cdrssjotekonykocc

A 2011-es Paul Hunter Classic, azaz a Players Tour Championship 4. állomása Mark Davis és Mark Selby döntőjével ért véget, melyet utóbbi nyert, sima meccsen.

Remek vasárnap virradt a snooker-kedvelő közönségre, mindenütt, de főleg Németországban. Az arénában fürt(h)ökben lógtak a nézők, a torna elejétől jelen lévő idős iker hölgyek is közvetlen közelről figyelték az izgalmas meccseket (a közvetítésen a bal oldalt ülő játékos mögött nem volt nehéz észrevenni a két egyforma nagyit). A lelkes német közönség megszolgálta a jó színvonalat és összességében nem is kellett csalódniuk.

Mark Davis

A negyeddöntők a papírformának megfelelően alakultak, bár talán a Fergal O'Brien - Mark Davis meccsen szorosabb eredményre lehetett számítani, de Davis lenullázta ellenfelét és magabiztosan menetelt az elődöntőbe. Ellenfele Neil Robertson lett, aki a thai Passakorn Suwannawatot múlta felül sima 4-1-re.

A másik ágon a torna talán két legjobban teljesítő játékosa Mark Selby és Ronnie O'Sullivan vívtak meg az egymás elleni elődöntőért. Selby 4-1-re kiütötte Stephen Lee-t, mégpedig meggyőző játékkal, O'Sullivan azonban 3-1-es vezetésről is izgalmassá tette a kínai Yu Delu elleni meccsét, végül azonban döntő frame-ben nyerni tudott.

Neil Robertson

A Mark Davis - Robertson elődöntőn viszont borult a papírforma és a 39 éves angol 4-2-re lelépte világbajnok vetélytársát és bejutott a torna döntőjébe. A másik elődöntőn Mark Selby idegesen kezdett, sokat hibázott, amelyek nem maradtak kihasználatlanul, így Ronnie O'Sullivan 3-1-es előnyre tett szert és talán lélekben már készült idei második PTC döntőjére, de Selby felkapaszkodott, lökött egy 126-os breaket is és megfordította a meccset.

A döntőben a két Mark közül Selby kezdett jobban, a második frame-ben Davisnek meg volt az esélye az egyenlítésre, 70 pontos előnyre tett szert, többek között egy kiváló snooker segítségével, ám végül egy buta megoldása következtében Selby megindulhatott, letakarította az asztalt és behúzta a menetet. Ezt követően Davis már nem tudott újabb esélyt teremteni magának, ami kevés mégis adódott azt elhibázta, így Selby simán húzta be a döntőt, 4-0 arányban (itt egy majdnem száz). Játékát a közönség percekig tartó vastapssal jutalmazta.

Mark Selby

A világranglista harmadik helyezettje így 10000euro és 2000 pont tulajdonosa lett, mégpedig megérdemelten, higgadt és pontos játéka, küzdeni tudása és látványos támadó stílusa is kellettek a siker eléréséhez. A szintén remekül játszó és 147-et lökő Ronnie O'Sullivan pedig azzal vigasztalódhat, hogy a sorozat tabelláján továbbra is magabiztosan vezet és játéka is bizakodásra ad okot a közelgő pontszerző tornák előtt.

A szép vasárnapot sajnos beárnyékolta egy halálhír: 68 évesen, hosszan tartó betegség után elhunyt a legendás játékvezető, Len Ganley, aki négy VB-döntőn szerepelt bíróként.

Len Ganley 1943-2011

A tegnapi játéknappal kialakult a nyolcaddöntő mezőnye a 4. PTC állomáson, azaz a Paul Hunter Classicon. Szokás szerint akad pár új arc a még versenyben lévő játékosok között.

A legfelső ágon Passakorn Suwannawat - Jamie Jones meccset rendeznek majd a negyeddöntőbe kerülésért. A thaiföldi Suwannawat - akit egy bizonyos szempontból nevezhetünk Stephen Lee kaliberű játékosnak - a rendkívül enerváltan, sok nagy hibával játszó Ken Doherty-t győzte le 4-2-re, Jamie Jones pedig az előző PTC állomás győztesét, Ben Woollastont búcsúztatta(4-1)

Passakorn Suwannawat

Mark Joyce, vagy Neil Robertson lesz majd a fent említett párosítás győztesének ellenfele. Joyce Mark Kinget ejtette ki döntő frame után. A 28 éves angol egyébként U19-es Európa-bajnok és amatőr angol bajnok volt, de 2006 óta íródó profi karrierje csúcsa egy UK Championship negyeddöntő tavalyról. Neil Robertsont nem nagyon kell bemutatni senkinek, de messzemenő következtetést nem szabad levonni abból, hogy a 16 közé jutott, alacsonyan jegyzett ellenfelei (Chris Norbury, David Hogan, Peter Lines) legyőzése kötelező feladat volt számára.

