A leicester-i zseni a döntőben Mark Williams ellen óriási csatában diadalmaskodott, ezzel stílusosan vette át a világranglista 1. helyét legyőzött ellenfelétől. Williams az elmúlt négy nagy pontszerzőn játszott döntőjéből hármat bukott el döntő frame-ben, mindhárom alkalommal előnyből szenvedett vereséget.
A Döntő
Az első frame-ben Selby tűnt nyerőnek, 74-es breakkel húzott el, de Williams snookert adott és egy freeball után 41 pontért letakarította az asztalt, ami elég volt a frame megnyeréséhez. Selby kiegyenlített, majd fordított, 113-at breakelve. Folytatódtak a fordulatok, a wales-i 68-as és 132-es breakkel vezetett, de ellenfele újból egyenlített. A hetedik frame-ben Williams-nek állt a zászló, de ezúttal Selby adott egy snookert az utolsó pirosra, kapott egy freeballt és takarított, 4-3. Újból az angol percei következtek, egy szép 95-ös break és 5-3. És jöhetett volna egy három frame-es előny, de Selby 45-nél egy egyszerű feketén elakadt, Williams büntetett, 5-4-es állásnál ért véget a délelőtti szakasz, színvonalas, kiváló snookerrel, minden adott volt tehát a hasonlóan nagyszerű folytatáshoz.
Selby ezúttal nem dobta föl a talpát a döntőben
A délutáni (helyi idő szerint esti) szakaszt is Selby sikere nyitotta meg, 6-4-re vezetett ezzel, amiből 7-4 is lehetett volna, de nem lett, az angol ugyanis nyerésre állt itt is, de a zöldet kétszer is elhibázta, ezt pedig már nem hagyta kihasználatlanul Williams és 6-5-re szépített. A hosszú 12. frame nagy taktikai csatát hozott, Williams hibázott a végén és ezzel Selby előnye újra két egységre nőtt, 7-5. A wales-i újból szépített, majd megint biztonsági csata jött, ezúttal ebben is Williams maradt higgadtabb, 3-3 után újra döntetlen, 7-7-nél. És az egyenlítés megadta a lendületet, az angol hosszú pirosat hibázott, Williams 26-ot breakelt, majd snookert adott, ahonnan lépéselőnybe kerülve átvette a vezetést. A 16. frame ismét egy Selby-hibát hozott egy hosszú piroson, amelyet Williams ismét megbüntetett, 88-as break, 9-7, már csak egy kell a wales-inek és megvan a hőn áhított győzelem.
De az a "csak egy" mindig a legnehezebb... A következő menetben 48-5-ös hátrányban Selby nehéz snookert kapott, a menekülésnél pedig kétséges volt, hogy pirosat, vagy pedig a rózsaszín golyót találta el először. A kulcsfontosságú helyzetben a lassítás elemzését követően nem ítélt hibát Eirian Williams játékvezető, így névrokona nehéz pirosat kellett, hogy megpróbáljon, sikertelenül, Selby breakelt, snookert adott, majd megnyerte a frame-et és meccsben maradt, 9-8.
A játékvezetőt is megdolgoztatta a mai döntő
A 18.menet nem kevesebb, mint 47 percen át tartotta izgalomban a nézőket, Williams igen nehéz snookert kapott, ahonnan ötödik próbálkozásra sikerült úgy kimenekülnie, hogy majdnem ugyanolyan bonyolult helyzetben hagyta ellenfelét. Selby menekült, de esélyt hagyott arra, hogy Williams megnyerje a frame-et és a meccset. A wales-i keze azonban hihetetlen módon ekkor megremegett és kihagyta az utolsó zöldet, ezzel tálcán kínálva az egyenlítés esélyét, amivel a leicester-i higgadtan élt is.
Így jött hát el a döntő frame, a feszültség vágható volt, az izgalom a tetőfokára hágott. Williams azonban ekkor már elvesztette a türelmét és képtelen volt akár csak egyetlen pontot is szerezni. Végképp kiütött rajta az elkeseredettség, mikor Selby egy 32-es break után snookert adott, ő pedig dühből a pirosak közé falazta a fehéret, ezzel gyakorlatilag feladta a meccset, majd még ellenfele játéka közben kezet nyújtott.
Mark Williams: megnyert meccs elveszítve, 3. epizód
Remek meccsen kapott ki, ám ez őt érthetően nem vigasztalta, hiszen előzőleg Ausztráliában Bingham, a UK Championshipen pedig Higgins is egy megnyert döntőt énekelt ki a kezei közül, most pedig Selby ellen is minden esélye adott volt, hogy megszerezze a trófeát, de ezúttal sem tudott eléggé koncentrálni a hajrában. Selby veresége esetén is a világranglista élére ugrott volna, így azonban bizonyította, hogy pontosan ott a helye, ahol a következő listán szerepel majd, megérdemelt győzelmet aratott és megerősítette azt a feltételezést, hogy ez végre az ő szezonja lesz, hiszen a Wuxi Classic és a Paul Hunter Classic után újabb szép győzelmet zsebelt be. Öt eddigi nagy pontszerző döntőjéből négyet elbukott, most megmutatta, hogy a legfeszültebb helyzetekben is higgadt tud maradni.
Videók még nincsenek, de remélhetőleg rövidesen lesznek és akkor alaposabban is megvizsgálhatjuk a mérkőzés fordulópontjait.
Végül következzenek a torna legjei:
- legmagasabb break: Shaun Murphy, 143 a Mark Allen elleni nyolcaddöntős meccsen, jutalma 2.000 ropogós angol font
- legkellemesebb meglepetés: a jelöltek Mark King és Anthony Hamilton voltak, választásom az utóbbira esett, mégpedig azért, mert King gyakorlatilag semmi igazán meglepőt nem mutatott, míg Hamilton a torna legtöbb százasát szerezte (öt a főtáblán, egy a wild-cardon), kitütötte Stephen Maguire-t és Ronnie O'Sullivant és a negyeddöntőig menetelt, ami váratlan és szép eredmény a nottingham-i veterántól
- legnagyobb csalódás: itt még több jelölt volt (O'Sullivan, Maguire, Dott, Carter) azonban a legnagyobb csalódás véleményem szerint Ding Junhui szereplése volt, aki hazai kedvencként, 3-0-s előnyből kapott ki az első fordulóban Martin Gould ellen
- legjobb meccs: a döntő, indokolni szerintem nem is kell (bár egyébként itt is lett volna választék, hiszen sok izgalmas és jó meccset láttunk)
- leggyengébb meccs: Mark Selby és Mark King elődöntője. Volt ugyan pár más gyenge meccs is, de innen hiányzott az izgalom és Mark King is, így egy takaréklángon égő Selby langyos győzelmét láthattuk egy súlytalan ellenféllel szemben
Így ért hát véget az idény második nagy pontszerzője, véleményem szerint remekül szórakozhattunk, ami pedig a folytatást illeti, csütörtökön kezdődik az első alkalommal megrendezendő Brazil Masters, egy jónak ígérkező meghívásos torna, amit szintén követhetünk a tévén keresztül is. Arról hamarosan következik egy beharangozó, illetve természetesen amint lehetséges a Shanghai Masters videói is hamarosan megjelennek a blogon.
Gratulálunk, Mark Selby!
Utolsó kommentek