Ismerkedjünk meg az egyik elődöntős, a Kelet Csillaga, Ding Junhui - avagy az egyszerűség kedvéért, 丁俊晖 - rövid történetével.
Nos, ha a kis Ding szüleinek a gyermek megszületésekor (1987-ben, vagyis a nyúl évében) azt mondja valaki, hogy a fiukból világhírű snookerjátékos lesz, akkor bizonyára hamar leesett volna nekik, hogy csakis áprilisi tréfáról lehet szó, hiszen április elsején látta meg a napvilágot a poronty, akit ekkor még aligha becéztek Kínai Szenzációnak, már csak azért sem, mert ugyanabban a pillanatban valószínűleg egy kisebb országnyi csecsemő született meg Kínában.
A fiú szépen cseperedett, élte a kisiskolások átlagos életét, egészen 8 éves koráig, amikor édesapja révén - és a véletlennek is köszönhetően - a zöld posztó mellé került, dákóval a kezében. Történt ugyanis, hogy a papa, akinek egyébként szenvedélye volt a pool, játék közben kiszaladt a klozettre és az asztal mellett hagyta fiát, aki addig játszott egy meccset édesapja partnerével. És miután meglepetésre megnyerte élete első frame-jét, a szülők észrevették benne a tehetséget, és a lehetőséget, hogy akár profi játékossá is váljon.
Apja, Ding Wenjun nem habozott, Shanghaiba vitte csemetéjét, aki ott a kínai nemzeti csapat edzőközpontjában megismerkedhetett a snookerrel. Az ifjú Ding tehetségéről egyre többet kezdtek beszélni a hozzáértők és komolyra is fordult a dolog: a szülőknek elő kellett teremteniük a szükséges anyagi hátteret gyermekük karrierjének elkezdéséhez. Nem kis áldozatot igényelt ez, a papának ugyanis rá kellett beszélnie a mamát, hogy adják el házukat, hogy a szükséges pénz rendelkezésre álljon. A család a jobb lehetőségek miatt Dongguan városába költözött '98-ban.
A tehetséges kamasz meghálálta a belé fektetett bizalmat, pár évig tartó szüntelen gyakorlás és felkészülés után, 15 évesen, (2002-ben) megnyerte az U21-es, majd a felnőtt Ázsia-Bajnokságot is, majd az U21-es Világbajnokságot, aminek ezzel a valaha volt legfiatalabb győztese lett. 2003-ban az Ázsia-bajnokságokat nem rendezték meg a SARS-vírus miatt, de ekkor már ez sem vethette vissza Dinget a fejlődésben, az U21-es VB-n elődöntőig jutott és szeptemberben profi státuszba léphetett. Az európai közönség először a 2004-es Masters-en ismerkedhetett meg igazán a nevével, hiszen a Wildcard körben 6-3-ra legyőzte a jóval esélyesebbnek számító Joe Perry-t. Az első körben aztán hiába vezetett 5-2-re, Stephen Lee megfordította a meccset és 6-5 arányban legyőzte. A Világbajnokságon a kvalifikáció 5.köréig jutott (három győzelmet aratott), ahol Barry Pinches állította meg.
2004-ben először a British Openen tudta megmutatni igazán magát, ahol a megelőző évtized két legendás alakja, Tony Drago és Jimmy White is kénytelen volt meghajolni előtte, ráadásul imponáló különbséggel győzte le őket (5-0, 5-1), azonban a következő körben Maguire ellen már ő húzta a rövidebbet (2-5). Ezt követően már rendre a főtáblán találkozhattunk a nevével és be is gyűjtött egy-két nagy skalpot (pl. Fu, vagy Doherty), ám egy körnél többet sehol nem tudott túlélni. Aztán következett a nagy áttörés, a 2005-ös China Open. Ding a wildcard körből indult, ahol Mark Davis-t győzte le, majd Ebdon, Bingham, Fu és Doherty következett és eljutott a döntőbe, ahol a hétszeres világbajnok legenda, Stephen Hendry következett. Ding azonban cseppet sem ijedt meg tőle, két százast is ütött és megnyerte a meccset 9-5-re. Érdekesség, hogy ezt a meccset a CCTV-5 kínai tv-csatornán, mintegy 110millió néző követte, amivel ez magasan a legnagyobb nézettségű snooker mérkőzés. A hirtelen hatalmas népszerűségre és ismertségre szert tevő kínai a VB-n csalódást okozott, már a 2.selejtezőkörben elvérzett Lee Spick ellen.
