hogy látta még akkor, mikor berobbant, mikor elkezdte gyűjtögetni a trófeákat, mikor megismertette a nevét a snookerkedvelő közönséggel.

Videós rovatunk egyik eleme Dott kísérlete a 147-re, 5.30-nál jön az utolsó piros, ahonnan nem tudott megfelelően ráállni a feketére, így képtelen volt felhozni a fehéret, hogy a sárgával folytatni tudja.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=t9QCaaBH2Ro&w=640&h=390]

A másik pedig a 10. frame és Trump által leütött 104-es break, a végén a pirosat nem tudta lekapni a falról, így nem gyűjthetett több pontot, de azért így is elég szép mutatvány volt.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=IIMah4zu1KA&w=640&h=390]

Ding Junhui - Stuart Bingham  13-12

A hidegvérű kínai 9-12-es hátrányból fordított és életében először a VB negyeddöntőjében szerepelhet.

A meccs előtt nagyon is esélyesnek tűnt, hogy végre megszakad a világranglista 4. helyén álló Ding Junhui valószínűtlen sorozata és túljut a 2.fordulón a Crucible-ben. Az első körben Jamie Burnett ellen magabiztos, 10-2-es győzelmet aratott, a VB-t megelőző China Openen elődöntőt játszhatott, így jó formaidőzítése nem tűnt kétségesnek, ellenfele pedig az a Stuart Bingham volt, aki Peter Ebdon legyőzésével lépett túl az első fordulón és korántsem nevezhető legyőzhetetlen riválisnak.

Ahogy elkezdődött a meccs, úgy tűnt, fog az átok, hiszen Bingham 3-0-s előnyre tett szert, elég meggyőző teljesítményt mutatott, míg Ding mintha végig csak azon agyalt volna, hogy "na ne, már megint nem fog sikerülni". A 4.frame-et követő szünet előtt azonban szépített a kínai és ettől kicsit összekapta magát, nem hagyta meglógni ellenfelét, 3-5-tel végzett az első szakasszal. Ezt követően azonban megint Bingham órái következtek, kialakította a legnagyobb eddigi különbséget, 8-4 arányban vezetett és kézben tartotta a meccset. Ding ugyan próbált kapaszkodni, de egyenlítenie egyszer sem sikerült és Binghamnek már csak egyetlen frame-re volt szüksége, hogy meglepetésre a negyeddöntőbe kerüljön. Ekkor 12-9 volt az állás és Dingben átszakadhatott valamiféle gát, talán úgy érezte, hogy már nincs veszíteni valója és megindult előre. Egy 92-es és egy 114-es break már egy egységre csökkentette a hátrányát, egy küzdelmesebb frame-ben kiegyenlített, majd a pattanásig feszült hangulatú döntő frame-et is behúzta egy 55-ös break segítségével, így megtörte az átkot és bejutott a Selby elleni negyeddöntőbe, ahol még ennél is nehezebb feladat várhat rá.

Bingham láthatóan szörnyen csalódott volt a meccs után. Nagy esélyt szalasztott el, hogy bekerüljön a legjobb 8 közé. A mérkőzés után adott nyilatkozatában így vélekedett: "12-9-nél jól éreztem magam, úgy véltem, már meg kell lennie. De amint ezt elhiszed, minden ellened fordul. Nem hibáztam sokat ezután sem, de két rossz lökés elég volt, hogy 12-11 legyen. Az utolsó két frame-ben volt esélyem, hogy megnyerjem, de nem jött össze. Ding egy klasszis játékos, aki remekül kihasználja ezeket a lehetőségeket."

Ding elsősorban az utolsó szakaszban mutatott játékából meríthet erőt, no meg természetesen abból a küzdőszellemből, ami a legnagyobbak erénye és biztosan hasznát fogja venni a Selby elleni negyeddöntőben is. Az is biztos azonban, hogy Selby egy ennyit hibázó Dinget könnyedén kiejt, ha csak fele olyan jó formában játszik, mint Hendry ellen. Ding így beszélt a meccs után: "Az első két szakaszban Bingham remekül használta ki a lehetőségeit, éreztem, hogy nem szabad nagyon lemaradnom, mert nagyon nehéz lesz felkapaszkodni. De 12-9-nél is éreztem, hogy meg tudom nyerni. Azt mondtam magamnak, minden megtörténhet, csak nyernem kell négy frame-et. Különleges érzés megnyerni az első 25 frame-es meccsemet itt."

Mark Selby - Stephen Hendry  13-4

Selby remek játékkal, végig magabiztosan kézben tartva a meccset, simán legyőzte a hétszeres világbajnokot, aki nyáron dönt a folytatásról.

