Ahogy már Hamptitus is említette, mindketten kifejtjük a véleményünket az idei világbajnokság utolsó meccséről, ahol a háromszoros világbajnok, John Higgins és az ifjú titán, Judd Trump méri össze erejét.
Bár Hamptitus bevezetőjében sok mindennel egyetértettem, mégis azt mondom, szerintem Trump lesz az, aki idén végül begyűjti a világbajnoki trófeát.
John Higgins 1992 óta (majdnem 20 éve) űzi az ipart, a mezőny egyik legrutinosabb és legeredményesebb játékosának számít, tapasztalata és rutinja mellette szól, de idei játéka annál kevésbé. Lee elleni győzelme nem tart számot magyarázatra, könnyedén lépett túl az első fordulón, ráadásul négy darab százast is lökött, ennél többet a 32 között senki sem tudott felmutatni (de még ennyit sem). Rory McLeod elleni meccse biztosan nem vonul be a magas színvonalú szórakoztatás nagykönyvébe, egyikünk sem a parádés stílusáról ismert, ráadásul sok hibával, sok szünettel tarkított meccset is vívtak. Higgins nagyobb játékos annál, mint, hogy meg lehessen magyarázni gyenge játékát azzal, hogy McLeod lassúsága kizökkentette (a skót mentségére szóljon, hogy nem is fogta erre), az viszont nem szorul magyarázatra, hogy végülis sima 13-7-tel lépett tovább.
Innentől kezdődött a döntőbe jutás nehezebb része, Ronnie O'Sullivan és Mark Williams ellen is olyan mérkőzést játszott, amelynél láttunk már sokkal jobbat ezektől a játékosoktól. Ronnie az első két meccsén remekül játszott, de róla tudtuk, hogy időzített bomba, motivációs problémái bármikor felszínre kerülhetnek és ez meg is történt Higgins ellen az utolsó etapban. Mark Williams viszont más történet, a wales-i játéka meggyőző és magabiztos volt, Higgins ellen is sokáig irányította a meccset, a végén mégis megmagyarázhatatlan hibákkal vereségbe kergette magát. Azonban félreértés ne essék, nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy szerintem Higgins jogtalanul és surranópályán került a döntőbe és csak a szerencsének köszönheti, hogy ott van, hiszen az utóbbi 10 év egyik legmeghatározóbb alakjáról van szó a sportban, aki joggal követel magának helyet a snooker legendái között. Csupán arról van szó, hogy Higginstől, ha már döntőig menetel, jobb játékot vártam volna, kevesebb hibával. De ott van a döntőben és ő a varázsló:
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=YCjspyo-_aI&w=640&h=390]
Ami Judd Trumpot illeti, róla már elmondtam szinte mindent, amit gondolok. A következő években dől majd el, hogy egy legenda születését látjuk-e most, vagy pedig egy egyszeri fellángolást, egy fiatal tehetségtől. Már csak azért is remélem, hogy előbbi fog bekövetkezni, mert azt elmondani magunkról, hogy láttunk amint szárnyait bontogatja és elkezd tornákat nyerni, sokkal jobb, mint azt elmondani, hogy láttuk amint egyszer odaért és hallani a választ, hogy "nem is emlékszem ki az". Tegnap a fiatal Jimmy White-hoz hasonlítottam, aki bár nyilvánvalóan egy legenda, mégis az emberek eszébe általában az jut róla, hogy hat döntőből egyet sem tudott megnyerni a Crucible-ben. Valószínűleg ez a párhuzam nem nekem jutott először eszembe, így Trumpnak ezzel az ómennel is meg kell majd birkóznia. Ami szerintem ma (és holnap) mellette szól, az egyrészt a kiváló, lehengerlő formája, valamint az, hogy a közönség biztosan őt fogja majd támogatni. Higgins számára ez nem lesz különösebb probléma (hogy a párhuzamot folytassam, Hendry-t is doppingolta White ellen, hogy mindenki a "Whirlwind" sikeréért szurkolt), de Trumpnak óriási erősítést jelenthet a szurkolók támogatása. Valóban igaz, hogy fáradtabb lehet, mint Higgins, de a döntő és a közönség által jelentett pozitív háttér szerintem olyan rejtett erőtartalékokat mozgósít majd meg benne, hogy megnyeri ezt az emlékezetesnek és izgalmasnak ígérkező összecsapást.
Nem maradt tehát más hátra, mint, hogy mindenkinek jó szórakozást kívánjak, de természetesen a szünetekben beszámolókkal jelentkezünk!
"Let's get the boys, on the baize!"
Utolsó kommentek