Mark Joyce

Michael White és Fergal O'Brien útja viszont nem akárkiken át vezetett az egymás elleni nyolcaddöntőbe. White Shaun Murphy-t győzte le, aki eddig címvédőként gyakorlatilag semmit nem mutatott a PTC-n, O'Brien pedig Ding ellen aratott győzelmet. A 20 éves wales-i White 2007 óta profi, nagy pontszerzőn nem jutott még túl a legjobb 48-on, tehát nem került még főtáblára.

Yu Delu

A 128-as mezőny hetedik nyolcasából Graeme Dott visszalépett, Steve Davis viszont jól rajtolt, két győzelem után azonban megállította a kínai Yu Delu, aki be is jutott a nyolcaddöntőbe, ellenfele pedig az a Jimmy Robertson lesz, akivel a legutóbbi Világbajnokság főtábláján is összefuthattunk. A kínai Yu idén vált profi játékossá és az Ausztrál Openen három selejtezőt is sikerrel teljesített (Michael White, Joe Swail, Joe Jogia), de aztán a főtábla kapujában Ryan Day 5-0-val hazaküldte.

A nyolcaddöntő párosításai összefoglalva:

Passakorn Suwannawat - Jamie Jones

Mark Joyce - Neil Robertson

Mark Davis - Matthew Selt

Michael White - Fergal O'Brien

Mark Selby - Andrew Higginson

Joe Jogia - Stephen Lee

Yu Delu - Jimmy Robertson

Ronnie O'Sullivan - Li Yan

Közvetítés ma is lesz dögivel, aki már unja a Forma 1-et, az délután elkezdheti, az Eurosporton 14.15-től 16óráig, aztán 19 órától egy óra felvételről, majd két és fél óra élő közvetítés következik.

Ronnie O'Sullivan és Mark Selby parádéznak, Higgins és Trump búcsúztak, Jimmy White majdnem maximumot lökött, a németek kiestek.

Remek napot zárt az idei Paul Hunter Classic. Sok néző előtt színvonalas meccseket játszottak a játékosok, klasszisok parádéztak, amatőrök bemutatkoztak, hazaiak kiestek. Mivel a tornát Németországban rendezték, sok hazai versenyző nyújtotta be nevezését és vágott neki a selejtezőknek. A harmadik selejtezőkörben még tizennyolc német és a szintén helybéli, török Ali Kirim volt érdekelt, a 128-as táblára azonban közülük csak négyen (három német és a török) jutottak, ráadásul úgy, hogy mindnyájan német ellenfelet búcsúztattak. Közülük a 128 között egyedül Phil Barnes tudott frame-et nyerni, Jamie Cope ellen kettőt is, ami végülis nem rossz teljesítmény amatőr szinten. A civilben kamionsofőr, török Ali Kirim pedig elmondhatja magáról, hogy Ronnie O'Sullivan ejtette ki, egy sima 4-0-val. Ennyit a hazai nézők bánatáról, egyébként ők is elég jól szórakozhattak.

Németországról továbbra sem a remek snookerjátékosok jutnak majd eszünkbe

Például akkor, mikor az élő legenda, Jimmy White tizenöt piros és tizenöt fekete után még mindig versenyben volt a maximumért, ám ekkor a nehéz sárgát a hosszabbítóval kihagyta. Kurt Maflint így is simán verte, de a következő körben Mark Davis megállította. Ami nem sikerült Jimmy-nek, sikerült Ronnie-nak: a Rakéta 11. (!) alkalommal is maximumig jutott (ezzel világelső), ezúttal Adam Duffy volt a szenvedő fél. O'Sullivan egyébként mindössze egy frame veszteséggel jutott a nyolcaddöntőbe (Anthony McGill csent egy menetet tőle). Ami viszont nem sikerült Ronnie-nak, az sikerült Marknak: Selby frame-et sem vesztve menetelt a 16 közé.