Selby 10-1-es győzelme és Hendry 10-9-es szenvedése már az első körben valószínűvé tette, hogy kettejük meccsén Selby indul majd jobb esélyekkel. Ráadásul az angol már a China Openen megmutatta, hogy remek formában van, míg Hendry sem ott, sem az idényben másutt nem remekelt, őt leírni mégsem volt tanácsos, hiszen hétszeres világbajnokról van szó, aki bárkit meg tud verni még ma is.

Remek színvonalú találkozó kezdődött kettejük között, repkedtek a százasok, amiből egy idő után már csak Selby vette ki a részét, aki az egész meccs alatt hatot lökött, ami rekordnak számít. Hendry már 2-1-től kezdve esélytelennek tűnt, sokszor kísérte balszerencse és láthatóan egy idő után már a kedvét szegte a hasztalan próbálkozás ellenfele befogásával. Selby mai játékával a VB legnagyobb esélyesévé lépett elő, de természetesen még sok van hátra, bármi megeshet. Ding elleni meccse is jónak ígérkezik, de sokan már úgy spekulálnak, hogy Trump ellen vívhat majd elődöntőt, ami a VB egyik legjobb mérkőzését hozhatja.

A győztes a mérkőzés után elismerte, hogy ennyire jól még talán soha nem játszott. Való igaz, Selby teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, úgy játszott, mintha nem is lenne ellenfele, momentumokat is alig hagyott a sportág történetének egyik legnagyobb alakjának.

Folytassa, Maestro!

Hendry játéka, amit ezen a meccsen nyújtott, különösebb értékelésre nem tart számot, hiszen alig tudott valamicskét megmutatni belőle. Lökött egy százast a meccs legelején, aztán gyakorlatilag leült, majd mikor legközelebb felállt, már gratulált is Selby-nek a továbbjutáshoz. Az viszont mindenképp említésre érdemes, hogy a skót zseni meglebegtette visszavonulását. Elveszítette az önbizalmát és hiába szeret a Crucible-ben játszani, nem tudja feldolgozni azt, hogy már úgy kell odaállnia, hogy nem tudja felvenni a versenyt a legjobbakkal. Már eljárt felette az idő és hétszeres világbajnokként érthetően nem szeret esélytelenül elindulni semmilyen tornán, ezért már nem élvezi úgy a snookert, mint régen. A végleges döntést a nyáron fogja meghozni, amelyben jelentős befolyása lesz majd, hogy Bingham legyőzi-e Dinget, mert ha igen, akkor Hendry kiszorul a legjobb 16 közül a világranglistán.

A témában megszólaltatták többek között Mark Selby-t és John Higgins-t is, akik mindketten sajnálnák, ha Hendry visszavonulna. "Már nem tud hosszabb távon olyan játékot felmutatni, mint régen és ez nagyon kemény lehet neki" -így Selby. Higgins nyilatkozata véleményem szerint nagyon jól rávilágít egy fontos dologra, amikor Hendry és Davis között von párhuzamot és tesz különbséget: "Számomra Davis és Hendry a két valaha volt legnagyobb, fej-fej mellett. Hendrynek még nagyon korai visszavonulnia. Közte és Davis között az a különbség, hogy Steve imádja a snookert, míg Stephen imád győzni."

Stephen Hendry tehát vagy visszavonul a nyáron, vagy átbillen nála ez a bizonyos "lélektani mérleg" és elkezdi úgy is élvezni a játékot, ha nem állandóan ő nyer. A visszavonulása nagy veszteség lenne a sportágnak, ugyanakkor egy teher nélkül játszó Hendry viszont ugyanekkora nyereség. Véleményem (és reményeim) szerint szereti ő annyira ezt a sportot, hogy ne tudjon nélküle élni és át tudja gondolni annyira ezt a dolgot, hogy tudjon az állandó győzelmi kényszer (és állandó győzelmi esély) nélkül játszani.

John Higgins - Rory McLeod  13-7

Wishaw varázslója kiütötte a Hegylakót, de ez a teljesítmény a folytatásban kevés lesz. (hosszabb összefoglalás)

A legjobb 16 között talán ez a párosítás tűnt mindenki számára a legegyértelműbbnek, még a legvérmesebb tippmixesek sem mertek volna McLeodra fogadni, hiszen a 40éves, komoly szakállkölteményt viselő angol élete legjobb eredményét érte el, amikor most bejutott a 16 közé a Ricky Walden elleni katasztrofális mérkőzésen. Higgins viszont az eltiltása óta az egyik legjobb formában lévő játékosnak számít, noha az utóbbi időben kissé visszaesett, de a UK Championship és a Welsh Open megnyerése elég meggyőző teljesítménynek számít. Az első körben Higgins Stephen Lee ellen aratott 10-5-ös győzelmet, ahol látszott, hogy nem erőltette oly nagyon meg magát.

