cdrssjotekonykocc

A hazai közönség és Stephen Hendry rajongói is keserűen emészthetik, Ding és Liang a Shanghai Masterstől, Hendry pedig a torna mellett a világranglista top 16-tól is búcsúzni kényszerült. Egy hosszú korszak lezárult, most már statisztikailag is. Ez történt ma Shanghaiban.

Részletek, holnapi műsor, meg egy pár videó a tovább után.

Az első forduló hátralévő nyolc meccsét is lejátszották tehát a mai napon. Asztalhoz lépett a világelső Mark Williams és hozta is a kötelezőt, az ő nevéhez fűződik az egyetlen "whitewash" a fordulóban, a szenvedő fél pedig Andrew Higginson volt. Úgy tűnik tehát, hogy a PTC versenyeken bemutatott szenvedés a wales-i részéről nem kell, hogy komoly aggodalmat okozzon neki, vagy rajongóinak, a nagy pontszerzőkre összeszedi magát. Ezt persze még korai kijelenteni, sőt még akkor is korai lesz, ha a következő kört is túléli, hiszen sokkal esélyesebbnek számít nyolcaddöntőbeli ellenfelénél.

/Mark J. Williams - Andrew Higginson  5-0/

Egy korszak vége

Williams ellenfele pedig nem lesz más, mint Robert Milkins, a világranglista 21. helyezettje, akinek legnagyobb eredménye nagy pontszerzőről egy Grand Prix elődöntő 2009-ből. A 35 éves angolra azonban mégsem ezért emlékezhetünk majd, hanem inkább azért, mert az ő nevéhez fűződik annak a folyamatnak a beteljesülése, amely a hétszeres világbajnok Stephen Hendry kiesését jelentette a világranglista legjobb 16 helyezettje közül. Milkins sima 5-1-es győzelmet aratott, Hendry kilátástalan játékot mutatott be és bizony le kell vonni a tanulságot: 2011-ben már nincs helye a sportág (papíron) legjobb tizenhat játékosa között. Természetesen a snooker, sőt az egyetemes sporttörténelem élő legendájáról van szó, aki egyedülálló módon hét világbajnoki címet zsebelt be és 1989 óta ott volt a legjobb 16 között, kilenc éven át vezette is a listát és 36 pontszerző tornát nyert. De ezért most nem járnak pontok, Hendry a visszavonulás gondolatával kacérkodott a VB után és most kénytelen lesz új alapokra helyezni karrierjét, feltéve, hogy folytatni akarja (reméljük akarja).

Hendry szürke

A Maestro dominanciájának az ideje immár lejárt, ez a kiesés volt ennek a szomorú folyamatnak az utolsó állomása. 1999-ben nyerte utolsó világbajnoki címét, azt követően csak kisebb sikerek jutottak neki, 2006-ban vesztesként távozott a UK Championship döntőjéről, azóta a vert mezőnyben harcol több-kevesebb sikerrel. Az tehát, hogy egyszer majd selejtezőket kell játszania és hivatalosan is kikerül az élmezőnyből, borítékolható volt, sőt az is, hogy ez már idén bekövetkezik, mégis nehéz szembesülni a ténnyel, hogy ez most valójában meg is történt.

Így hát immár nem marad más, mint a játék szeretetéért játszani. És természetesen még van esély egy-két nagy eredményre is, a képességek, ha megkopva is, de ott vannak a zseniális skótban.

Steve Davis például hasznos tanácsokkal szolgálhat neki, hiszen ő maga is tavaly még VB negyeddöntőt játszott. Elmesélheti Hendry-nek, milyen volt az, amikor az ő csillaga leáldozott a snooker élvonalában és jött helyette egy új bajnok, aki elfoglalta a trónját és rátromfolt a sikereire. Hogy milyen volt királyból újra alattvalóvá válni, a 80-as évek megkérdőjelezhetetlen dominanciája után újra megtanulni értékelni minden kis sikert és a játék szépségéért újra és újra odaállni az asztalhoz. És az az új bajnok, aki őt letaszította akkor, nem volt más, mint maga a Golden Boy, Stephen Hendry.

Steve Davis példát mutathat

/Robert Milkins - Stephen Hendry  5-1/

Papírforma

A wales-i Matthew Stevens simán legyőzte Stephen Lee-t, 5-2 arányban, s ugyancsak sima meccset játszott a Világbajnok John Higgins, aki Mark Davis-t búcsúztatta, szintén 5-2-vel. Nem okozott meglepetést a tavalyi világbajnok, Neil Robertson sem. Az ausztrál a hazai szurkolókkal mit sem törődve, 5-1-re ütötte Liang Wenbo-t.

