John Higgins - Rory McLeod  13-7

Wishaw varázslója kiütötte a Hegylakót, de ez a teljesítmény a folytatásban kevés lesz. (hosszabb összefoglalás)

A legjobb 16 között talán ez a párosítás tűnt mindenki számára a legegyértelműbbnek, még a legvérmesebb tippmixesek sem mertek volna McLeodra fogadni, hiszen a 40éves, komoly szakállkölteményt viselő angol élete legjobb eredményét érte el, amikor most bejutott a 16 közé a Ricky Walden elleni katasztrofális mérkőzésen. Higgins viszont az eltiltása óta az egyik legjobb formában lévő játékosnak számít, noha az utóbbi időben kissé visszaesett, de a UK Championship és a Welsh Open megnyerése elég meggyőző teljesítménynek számít. Az első körben Higgins Stephen Lee ellen aratott 10-5-ös győzelmet, ahol látszott, hogy nem erőltette oly nagyon meg magát.

 

Nos, a meccs eleje a legkevésbé sem a várakozásoknak megfelelően alakult, hiszen az első frame-et Higgins hibáit kihasználva McLeod gyűjtötte be, sőt a második frame-ben megduplázta előnyét. Később azonban hiába akadtak lehetőségei, hogy növelje, vagy legalábbis megtartsa előnyét, ő is sokat hibázott, akárcsak ellenfele, így megfordult a mérkőzés és a skót világelső vette át a kezdeményezést. Már 5-2-re ment Higgins, amikor megtorpant és újra szorossá vált a meccs, 5-4-re közelített McLeod. Itt még mindig nem tudott meglépni a meccs esélyese, hiszen 6-5-re megint szépített Rory, ám ezt követően Higgins momentumai következtek, zsinórban hatot nyert és eldöntötte a meccset. McLeod szépen búcsúzott, 12-7-re szépített, mielőtt megadta volna magát.

 

 

Nem mehetünk el szó nélkül a teljesítmények mellett. Rory McLeod véleményem szerint hozta amit tud, ha nem is a legjobbját, de úgy teljesített, ahogy kellett. Sokakat idegesít lassú, megfontolt, védekező stílusa, de ha valaki ilyen mélyről jut ilyen magasra, akkor nem mehet fejjel a falnak, hacsak nem egy Alex Higgins-hez mérhető tehetségről van szó. Nos, Rory esetében ilyenről nincs szó, de a mezőnyben talán ő kezdte a legnehezebb körülmények között a karrierjét, kemény munkával kapaszkodott a profik közé és 40évesen adatott meg a lehetősége, hogy a Crucible-ben a legjobb 16 között egy háromszoros világbajnok ellen játszhasson. Ez magyarázhatja a játékstílusát. A meccs után a worldsnooker.com rá is kérdezett a témára, így nyilatkozott: "A játék neve snooker és nem >>potting<< ("golyóelrakás"). Ez egy taktikai játék, egy frame-nek több mint 50%-a a taktikáról szól, sokkal többről, mint csak eltenni a golyókat és letakarítani az asztalt. Ez néha sokáig eltart, de ez is a játék része - jónak kell lenni minden stílusban. Aki ismeri a snookert, annak ez mind szórakoztató. A szurkolóim pedig engem szeretnek látni játék közben." Ez hát McLeod véleménye, lehet vele vitatkozni, de vannak benne kétségtelen igazságok.

 

Higgins teljesítménye is mindenképpen "megér egy misét". Az egész meccs alatt képtelen volt egy százast lökni, saját magához képest nagyon sokat hibázott, hiányzott a ritmus és a lendület a játékából, egyszóval nem ezt a John Higgins-t várta a közönség. Ő maga ezt azzal magyarázta, hogy minden frame-ben rosszul alakultak a pozíciók, ráadásul McLeod remek safety-ket lökött. Ehhez a magyarázathoz tették hozzá sokan, hogy az angol lassú, romboló játéka zökkenthette ki. Ezek valóban rendkívül kellemetlen körülmények, McLeod nem a kedvenc ellenfele senkinek és alakulhatnak is rosszul az állások, de tény és való, hogy Higgins ki nem kényszerített hibákat is meglepően gyakran követett el és ne feledjük, hogy nem egy másodrangú játékosról, nem egy olyan figuráról van szó, aki még ne játszott volna akármilyen stílusú ellenféllel szemben, akármilyen szerencsétlen körülmények között, hanem a háromszoros világbajnok, 23-szoros pontszerző-győztes John Higginsről, akinél ez a magyarázat elég halovány. De még mielőtt teljesen lehúznám a keresztvizet róla, azért befejezésképpen mindenképp megérdemli a dícséretet, amiért a gyenge forma és a rossz körülmények ellenére magabiztosan nyerni tudott, ami szintén egy fontos képesség egy jó sportolónál. Higgins kétségkívül egy kiváló sportoló, azonban rendkívüli snookerjátékosnak is kell lennie, ha meg akarja verni a hamvaiból újjáéledő Ronnie O'Sullivant a negyeddöntőben.

Van ám video is, mégpedig az utolsó frame befejezéséről. Higgins bontása élményszámba megy, de folytatás nincs, aztán McLeod biztonságit ütne, de elakad a fehér középen az íveken, Higgins pedig befejezi a meccset, ahogy azt neki kell.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=0eJA683w7UM&w=640&h=390]