Nos, a meccs eleje a legkevésbé sem a várakozásoknak megfelelően alakult, hiszen az első frame-et Higgins hibáit kihasználva McLeod gyűjtötte be, sőt a második frame-ben megduplázta előnyét. Később azonban hiába akadtak lehetőségei, hogy növelje, vagy legalábbis megtartsa előnyét, ő is sokat hibázott, akárcsak ellenfele, így megfordult a mérkőzés és a skót világelső vette át a kezdeményezést. Már 5-2-re ment Higgins, amikor megtorpant és újra szorossá vált a meccs, 5-4-re közelített McLeod. Itt még mindig nem tudott meglépni a meccs esélyese, hiszen 6-5-re megint szépített Rory, ám ezt követően Higgins momentumai következtek, zsinórban hatot nyert és eldöntötte a meccset. McLeod szépen búcsúzott, 12-7-re szépített, mielőtt megadta volna magát.

Nem mehetünk el szó nélkül a teljesítmények mellett. Rory McLeod véleményem szerint hozta amit tud, ha nem is a legjobbját, de úgy teljesített, ahogy kellett. Sokakat idegesít lassú, megfontolt, védekező stílusa, de ha valaki ilyen mélyről jut ilyen magasra, akkor nem mehet fejjel a falnak, hacsak nem egy Alex Higgins-hez mérhető tehetségről van szó. Nos, Rory esetében ilyenről nincs szó, de a mezőnyben talán ő kezdte a legnehezebb körülmények között a karrierjét, kemény munkával kapaszkodott a profik közé és 40évesen adatott meg a lehetősége, hogy a Crucible-ben a legjobb 16 között egy háromszoros világbajnok ellen játszhasson. Ez magyarázhatja a játékstílusát. A meccs után a worldsnooker.com rá is kérdezett a témára, így nyilatkozott: "A játék neve snooker és nem >>potting<< ("golyóelrakás"). Ez egy taktikai játék, egy frame-nek több mint 50%-a a taktikáról szól, sokkal többről, mint csak eltenni a golyókat és letakarítani az asztalt. Ez néha sokáig eltart, de ez is a játék része - jónak kell lenni minden stílusban. Aki ismeri a snookert, annak ez mind szórakoztató. A szurkolóim pedig engem szeretnek látni játék közben." Ez hát McLeod véleménye, lehet vele vitatkozni, de vannak benne kétségtelen igazságok.

Higgins teljesítménye is mindenképpen "megér egy misét". Az egész meccs alatt képtelen volt egy százast lökni, saját magához képest nagyon sokat hibázott, hiányzott a ritmus és a lendület a játékából, egyszóval nem ezt a John Higgins-t várta a közönség. Ő maga ezt azzal magyarázta, hogy minden frame-ben rosszul alakultak a pozíciók, ráadásul McLeod remek safety-ket lökött. Ehhez a magyarázathoz tették hozzá sokan, hogy az angol lassú, romboló játéka zökkenthette ki. Ezek valóban rendkívül kellemetlen körülmények, McLeod nem a kedvenc ellenfele senkinek és alakulhatnak is rosszul az állások, de tény és való, hogy Higgins ki nem kényszerített hibákat is meglepően gyakran követett el és ne feledjük, hogy nem egy másodrangú játékosról, nem egy olyan figuráról van szó, aki még ne játszott volna akármilyen stílusú ellenféllel szemben, akármilyen szerencsétlen körülmények között, hanem a háromszoros világbajnok, 23-szoros pontszerző-győztes John Higginsről, akinél ez a magyarázat elég halovány. De még mielőtt teljesen lehúznám a keresztvizet róla, azért befejezésképpen mindenképp megérdemli a dícséretet, amiért a gyenge forma és a rossz körülmények ellenére magabiztosan nyerni tudott, ami szintén egy fontos képesség egy jó sportolónál. Higgins kétségkívül egy kiváló sportoló, azonban rendkívüli snookerjátékosnak is kell lennie, ha meg akarja verni a hamvaiból újjáéledő Ronnie O'Sullivant a negyeddöntőben.

Van ám video is, mégpedig az utolsó frame befejezéséről. Higgins bontása élményszámba megy, de folytatás nincs, aztán McLeod biztonságit ütne, de elakad a fehér középen az íveken, Higgins pedig befejezi a meccset, ahogy azt neki kell.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=0eJA683w7UM&w=640&h=390]