/Matthew Stevens - Stephen Lee  5-2;  John Higgins - Mark Davis  5-2; Neil Robertson - Liang Wenbo  5-1/

Meglepetések

Ebbe a kategóriába három meccs nyert felvételt. Graeme Dott sima veresége (5-2) Michael Holt ellen talán nem akkora bomba meglepetés, ha figyelembe vesszük a skót gyér formáját, melyet az utóbbi időben mutat.

/Michael Holt - Graeme Dott  5-2/

Nagyobb meglepetést okozott az, hogy Judd Trump megint beragadt a rajtnál, ezúttal az idén eddig szárnyaló Stuart Bingham lépte le 5-1-re. A PTC versenyen elért győzelem bíztató jel Trump rajongói számára, ellentétben a két eddigi nagy pontszerzőn bemutatott kínos blamával. Bingham viszont ismét begyűjtött egy skalpot, ami után már akár a torna titkos (?) esélyeseként is említhetjük nevét. Két százast is lökött ma, 112 és 129, utóbbi holtversenyben az eddigi legmagasabb break a tornán. Következő ellenfele John Higgins lesz, egy összecsapáson, amelyet vétek lenne kihagyni!

/Stuart Bingham - Judd Trump  5-1/

Stuart Bingham mosolya nem erőltetett

Végül, de nem utolsó sorban a hazaiak első számú kedvence, Ding Junhui búcsúja is a vaskos meglepetés kategóriájába sorolható. Ellenfele Martin Gould volt, akiről annyit mindenképp tudni lehetett, hogy ha aggresszív stílusát kellő szerencsével párosítja, igen nehezen verhető ellenfélnek számít. Ding gyenge színvonalú kezdés után simának tűnő, 3-0-s előnyre tett szert, de Gould szépíteni tudott a szünet előtt és ez erőt adott neki, megfordította a meccset és remek végjátékot követően csak egy falhoz tapadó fekete választotta el a győzelemtől. Ahogy később elmondta, először biztonságit akart lökni, de aztán rászánta magát, hogy megpróbálja eltenni a feketét és jól döntött, megérdemelten nyert és készülhet Matthew Stevens ellen.

/Martin Gould - Ding Junhui  5-3/

Martin Gould felbosszantotta a kínaiakat

És videók vannak tegnapról is! (Egyelőre ez a kettő.)

Ronnie 110 és 111

A holnapi műsor pedig a következő:

3.30 Eurosport 2 (felvételről)

7.30 Eurosport 2 (felvételről)

8.40 Eurosport (élő)

13.45 Eurosport (élő)

A nyolcaddöntő párosítása pedig:

Mark King - Fergal O'Brien

Ronnie O'Sullivan - Anthony Hamilton

Shaun Murphy - Mark Allen

Jamie Cope - Mark Selby

Mark Williams - Robert Milkins

Matthew Stevens - Martin Gould

Neil Robertson - Michael Holt

Stuart Bingham - John Higgins

Az egyhangú wild card fordulót követően igazán remek második napot zárhattunk, fordulatos meccsekkel, hét százassal, három döntő frame-mel és pár meglepetéssel. A Paul Hunter Classichoz hasonlóan itt is adott volt a remek közönség és itt is elég jó színvonalú snookert kaptak a pénzükért. Csak így tovább vasárnapig! Részletek és holnapi menetrend a tovább után.

Az esti élménybeszámolóból persze késő este lett, ennek oka pedig természetesen az UEFA rossz időzítése a Moldova - Magyarország meccsel, ahol amúgy szép volt, fiúk!

Dominic Dale és Shaun Murphy meccsével kezdődött a közvetítés, amit örömmel vettem, hiszen két támadó felfogású játékostól érthetően jó meccset vár az ember. Azt is bevallom, hogy inkább Dale-nek szurkoltam, egyrészt eleve szimpatikusabb a mosolygós wales-i dalnok, másrészt ő volt az esélytelenebb, már csak ezért is szívesen láttam volna, ha továbbjut. És bizony nagyon közel is került hozzá, az első frame-ben egy 128-as breakkel lepte meg a nézőket és ellenfelét, a másodikban viszont a menetet eldöntő feketénél hibázott igen nagyot, ezzel 1-1-re alakítva a meccset. Ettől azonban nem rogyott meg, hármat húzott be zsinórban, koncentráltabban és jobban játszva, mint Murphy és már csak egy kellett volna a nyolcaddöntőhöz. De Shaun Murphy nem véletlenül világranglista-5. és világbajnok, felszívta magát és határozott játékkal, valamint nem kis szerencsével megfordította a meccset. Murphy ennél jobban is tud játszani, de Dale koncentrációja kétségtelenül kihagyott az igazán fontos helyzeteknél, így nem verhet meg egy Murphy kaliberű játékost.   /Shaun Murphy - Dominic Dale  5-4/

