A tegnap esti PL forduló menetrendje: két sima elődöntő és egy szintén elég sima döntő. Túl unalmasnak tűnik, de azért nézzük csak meg közelebbről, hogyan is ért véget az a döntő! Bizony snookertörténeti ritkaságot láthatunk: Carter három hibával bukta el a frame-et és a meccset.
"Te jó ég, mit tettem..."
O'Sullivan - Stevens
Az este első elődöntője nagyjából a várt képet mutatta: Matthew Stevens bátortalanul és határozatlanul játszott, így esélye sem volt Ronnie O’Sullivan ellen. Érdekes karakter a wales-i játékos, néha ki tudja magából hozni a kétszeres vb-döntőst, aki benne lakozik, néha viszont egészen gyengén játszik. Utóbbira láthattunk példát a Shanghai Masters negyeddöntőjében, Mark Williams ellen (0-5) és most, Ronnie O’Sullivan ellen. Nem arról van szó, hogy ettől a két játékostól ne kaphatna ki bárki, időnként akár nullára is, hanem arról, hogy Stevens olyan megilletődötten és bátortalanul játszott, mintha épp az utcáról rángatták volna be, hogy játsszon a két legenda ellen, holott csak hetente egyszer szokott a pubban lökdösni. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy az első körben Robertson és Higgins ellen milyen simán tarolt, pedig ők sem akárkik, épp ezért furcsa, hogy most ezt a semmilyen, nulla játékot vette elő. O’Sullivan viszont kellően magabiztos volt, nem hiba nélkül, de hozta amit kellett, a biztonsági lökései is rendre elérték a céljukat. Így a vége nem meglepő módon 3-0 lett és az angol készülhetett a döntőre.
Carter - Ding
A döntőre, ahol ellenfele vagy a „Kapitány”,Ali Carter, vagy a „Kelet Csillaga”, Ding Junhui lesz. Itt már borult a papírforma, amely véleményem szerint inkább Ding győzelmét ígérte. Carter egész összeszedetten játszott, míg Ding döbbenetes hibákat vétett, aztán úgy tűnt lélekben elég hamar fel is adta, így nem csoda, hogy ennek a meccsnek is 3-0 lett a vége. Ding továbbra sem találja tehát önmagát, míg Carter szépen mutatkozott be a Premier League-ben és készülhetett a Ronnie elleni döntőre.
O'Sullivan - Carter
És bizony fel is készült, mert bár nem nyerte meg, sőt 3-1-re kapott ki, mégis azt mondhatjuk, hogy ez a meccs Carter teljesítménye miatt marad emlékezetes. Mégpedig nagyon emlékezetes, ugyanis a „Kapitány” minden idők egyik legérdekesebb meccsbefejezését produkálta, de ne szaladjunk ennyire előre. A szoros első frame-et Carter nyerte.
A másodikban is jól kezdett, harmincötöt breakelt, de aztán csúnyán kihagyott egy elég könnyű pirosat (itt talán megpróbálhatta volna az eggyel alatta lévőt, ami könnyebb volt és arról is fel lehetett volna menni a kékre), amit Ronnie is sikertelenül kísérelt meg belökni, majd megint Carter jött – még mindig ugyanarra a pirosra – de hosszabbítóról hibázott. Jött egy kisebb biztonsági csata, de egy hosszú pirossal Carter megint magához ragadta a kezdeményezést. Élni viszont nem tudott vele, sőt Ronnie megfordította a frame-et és Carternek már snookerre volt szüksége, mikor csak a rózsa és a fekete volt fent. Jött is volna a snooker, amikor a Kapitány zseniálisan betempózta a fehéret a fekete mögé… a dolog szépséghibája az volt, hogy közben a rózsa két falról behullott középre, 1-1.
A harmadik frame sima ügy volt, Carter rövid break és gyenge safety után átadta a terepet, O’Sullivan köszönte szépen, összeszedett 68 pontot, ami elég is volt a 2-1-hez. És jött a negyedik menet, ahol 24-6-os vezetésnél a Rakéta lökött egy szép biztonságit, a bal felső lyuk szájához. Carter innen jól láthatott több pirosat is, (nem volt tehát snooker) de nehéz helyzetben volt, mivel csak egy (maximum kettő) olyan pirosat látott, ahonnan esélye lett volna visszahozni a fehéret a biztonságos zónába. Ezt a pirosat viszont elsőre elhibázta, a fehér pedig az ívről pattant vissza. Ronnie visszarakatta, majd ugyanez a jelenet lejátszódott még egyszer (a piros ráadásul pontosan ugyanazt a pályát írta le), majd mindenki döbbenetére Carter újra megismételte pontosan ugyanazt a lökést, amivel a szabályok értelmében elbukta a frame-et – és esetünkben a meccset is. Ilyen befejezést nagyon ritkán lehet látni, nyilván sokan arra gondoltak, hogy harmadjára nem fut neki ugyanannak a lökésnek, de makacsul kitartott mellette, pedig azért talán lett volna más megoldás is.
Nézzük meg közelebbről az ominózus helyzetet:
Ezzel a helyzettel küzdött tehát Carter, láthatóan nehéz, hiszen nincs sok lehetőség olyan ütésre, amiről nem lehet folytatni. A "Kapitány" szándéka tehát ez lett volna:
Nem könnyű, de egyáltalán nem kivitelezhetetlen, a három lehetőségből kétszer valószínűleg mindenki ezzel próbálkozna. (Mivel ugyebár lát több pirosat is, három hiba esetén elveszíti a frame-et). Harmadik kísérletre két ilyen hiba után, 20 másodperces limittel nem kellett volna ugyanezt erőltetni! Lássuk milyen alternatívák mutatkoztak:
Mindkét lökés igen nehéz, de a mérkőzésben maradásért érdemes lett volna megpróbálni. A zöld lökésnél megint gondot jelent az időlimit hiszen alaposan ki kell számolni, hogy nem akad-e el valamelyik piroson a fehér, és a piros útvonal veszélye is egy tusos kimenetel lett volna, ami könnyen lehet, hogy szintén O'Sullivan ölébe dobja a frame-et, viszont biztosan nem olyan egyszerűen, ahogy végül az ölébe hullott. Carternek viszont a rendelkezésre álló 20 másodperc alatt talán nem sikerült mindent meggondolnia és mindent megfontolnia, így megint megpróbálta azt amivel kétszer már felsült:
Túl vékonyra méretezte a lökést, így a fehér elsuhant a piros mellett, az már csak külön érdekesség, hogy az első lökését utána mindkétszer szinte milliméter pontossággal másolta le.
Összefoglalva, Ronnie O’Sullivan jobban játszott, megérdemelte a győzelmet, Ali Carter pedig igen emlékezetesen mutatkozott be a Premier League-ben.
Végezetül a tabella, már majdnem lemaradt:
1. Ronnie O'Sullivan 8pont (8-4)
2. Mark Williams 6pont (6-1)
3. Matthew Stevens 6pont (6-3)
4. Neil Robertson 6pont (6-4)
5. Shaun Murphy 6pont (6-8)
6. Ali Carter 4pont (4-3)
7. Ding Junhui 4pont (4-8)
8. John Higgins 3pont (3-6)
9. Judd Trump
10. Jimmy White (0-6)
Utolsó kommentek