Régi hiányosságomat szeretném pótolni azzal, hogy igyekszem bemutatni ezt a fantasztikus játékot azoknak, akiknek még új, nem értik, esetleg nem szeretik (mert még nem értik) és azoknak is akik nem játszották még.
Elöljáróban szeretném tisztázni, hogy nem egy profi játékos szemszögéből szeretném bemutatni a sportágat, hanem mint egy lelkes amatőr, aki inkább szereti mint tudja és az ügyetlenséget lelkesedéssel ellensúlyozza.
Mikor sok-sok biliárdozás után úgy éreztük, hogy itt az ideje kipróbálni a snookert, sajnos nem kerültünk súlyos válaszút elé, hogy hol is essünk át az első lökésen. Városunk (legjobb tudomásom szerint) egyetlen nyilvános snooker asztala adta az egyetlen lehetőséget a játék kipróbálására egy hangulatos belvárosi kocsmában. Természetesen nem magunkat akarom sajnáltatni, - hiszen ha ez a kiváló hely nem lenne, egyáltalán nem játszhatnánk - mindössze örülnék, ha több lehetősége lenne a játszani akaró közönségnek arra, hogy találjon egy asztalt és adjon egy esélyt a snookernek.
Többször megfordultam már az említett helyen úgy, hogy nem különösebben érdekelt, hogy ott egy nagy zöld asztal. Egészen addig, amíg ki nem kértük a golyókat és el nem kezdtük felállítani őket, fel sem tűntek igazán a méretek.
Mekkora is ez az asztal?
Biliárdhoz szokott szemmel hatalmas nagynak tűnt. Csirkebácsi, a Tyúkember szavaival élve felvethetnénk, hogy akkora mint egy "óóriási, vajasra kidülledt, baromba puffadt hangár"...de, az is kicsike. Bár ez így szerintem egyértelmű, de számszerűsítve, a játékszabályban így néz ki a dolog: "A snookerasztal mérete 3560×1780 ± 15 mm." Ez azt jelenti, hogy 3,5 méter hosszú és több mint másfél méter széles, kis túlzással focizni lehetne rajta.
Az asztallal ellentétben a golyók kisebbek, mint a biliárdban használt társaik, 52,5mm átmérőjükkel. Tv-ben követve a snookert ez a különbség sem tűnt fel számomra.
Szintén kisebbek a dákók, amelyekről a szabály csak annyit ír, hogy 910mm-nél rövidebb nem lehet és nem térhet el jelentősen az általánosan használt dákók alakjától. Dákón kívül elengedhetetlen kellék a hosszabbító is, hiszen elég nagyok a távolságok ahhoz, hogy súlyosan megnehezítse a dolgunkat e segítség hiánya.
Ezen szabályoknál még fontosabb a golyók értéke, hiszen a lelökött golyók értékét összeadva kerül ki egy mérkőzés győztese. A tizenöt piros golyó egyaránt egy-egy pontot ér, továbbá egy piros lelökése után a játékos megcélozhat egy "színes" golyót, amelynek lelökése már több pontot ér (sárga-2, zöld-3, barna-4, kék-5, rózsa-6, fekete-7). Ha a megnevezett színes lelökése is sikeres (a lelökött színes ekkor visszakerül az asztalon meghatározott helyére), akkor újfent egy pirosat kell célba venni, majd ismét jöhet egy színes (és így tovább). Ha a megcélzott golyót nem sikerült eltenni, az ellenfél jön, aki szintén pirossal kell, hogy kezdjen. Ha az utolsó piros golyó is valamelyik zsebben köt ki, még bármely színes követheti, ám ezt követően már pontszám szerint emelkedő sorrendben kell folytatni. Az utolsó fekete eltűnése után a két játékos pontszámai megmutatják, melyikük nyerte a frame-et.
Természetesen előfordulnak hibák a játékban, sőt, nagyon fontos elemei lehetnek egy-egy meccsnek. Maga a "snooker" (a videón 3.11-től) kifejezés is azt a helyzetet jelöli, mikor a játékos olyan szituációt hagy ellenfelének, ahonnan az nem tudja közvetlenül eltalálni a soron következő golyót, így arra kényszerül, hogy igénybe vegye a mandiner (fal) segítségét, vagy masszé lökéssel próbálkozzon, azaz "megcsavarja" a fehér golyót, hogy az akadályt kikerülve eltalálhassa a célgolyót. Ha a célgolyó eltalálása sikertelen (vagy lemegy a fehér), az ellenfél kap pontot (annyit amennyi a célgolyó értéke, de minimum négyet), így fordulhat elő olyan helyzet, hogy egy mérkőzés akkor is folytatódik, ha az egyik fél hátránya nagyobb, mint az asztalon lévő golyók pontszámainak összege.
A játék
További megtévesztő körülmény volt a tv közvetítések elmélyült nézése közepette, hogy bizony szinte csakis kiválóan felkészült, profi sportolók mérkőzéseit láthattam, ami azt a hamis látszatot keltette bennem, hogy rendkívül egyszerű dolguk van, amikor egy-egy golyót be akarnak lökni, ráadásul úgy, hogy a pozíciót se tévesszék szem elől. Sejtettem azért, hogy nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, hogy nem fogok rögtön komoly breakeket lökni, de még így is meglepetés ért. Érdekes körülmény, három-négy embernél is megfigyeltem azóta, hogy aki életében először áll a snooker asztalhoz, annak a snooker elhúz egyfajta mézes madzagot, oly módon, hogy az első lökése remekül sikerül, és elhiszi, hogy tényleg nem olyan nagy ördöngösség ez a játék. Én magam is így jártam, egy hosszú piros lelökése után máris azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan csináljak helyet a polcomon a világbajnoki trófeának. Nem kis hideg zuhanyként ért a következő mintegy 40-45 perc szenvedés, balf*szkodás. Könnyen a kezdeti lelkesedés eltűnéséhez vezethet ez a momentum, csak azt tudom tanácsolni, ne higgyük el rögtön az elején, hogy minden fasza, de ne is keseredjünk el, ha nem megy egyből úgy mint a karikacsapás.
Összességében egy remek játékról van szó, amit élvezet játszani. Profi szinten elsajátítani nagyon nehéz, rengeteg gyakorlást és hatalmas türelmet igényel, nem beszélve a tehetségről. Ugyanakkor könnyen bele lehet rázódni olyan szinten, hogy élvezhetővé váljon a játék (kis türelem azért ehhez is kell). Akinek van rá lehetősége, esetleg kedveli a jóval elterjedtebb pool biliárdot, mindenképp érdemes adnia egy esélyt a snookernek, biztosan nem fog csalódni!
Ui.: A linkelt videók inkább kedvhozó, mint oktató jellegűek :)
Utolsó kommentek