A másik, párhuzamosan közvetített meccsen a címvédő Ali Carter és Mark King csatáztak. Itt inkább Carter dominált, szinte minden frame nagy taktikai csatában dőlt el és hiába vezetett a végjátékban a Kapitány, a balkezes harcos végülis megfordította a meccset és ugyancsak döntő frame-ben térdre kényszerítette Cartert. A címvédő tehát csalódást okozott az első körös búcsúval, King viszont újból bizonyította, hogy soha nem adja fel és nem szabad alábecsülni semmilyen körülmények között.  /Mark King - Ali Carter  5-4/

The Romford Battler - Mark King

A délelőtt kétségtelenül leggyorsabb meccsét Mark Allen és Ryan Day vívták egymással. Már akkor szünetre mentek (2-2-vel), amikor a másik három párhuzamos meccsen még összesen nem ért véget négy frame. Ez az összecsapás viszont csak eddig volt szoros, a szünet után egy megújult Mark Allen lépett az asztalhoz és szintén elég gyorsan lehozta a hátralévő három frame-et, így a nap legsimább eredményével, 5-2-vel lépett tovább, ellenfele Shaun Murphy lesz majd.  /Mark Allen - Ryan Day  5-2/

Mark Allen

A délelőtt kétségtelenül leglassabb meccsét viszont egyáltalán nem meglepő módon Peter Ebdon és Fergal O'Brien vívták. A két veterán harcos küzdelme még csak a hajrában sem járt, mikor a másik hat délelőtt játszó kollégájuk már rég túl volt az első fordulón. Végül ebből a meccsből az ír O'Brien került ki győztesen, 5-3-ra megruházta 2002 világbajnokát és Mark King ellen készülhet. Érdekes meccsre számíthatunk, O'Brien játékára lassan a "másodvirágzás" kifejezést használhatjuk és bizony mindkettejük negyeddöntős szereplése meglepetésnek számít, márpedig egyikük biztosan ott lesz a nyolc között. /Fergal O'Brien - Peter Ebdon  5-3/

Délután egy régi rangadóra került sor, a helyi közönség első számú kedvence, Ronnie O'Sullivan és Ázsia talán első igazi "snookernagykövete", James Wattana feszült egymásnak. No, annyira azért nem feszültek, a Rakéta egy sima 5-1-gyel intézte el szebb napokat látott ellenfelét, sőt két százast is lökött, a közönség nagy örömére. A világért sem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik jó most tényleg jó formában van!        /Ronnie O'Sullivan - James Wattana  5-1/

Ronnie O'Sullivan

Ronnie ellenfele nem lesz más, mint Anthony Hamilton, a veterán angol játékos, aki nagy csatában Stephen Maguire-t múlta felül. Hamilton két selejtezőn verekedte át magát, olyan nevek ellen, mint Alan McManus és Ken Doherty, majd a wild card körben a kínai Li Hangot is kiütötte (az ő neve azért nem -hang-zik olyan jól, mint az előző kettőé). Lényeg a lényeg, Hamilton nem kevesebb, mint három százast ütött Maguire ellen (104, 112, 129), övé az eddigi legmagasabb break, sőt a selejtezőt beleszámítva már öt century-nál jár, ami igen megsüvegelendő teljesítmény, és a kiélezett helyzetekben sem ingott meg, hiszen 3-4-es állásról győzte le az esélyesebb skótot (két százassal). Bravó, bravó, megnézzük mire megy O'Sullivan ellen! /Anthony Hamilton - Stephen Maguire  5-4/

A veterán Hamiltonnal ellentétben a fiatal Jack Lisowskinak várnia kell az áttörésre, rutinosabb ellenfele, Jamie Cope ezúttal jobbnak bizonyult. Cope már 4-1-re is vezetett, innen Jack még felkapaszkodott 4-3-ra, de egyenlíteni már nem tudott, így Cope került a legjobb 16 közé. /Jamie Cope - Jack Lisowski   5-3/

Jamie Cope

Mark Selby sem tudta le túl könnyedén a mai napot Nigel Bond ellen. 3-3-ig itt is izgalmas volt a meccs, azonban Selby jól hajrázott, így megérdemelten jutott be a Jamie Cope ellen játszandó nyolcaddöntőbe. /Mark Selby - Nigel Bond  5-3/

Összegezve: soha rosszabb napot, jó kis Shanghai Masters-nek nézünk elébe, úgy emberileg, mint szakmailag!