Jimmy White megpróbálta, nem sikerült

Ronnie ellenfele az a Li Yan lesz, aki nem mást búcsúztatott a 32 közt, mint a világbajnoki címvédő John Higgins-t. Li 1992-ben született, éppen abban az évben, amikor Higgins profi karrierje kezdetét vette. Nem csak ő okozott meglepetést a 32 között, hanem a 33 éves Andrew Higginson is, aki az addig magabiztosan teljesítő Judd Trumpot múlta felül 4-3 arányban - számára Selby lesz a következő ellenfél. Továbbá versenyben van a nyolcaddöntőben még a Dominic Dale-t kiejtő Matthew Selt, a Jimmy White-ot és Jamie Cope-ot búcsúztató Mark Davis, valamint a PTC tornákon idén stabilan jól szereplő Stephen Lee és Joe Jogia.

Ronnie is megpróbálta, neki sikerült

A mai napon a 128 közül rajtol többek közt Graeme Dott, Steve Davis, Ding Junhui, Ken Doherty és még sokan mások, úgyhogy aki nem megy ma este sehova, épp hazaér meccsről, esetleg már/még másnapos, vagy letaglózta az egész napos kánikula, az üljön le este 7órától az Eurosport elé és egészen éjjel 11-ig követheti a golyók útját a posztón!

Uzsonnára itt van a 2011-es világbajnokság 10 legszebb lökése. Jól jegyezzük meg, ha olyat lökünk, mint a videóban szereplők, szemrebbenés nélkül azt kell mondani: "Így akartam. Nem véletlen"

Ők viszont tényleg így akarták (nagykorú felügyelet ajánlott)...

Holnap rajtol a Players Tour Championship negyedik versenye, a németországi Fürth városában. A torna a 27 évesen, 2006-ban elhunyt remek játékos, Paul Hunter nevét viseli.

A címvédő nem más, mint a hatalmas tehetség, Judd Trump, akinek tavalyi győzelme karrierje első igazán komoly profi eredménye és kétségtelenül idén is esélyes a győzelemre. Ráadásul a PTC 2. állomását is megnyerte, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nem törte le túlzottan a világbajnoki döntőben elszenvedett vereség.

Az előző három idei PTC torna eredményeiből nehéz kiindulni, a nagy nevek mind jelen vannak, de egyikük sem szeretné pontosan mostanra időzíteni a csúcsformáját, hiszen még hosszú szezon áll előttük. A 10,000 font, ami részverseny megnyeréséért jár, természetesen komoly motiváció, de ha az erről való lemondás az ára például a Shanghai Masters-re történő jobb formaidőzítésnek, akkor az bőven belefér. Ennek megfelelően eddig sokan várakozáson alul teljesítenek. John Higgins például csak 22. a PTC tabelláján, az őt megelőző világbajnok Neil Robertson csak a 24, a világelső Mark Williams pedig az első két tucatban sincs.

Az előző szezonban többször megkérdőjelezett Ronnie O’Sullivan viszont eddig rácáfol a kétkedőkre és vezeti a versenyt. Hozzá kell tenni, hogy a cél elsősorban a 12 részverseny utáni nagydöntőre való bejutás, valamint az, hogy a versenyzők folyamatosan játékban legyenek, tehát az eddigi jó szereplés nem feltétlenül sejtet hasonlóan jó folytatást.

A nagy nevek szemmel tartása mellett a PTC másik nagy előnye, hogy a nyílt nevezésnek köszönhetően sok ifjú tehetség tűnik fel, közülük idén eddig kiemelkedik a 22 éves, kínai, Xiao Guodong, aki hetedik a tabellán és igen stabilan szerepel, a legjobb 16 közé mindhárom alkalommal bejutott, egyszer egészen az elődöntőig menetelt, legutóbb pedig Judd Trumpot is egy sima 4-0-val küldte haza, de Barry Hawkins utána megállította.

Tippelni egy ilyen verseny esetén nem könnyű, sok játékosnak gyakorlatilag csak a folyamatos gyakorlást jelenti a tornán való részvétel, bár ez jelen esetben sokaknál megváltozhat, hiszen a Paul Hunterről elnevezett tornán egész biztosan jó szerepléssel szeretnének adózni tragikusan fiatalon elhunyt kollégájuk és barátjuk emléke előtt.