cdrssjotekonykocc

Négy, hiszen míg Ronnie háromszor hódította el a serleget (2001,2004,2008), addig Shaun Muprhy is (nagy meglepetésre) nyert egyet 2005-ben (Matthew Stevens-t sikerült megvernie).

A Rakéta az előző körben könnyedén verte Dominic Dale-t, igaz voltak a meccsnek olyan pillanatai is, amikor izgulhattak a Ronnie rajongók, hogy ezek után elmegy a kedve a háromszoros világbajnoknak. Végül is nem ment el, s így 2-2 után 8 framet nyerve leütötte Dale-t a pályáról. A meccsnek igazán jó hangulata volt, s Ronnie-n is látszódott a meccs vége felé a felszabadultság. (Úgy tűnik nagyon kellett az a pszichológus...)

Shaun Murphy olyannyira lökte szét Marcus Campbell-t, hogy 9 frame után 9-0 vezetett. A breakjei egyfolytában 50 fölöttiek voltak (93, 100, 56, 68, 53, 53, 75, 99 és 96). Legutoljára 1992-ben történt olyan, hogy világbajnokságon valaki 10-0 verje ellenfelét (az elkövető John Parrott volt Eddie Charlton ellenében). Hasonló csoda ezúttal nem történt, ugyanis Campbell lökött egy 62 break-et, s így már „csak” 10-1 tudta őt legyőzni Murphy.

Az elmúlt napon, pedig már elkezdődött az első szakasza is a mérkőzésnek, ahol Ronnie hiába húzott el 3-0-ra Murphy-től az szép hatékony játékkal visszahozta magát 3-2-re. Ekkor viszont a háromszoros világbajnok újra belehúzott és egymásutánban tudott nyerni 4 framet (többek között három 50-feletti frame-mel. (76,75,86)). Így tehát az első szakasz után: Ronnie O'Sullivan – Shaun Murphy 6-2.

//Szolgálati közlemény: A mai naptól fogva a szerkesztőség minden eszközt be fog vetni, hogy frame-re kész legyen. Kedvcsinálóként egy kis videó:

Martin Gould - Judd Trump

Elkezdődik a második nyolcaddöntő hamarosan (a Williams - Cope meccsről is hamarosan szó lesz), Trump és Gould között. Trump esélyesebbnek számít, az ifjú titán nagy formában játszik, az elmúlt hónapokban jóval nagyobb skalpokat is begyűjtött mint aktuális ellenfele. Vitákat lehetne nyitni arról, hogy melyikük továbbjutása volt a nagyobb meglepetés, sőt, hogy meglepetés volt-e egyáltalán. Trumptól most már sokat várnak, nőtt rajta a teher és ahogy ő maga is nyilatkozta, nem játszott még 25frame-es meccset, ami mindenképpen ellene szól, bár azt se felejtsük el, hogy Martin Gould sem számít VB döntők tapasztalt veteránjának. Gould kis híján megismételte az első két tavalyi meccsét, hiszen tavaly is Fu ellen jutott a 16 közé (10-9), ahol Neil Robertson várta és ejtette ki, annak ellenére, hogy szinte végig Gould vezetett (6-0, 11-5, 12-10 arányban is), de végül kikapott. Idén azonban Robertson helyett, az őt legyőző Trump került az útjába, aki ellen szintén benne van a pakliban egy szoros meccs és azt se feledjük el, hogy tavaly Robertson a Gould elleni feltámadása után a győzelemig menetelt. Vajon megismétli ezt idén Judd Trump?

