cdrssjotekonykocc

A hatodik PTC versenyt követően a világranglista hivatalosan is frissül, a rangsor élén a szezonban eddig remekül szereplő Mark Selby áll, megelőzve a döntőkben összeomló Mark Williams-et. A világbajnok John Higgins a harmadik, a VB-döntő vesztese, Judd Trump a nyolcadik, a legjobb tizenhatot Martin Gould zárja, így elérte kitűzött célját és ott lesz a januári Masters-en. Ezen kívül a jelenlegi ranglista lesz az alapja a UK Championship és a German Masters beosztásának is.

Nézzük hát őket -, vagyis a legjobb tizenhatot - részletesen, valamint további érdekességeket a mezőny hátsóbb régióiból.

1. Selby                          2. Williams                         3. Higgins

Korábban már többször esett szó a világranglista helyezésekről, különösen az éllovas, Mark Selby kapcsán, ezt nem is ragoznám túl, megérdemelten vette át az első helyet, több okból is:

Wuxi Classic

Paul Hunter Classic

Shanghai Masters

A második helyezett nem más, mint Wales büszkesége, Mark J. Williams, aki döntőzött az Australian Openen és a Shanghai Masters-en is, sőt, mindkét meccset "agyonnyerte", de végül mégis kicsúszott a kezéből mind a két trófea.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára - hogy az Egyesült Királyság lehető legtöbb tagja képviselve legyen - a skót John Higgins, azaz 2011 világbajnoka állhat fel. Ő nem brillírozik az új szezonban, tavaly viszont azt tette, így még elég ponttal rendelkezik a harmadik helyhez. Ha megint összekapja magát a téli és a tavaszi időszakra, akkor újra harcba szállhat az első helyért.

Negyedik a mostanában kiváló formába lendülő ausztrál, Neil Robertson.

Ötödik a harmatosan teljesítő kínai, Ding Junhui.

Hatodik a Brazil Masters győztese, Shaun Murphy, aki szintén elég jól játszik az utóbbi időben.

Hetedik a Kapitány, Ali Carter.

Nyolcadik a VB döntős Judd Trump, aki az új szezonban még adós a hangos sikerekkel.

Kilencedik a szürke Stephen Maguire Skóciából.

Tizedik helyen a párszor megvillanó Graeme Dott, szintén Skóciából.

Tizenegyedik az életében először idén nagy pontszerzőt nyerő Stuart Bingham.

Tizenkettedik helyen áll a Bingham-mel "haverkodó" Mark Allen, Észak-Írországból.

Tizenharmadik a nehéz csontú zseni, Stephen Lee.

A tizennegyedik helyen pedig nem mást találunk, mint Ronnie O'Sullivant, aki emberemlékezet óta nem szerepelt ilyen gyenge helyen, épphogy még a tizenhaton belül van, ha a nagy pontszerzőkön úgy folytatja, ahogy mostanában szokta, akkor ez is hamar el fog következni. A pozitív oldalon viszont ott van a remek PTC-szereplése és a Paul Hunter Classic-on lökött 147-e, ha ezutóbbi arcát mutatja, nem lehet gond, hogy újra a legjobb tíz közé kerüljön.

Tizenötödik helyen az elit egyik visszatérője, a wales-i Matthew Stevens. Felemás produkciót nyújt, néha azt nem érti az ember, hogy miért bukta el mindkét VB-döntőjét, néha meg azt, hogy egyáltalán, hogy került oda... A tendencia mindenesetre azt mutatja, hogy Stevens felfelé kúszik a listán és szép lassan úgy fordul a feje, hogy a jobbik arcát mutatja a közönség felé. Csak így tovább!

Tizenhatodik helyen áll és a szűk elitet zárja a támadó snooker rajongóinak kedvence, Martin Gould. Néhányan talán úgy gondolják, hogy az angol fejében nincs minden a helyén, de az tény, hogy a játékát élvezet nézni, kiszámíthatatlanul támad, amivel sokszor magát sodorja bajba. Mindenesetre megdolgozott a helyéért, kérdés meg tudja-e tartani a szezon hátralévő részében?

Top16: van, szép fülbevaló: van... mi baj lehet?

Ami a többieket illeti, szintén túltárgyalt eset Stephen Hendry-é, aki durván két évtizedet töltött a legjobb tizenhat közöt, most viszont a 21. helyről várja a folytatást. A "régiek" közül Steve Davis a 43., Jimmy White pedig az 54. helyen áll.

A fiatalokat Jack Lisowski már a 39. helyen képviseli, a PTC versenyeken jól szereplő Xiao Guodong az 52. a lengyel Kacper Filipiak pedig a 95.