A következő évnek már úgy vágott neki, hogy a nevét a titkos esélyesek közöt emlegették minden tornán. Ennek megfelelően a 2005 decemberi UK Championshipen újból robbantott. Az első selejtezőben épp aktuális ellenfelét Judd Trumpot lépte le (9-2), majd sorrendben Hull, Fergal O'Brien, Jimmy White, a néhai Paul Hunter, Neil Robertson és Joe Perry legyőzésén át vezetett az út a döntőbe, ahol ismét egy élő legenda, a 80-as évek nagy bajnoka, Steve Davis került az útjába. Davis ekkor 48 éves volt, míg Ding mindössze 18. Ekkor sem rémült meg az útjába kerülő kihívástól és 10-6 arányban múlta felül a (már megőszült) "Ginger Magician"-t. Még egy elődöntőt tartogatott a szezonra, a China Openen címvédőként jutott a 4 közé, ahol Mark Williams búcsúztatta a hazai szurkolók bánatára (2-6).
A következő három szezonban - bár jópárszor megmutatta magát - csak egy győzelem jött össze, mégpedig a 2006-os Northern Ireland Trophy. Emlékezetes vereséget szenvedett viszont a 2007-es Masters, ahol elérte élete első 147-ét és bejutott a döntőbe is, ahol azonban 10-3-as vereséget szenvedett Ronnie O'Sullivantől, aki a meccs végén nem győzte vigasztalni a fiatal kínait, akinél a vereség és az ellenséges hangulatú közönség miatt eltört a mécses és sírva fakadt. A Crucible-ben pedig nem tudott átlépni az árnyékán, a 2.körnél egyszer sem tudott tovább jutni (mentségére szóljon, egyszer O'Sullivan, kétszer Hendry állította meg).
A 2009/2010-es szezon újból hangos sikereket szült, a Grand Prix, a UK Championship és a China Openen is a döntőig menetelt, ezek közül a UK-t ismételten megnyerte John Higgins döntőbeli legyőzésével (10-8), a World Openen azonban Robertson, míg a China Openen megint Mark Williams állította meg. Következett a VB, minden adottnak tűnt az átok megtöréséhez, egy kanyart magabiztosan le is tudott, majd 13-10-es Murphy elleni vereségének köszönhetően ismét szomorúan térhetett haza.
Idén három negyeddöntő, a China Open elődöntője (Selby, 3-6) és a Masters megnyerése (Fu, 10-4) jelezte útját, melynek végén ismét előtte állt a Crucible és mögötte állt profi karrierjének hét éve, amely alatt nem tudott túljutni a 2.fordulón. Most azonban fordult a kocka, hiába tűnt már mindenkinek úgy a Bingham elleni 2.fordulós meccsen, 12-9-es Bingham vezetésnél, hogy Ding újból szégyenkezve távozik, megfordította a találkozót, majd legyőzte az addig remek formában menetelő Mark Selby-t és már csak egyetlen lépés választja el a döntőtől. Ez az egy lépés nem máson, mint az ifjú Judd Trumpon keresztül vezet. Vajon idén kárpótolja magát a korábbi sheffield-i szenvedései miatt? Vagy ezúttal igazán nagyot ugrik és a trófeát is hazaviszi? Nos, legkésőbb hétfő éjszakáig minden kérdésünkre választ kapunk...
Végül egy csokorban így utólag a videók:
Ding maximuma a Mastersen első és második rész
A 2005-ös UK Championship megnyerése
A 2009-es UK győzelem és Ding eksztázisa
Elkeseredés a 2007-es Masters döntő elvesztése után
Utolsó kommentek