Mark Allen - Matthew Stevens  10-9

Az eddigi egyik legizgalmasabb mérkőzést játszotta a fiatal balkezes északír Allen és a kétszeres döntős wales-i Stevens. A meccs nagyrészében Stevens volt előnyben, magabiztosan játszott, hibái gyakran megtorlatlanul maradtak és 9-6-os vezetésénél már abszolút nyeregben érezhette magát, így fordulhatott elő, hogy könnyelműen elszalasztotta a meccs megnyerésének lehetőségét, ellenfele pedig felszívta magát és kiegyenlített, majd a döntő frame is az övé lett, így összességében teljesen megérdemelten jutott tovább. A 16 között az első kör meglepetésembere, Barry Hawkins lesz az ellenfele, érdekes meccsre van kilátás

Graeme Dott - Mark King  10-7

A tavalyi döntős Dott szoros meccset játszott Mark King ellen, de végül hidegvérrel behúzta a meccset és, ha nem is meggyőző teljesítménnyel, de továbbjutott a legjobb 16 közé, ahol az eddig jóval magabiztosabbnak tűnő Ali Carter vár majd rá.

Martin Gould - Marco Fu  10-8

Egy újabb meglepetés, a hongkongi Marco Fu 6-3-as vezetéssel kezdte a második szakaszát a meccsnek és mindenki azt hihette, hogy itt már nem lesz vészesen nehéz dolga. Hát lett, ugyanis Gould kihasználta hibáit és kemény harc árán megfordította a meccset, így ő készülhet Judd Trump ellen a nyolcaddöntőben.

Rory McLeod - Ricky Walden  10-6

Az első kör egyik leggyengébb színvonalú meccsét nyerte meg Rory McLeod, így lesz lehetősége bizonyítani, hogy egy Waldennél komolyabb ellenfél sem riasztja meg. Az első szakaszt nem is sikerült végigjátszani, mindössze 8 frame-re volt idő a sok hiba és a lassú játék miatt. Sokáig fej-fej mellett haladt a két játékos, de aztán McLeod leszakította Waldent és bebiztosította a helyét a John Higgins 13-? ... nyitott mondatban, a "..." helyén.

Két újabb meccs: jön a végső esélyes Higgins és Selby, a Davis-t kiütő Lee és a Crucible-ben debütáló Jimmy Robertson.

John Higgins (1.) - Stephen Lee (18.)

John Higgins az idei VB-n ugyan csak most mutatkozik be, mégsem először kerül szóba a neve, ugyanis ő lett az első helyezett azon a szubjektív listán, amelyet a torna esélyeseiről állítottam össze. Páran erről a listáról már csalódást okoztak, nem éltek a beléjük vetett komoly bizalommal: Stephen Maguire, Neil Robertson az első öt között voltak, mégis kiestek, az ausztrál mentségére szóljon, hogy a szintén a listán szereplő Judd Trump búcsúztatta. Higgins kiesése meg az övékénél is jóval nagyobb meglepetés lenne, hiszen idén, hat hónapos eltiltásból való visszatérését követően a UK Championshipet rögvest megnyerte, a döntőben Mark Williams ellen vesztett helyzetből kapaszkodott vissza és 10-9-re győzött. A German Masters nyolcaddöntőjében visszalépett, hogy hazatérjen és édesapja mellett legyen, aki nem sokkal később elhunyt. Ezt követően "Wishaw varázslója" a Welsh Opent is megnyerte, a diadalt apja emlékének ajánlva. A China Openen a negyeddöntőben búcsúzott Murphy ellen, de nem ezzel a negatív élménnyel érkezik Sheffieldbe, hiszen közvetlenül a VB előtt még megnyerte a Skót Bajnokságot, a döntőben Anthony McGill-t verve 6-1-re.