Ami a holnapi közvetítést illeti, holnap így fog kinézni:

7.30 Eurosport2 (a keddi eseményekről)

9.00 Eurosport (élő)

13.45 Eurosport (élő)

És ízelítőül, a holnapi nevek közül néhány: Judd Trump, Stuart Bingham, Stephen Hendry, John Higgins, vagy épp a hazai Ding Junhui.

Ma aki a wild card kör könnyed meccseit élőben akarta követni, annak kemény küzdelmet kellett vívnia (gép elé leülni és a streamre kattintani - kemény a távirányítóhoz képest), aki viszont a holnapi első forduló kemény küzdelmeit nézné, az könnyedén megteheti, hiszen az Eurosport élő közvetítéssel jelentkezik, mégpedig ekkor és ekkor:

8.30 - 11.30

13.45 - 16.00

Aki pedig lemaradt, azzal este színes élménybeszámoló olvastatja majd magát.

Nem született meglepetés az idei Shanghai Masters wild card körében, a szabadkártyás versenyzők egyikének sem sikerült ezúttal a 32-as táblára jutnia. Ráadásul elég sima meccseken kaptak ki, ami viszont legalább azt jelzi, hogy a selejtezőből bejutó játékosok elég jó formában vannak.

Eredmények és párosítás következnek.

Fergal O'Brien - Hossein Vafaei  5-1

A veterán ír, O'Brien nem hagyott esélyt, fiatal iráni vetélytársának, már a PTC tornákon sem szerepelt rosszul, ezúttal Michael White és Ricky Walden esett áldozatául a selejtezők alatt, majd Vafaei sem állhatott az útjába. Ellenfele a 2002-es világbajnok, Peter Ebdon lesz majd.

James Wattana - Jin Long  5-1

A háromszoros pontszerző-győztes Wattana sem izzadt meg, kínai ellenfelét könnyedén távolította el útjából.

James Wattana

Anthony Hamilton - Li Hang  5-0

A meccsek előtt Li Hangot tartottam a legesélyesebbnek, hiszen korábban jutott már túl sikerrel wild card meccsen, ráadásul Hamilton sincs élete formájában, ennek ellenére "whitewash"-ban részesítette ellenfelét, vagyis frame-et sem veszített ellene.

Dominic Dale - Cao Xinlong  5-3

Ez a meccs volt a legizgalmasabb a mai napon, hiszen Cao 2-0-ra is vezetett, Dale azonban összekapta magát, még egy 102-es breaket is kierőltetett, ezzel biztosította helyét a legjobb 32 között.

Jack Lisowski - Rouzi Maimati  5-2

Az ifjú angol sem sokat teketóriázott ujgur származású ellenfelével szemben, 5-2-es győzelmének köszönhetően Jamie Cope ellen készülhet egy jóval nehezebb feladatra.

Nigel Bond - Thanawat Thirapongpaiboon  5-2

A rendkívül fiatal thai játékos a legfiatalabb, aki hivatalos maximum breaket jegyez, további szép eredmények mellett, így tőle is legalábbis egy szorosabb meccset vártam, de csalódnom kellett, Bond simán kiejtette.

Nigel Bond

Robert Milkins - Tang Jun  5-0

Milkins sem szórakozott sokat, sőt neki is jutott egy 109-es break, Hendry lesz a következő ellenfele.

Michael Holt - Cai Jianzhong  5-3

Holt is bevitt egy százast (kereken), és ő sem igazán kellett, hogy izguljon.

A legjobb 32:

Ali Carter - Mark King

Fergal O'Brien - Peter Ebdon

Ronnie O'Sullivan - James Wattana

Stephen Maguire - Anthony Hamilton

Shaun Murphy - Dominic Dale

Mark Allen - Ryan Day

Jamie Cope - Jack Lisowski

Mark Selby - Nigel Bond

Mark Williams - Andrew Higginson

Stephen Hendry - Robert Milkins

Matthew Stevens - Stephen Lee

Ding Junhui - Martin Gould

Neil Robertson - Liang Wenbo

Graeme Dott - Michael Holt

Judd Trump - Stuart Bingham

John Higgins - Mark Davis

...and not a single fuck was given