cdrssjotekonykocc

Neil Robertson a Premier League harmadik fordulójában bemutatott remek formájához közelített, és 4-1-re legyőzte Ricky Waldent a Warsaw Classic - azaz a hatodik PTC állomás - döntőjében, de a nap hőse mégis a mezőny legidősebb versenyzője, az 54 éves Steve Davis volt, aki az elődöntőig menetelt.
(A korábbi PTC-tornák összefoglalói: 1, 2, 3, 4, 5)

Steve Davis, minden idők egyik legjobbja

Hasonlóan a Németországban megrendezett Paul Hunter Classic-hoz (PTC-4.), a lengyelországi PTC tornára is nagy számban neveztek hazai versenyzők, 37 lengyel játékos közül egy a 128-as táblán kapott helyet (Kacper Filipiak), a többiek pedig a selejtezőkből próbáltak a főtáblára kerülni. A helyzet sajnos kiválóan tükrözte a britek (Robertson miatt legyenek inkább angolszászok) - és a kínaiak - nagy fölényét a sportágban, hiszen a selejtezőből csak tizenhárom hazai versenyző került a 128 közé, ráadásul közülük tíz a honfitársát legyőzve jutott tovább, a maradék háromból pedig egynek ukrán, egynek pakisztáni, egynek pedig skót ellenfele volt. A 128 közül viszont már csak egyetlen egy lengyel jutott tovább, ő is csak Ali Carter visszalépésének köszönhetően. A hazai közönségnek mégis volt oka egy kis örömre, a 15 éves U21-es Európa-bajnok (már ez elég ok lenne) Kacper Filipiak egy százassal kedveskedett a varsóiaknak. Ennyit a hazaiakról, nézzük mire mentek a nagy és a még nagyobb ágyúk egymással.

Kacper Filipiak

A világranglista (amely ugye ma, ennek a tornának a végeredményével hivatalosan is frissül) legjobb 10 helyezettje közül Mark Williams, John Higgins, Mark Selby, Ding Junhui és Ali Carter el se indultak a versenyen, ellenben Neil Robertson, Judd Trump, Stephen Maguire és országos cimborája Shaun Murphy nagyjából kitettek magukért (és Graeme Dott is nyert egy meccset...).

A nyolcaddöntő

• Judd Trump - Matthew Selt  4-3
• Ricky Walden - Liu Chuang  4-0
• Steve Davis - Mark King  4-3
• Jack Lisowski - Liang Wenbo  4-3
• Xiao Guodong - Fergal O'Brien  4-3
• Stephen Lee - Joe Swail  4-2
• Neil Robertson - Stephen Maguire  4-3
• Shaun Murphy - Ben Woollaston  4-2

A nyolcaddöntő mezőnyében nem okozott különösebb meglepetést Matthew Selt feltűnése, az angol előhúzott már idén pár szép teljesítmény (főképp Ausztráliában), ezúttal azonban Judd Trump túl nagy falatnak bizonyult számára a 16 között. Trump úgy jutott a negyeddöntőbe, hogy kétszer is döntő frame-re kényszerült, nem úgy mint az a fiatalember, akivel a nyolc között szembe került: Ricky Walden mindössze egy menetet veszítve rombolt be a végjátékba, ahol ugyan megizzadt a vb-döntős ellen, de 4-3-ra legyőzte.

Ricky Walden

Romford két büszkesége, Mark King és Steve Davis is összefutottak, ők is izgalmas meccset produkáltak, amiből végül a veterán Davis került ki győztesen. Az a Davis, akinek egyébként a Ryanair a repülőút során elhányta valamerre a dákóját, így a Grzegorz Biernadski-tól kölcsönkért dákóval kellett játszania, de hamar egymásra találtak, hiszen Jaroslaw Kovalski után Barry Hawkins és Alan McManus se tudta megállítani a hatszoros világbajnokot, ahogyan King, sőt utána az ifjú Jack Lisowski sem.

A negyeddöntő

• Rick Walden - Judd Trump  4-3
• Steve Davis - Jack Lisowski  4-2
• Stephen Lee - Xiao Guodong 4-3
• Neil Robertson - Shaun Murphy  4-3

A negyeddöntőben további ismerős arcokat is felismerhettünk. Ott volt többek között a kínai Xiao Guodong, aki a PTC-ben rendre jó teljesítményt nyújt, Shaun Murphy, aki az egész idényben stabil formát mutat és Neil Robertson, akinek a Premier League-ben nyújtott teljesítményéről talán már eddig is túl sokat áradoztam.

A Davis - Lisowski meccsen győzött a rutin, ezzel Davis már a legjobb négy közé került, ami egészen elképesztő, egyszerűen elpusztíthatatlan ez a figura, nagyon jó volt újra látni, ahogy már-már a végső győzelemért játszik. Jack Lisowski gyakorlatilag az unokája lehetne, mégis újra elő tudott venni valami ahhoz közelítő formát, amivel anno a Világ legjobb játékosa volt.