Stephen Lee útja a főtáblára papíron nem akármilyen. Az utolsó selejtezőkörben a hatszoros világbajnok Steve Davis ellen aratott 10-2-es győzelmet, ám nem árt megemlíteni, hogy ha a veterán "Romford Robot" bejut, az mindössze a második idei főtáblás szereplése lett volna nagy tornán. Ez azonban Lee érdemeiből nem sokat von le, a 36 éves, pufók versenyző négy nagy tornát nyert már 1992 óta íródó profi karrierjében, de van két elbukott döntője is - az egyik a 2000-es Welsh Open, ahol aktuális ellenfele Higgins ütötte el a győzelemtől, 9-8 arányban. Idén sem ez lesz az első találkozásuk, összefutottak a UK Championship első körében, ahol megint Lee húzta a rövidebbet és Higgins ezt a tornát is begyűjtötte. Idei legjobbja a China Open negyeddöntője, ahol Ding állta útját. Nem ez élete legjobb szezonja, ha valamit ki akar hozni belőle, akkor nincs mese, meg kell verni a VB egyik legnagyobb esélyesét.

Tipp: Higgins esélyeshez méltó teljesítménnyel megy tovább:

Higgins - Lee  10-3

Mark Selby (3.) - Jimmy Robertson (63.)

Szinte a sportág minden kedvelője egyetért abban, hogy Mark Selby-nek egynél több rangos trófeánál kéne már tartania, de egyre inkább kezd ráragadni az örök vesztes státusz, hiába nyert 2008-ban Welsh Opent, Ronnie O'Sullivan döntőbeli legyőzésével (5-8-ról 9-8), idén két elődöntő és két vesztes döntő került csak a neve mellé. Világbajnokságon is jutott már el a döntőig, 2007-ben John Higgins verte meg a nagy siker kapujában, 18-13-ra. A leicester-i közönségkedvenc ott van a torna esélyesei között, kérdés, hogy idén meg tudja-e ragadni a lehetőséget.

Jimmy Robertson először szerepelhet a Crucible-ben, ráadásul a népszerű és a torna egyik esélyesének számító Mark Selby ellen kell játszania. Azt azonban már tudni lehet a debütáló, 24 éves Robbo-ról, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, hiszen Tony Drago és a korábbi világbajnok Ken Doherty is kénytelen volt meghajolni előtte a selejtezők során. Ráadásul ez az idei szezonban az első főtáblás szereplése nagy tornán, így alaposan rákészülhetett. Vagy túlságosan is hatalmába keríti az izgalom, vagy tudomásul veszi, hogy nincs veszíteni valója és felszabadultan tud játszani. Így se, úgy se valószínű, hogy megszorongatja riválisát, de nekünk nézőknek talán szerez pár szép sportélményt.

Tipp: Selby simán jut tovább:

Selby - Robertson  10-2

Mark Allen (11.) - Matthew Stevens (17.)

A mezőny egyetlen északír versenyzője, a 25 esztendős Mark Allen nem szívesen emlékszik vissza sheffieldi randevújára aktuális ellenfelével, hiszen élete első VB főtáblás meccsén épp a wales-i ütötte ki az első körben (13-9). Azóta szerepelt már az elődöntőben is (2009-ben) és többször is felborította a papírformát, esélyesebb ellenfelek legyőzésével. Megmutatta már, hogy sok lehetőség rejlik a tehetségében, de egyelőre hiányzik neki az áttörés, amit ebben a szezonban sem igazán közelített meg, bár a UK Championshipen az elődöntőig menetelt, ott a későbbi győztes, John Higgins megállította.

Matthew Stevens komoly tapasztalatokkal felvértezve érkezik a Crucible-be, hiszen már két döntőt is elvesztett itt. Ezen a kettőn kívül öt alkalommal jutott nagy torna döntőjébe, de mindössze egyet sikerült megnyernie, a 2003-as UK Championshipet Stephen Hendry ellen. Idén sincs csúcsformában, a Shanghai Masters és a Welsh Open negyeddöntőjébe került be, Ali Carter és John Higgins azonban gondoskodtak róla, hogy ez legyen az idei legjobb eredménye. Nagy formajavulásra és kisebb csodára van szüksége, ha idén is adni akar magának egy esélyt a döntőben.

Tipp: A nagyobb tapasztalat győz, szoros végjátékban:

Stevens - Allen  10-8