Az elődöntő

• Ricky Walden - Steve Davis  4-3
• Neil Robertson - Stephen Lee  4-0

Rank	Player	Total Money	Events Played
			UK	Europe	Total
1.	Neil Robertson	15,600	3	2	5
2.	Ronnie O'Sullivan	14,400	4	1	5
3.	Judd Trump	13,300	4	2	6
4.	Ben Woollaston	12,400	4	2	6
5.	Mark Selby	12,200	4	1	5
6.	Andrew Higginson	12,200	4	2	6
7.	Graeme Dott	9,300	4	1	5
8.	John Higgins	7,200	4	1	5
9.	Mark Davis	7,000	4	2	6
10.	Xiao Guodong	6,900	4	2	6
11.	Joe Perry	6,600	4	2	6
12.	Ricky Walden	6,600	4	2	6
13.	Stephen Lee	6,500	4	2	6
14.	Fergal O'Brien	6,200	4	2	6
15.	Ding Junhui	6,000	3	1	4
16.	Barry Hawkins	5,600	4	2	6
17.	Joe Jogia	4,900	4	2	6
18.	Jack Lisowski	4,600	4	2	6
19.	Jamie Jones	4,600	4	2	6
20.	Steve Davis	4,500	4	2	6
21.	Marcus Campbell	4,000	4	2	6
22.	Anthony McGill	3,700	4	2	6
23.	Michael Holt	3,700	4	2	6
24.	Stephen Maguire	3,200	4	1	5
24.	Matthew Selt	3,200	4	2	6

A Players Tour Championship idei hatodik állomása, azaz a Warsaw Classic 128-as tábláján ma kezdődnek el a küzdelmek. Az Eurosporton maratoni közvetítést követhetünk, 13 óráig az Eurosport2-n, 13 órától pedig egészen este 22 óráig az Eurosporton csak snooker lesz a képernyőn.

A 128 között tizenöt lengyel versenyző is szerepet kap, - köztük a nagy tehetségnek tartott, 15 éves Kacper Filipiak - szurkoljunk hát nekik, mutassák meg, hogy itt a "környéken" is nevelkednek jó játékosok!

A tegnap esti PL forduló menetrendje: két sima elődöntő és egy szintén elég sima döntő. Túl unalmasnak tűnik, de azért nézzük csak meg közelebbről, hogyan is ért véget az a döntő! Bizony snookertörténeti ritkaságot láthatunk: Carter három hibával bukta el a frame-et és a meccset.

"Te jó ég, mit tettem..."

O'Sullivan - Stevens

Az este első elődöntője nagyjából a várt képet mutatta: Matthew Stevens bátortalanul és határozatlanul játszott, így esélye sem volt Ronnie O’Sullivan ellen. Érdekes karakter a wales-i játékos, néha ki tudja magából hozni a kétszeres vb-döntőst, aki benne lakozik, néha viszont egészen gyengén játszik. Utóbbira láthattunk példát a Shanghai Masters negyeddöntőjében, Mark Williams ellen (0-5) és most, Ronnie O’Sullivan ellen. Nem arról van szó, hogy ettől a két játékostól ne kaphatna ki bárki, időnként akár nullára is, hanem arról, hogy Stevens olyan megilletődötten és bátortalanul játszott, mintha épp az utcáról rángatták volna be, hogy játsszon a két legenda ellen, holott csak hetente egyszer szokott a pubban lökdösni. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy az első körben Robertson és Higgins ellen milyen simán tarolt, pedig ők sem akárkik, épp ezért furcsa, hogy most ezt a semmilyen, nulla játékot vette elő. O’Sullivan viszont kellően magabiztos volt, nem hiba nélkül, de hozta amit kellett, a biztonsági lökései is rendre elérték a céljukat. Így a vége nem meglepő módon 3-0 lett és az angol készülhetett a döntőre.

Carter - Ding

A döntőre, ahol ellenfele vagy a „Kapitány”,Ali Carter, vagy a „Kelet Csillaga”, Ding Junhui lesz. Itt már borult a papírforma, amely véleményem szerint inkább Ding győzelmét ígérte. Carter egész összeszedetten játszott, míg Ding döbbenetes hibákat vétett, aztán úgy tűnt lélekben elég hamar fel is adta, így nem csoda, hogy ennek a meccsnek is 3-0 lett a vége. Ding továbbra sem találja tehát önmagát, míg Carter szépen mutatkozott be a Premier League-ben és készülhetett a Ronnie elleni döntőre.

O'Sullivan - Carter

És bizony fel is készült, mert bár nem nyerte meg, sőt 3-1-re kapott ki, mégis azt mondhatjuk, hogy ez a meccs Carter teljesítménye miatt marad emlékezetes. Mégpedig nagyon emlékezetes, ugyanis a „Kapitány” minden idők egyik legérdekesebb meccsbefejezését produkálta, de ne szaladjunk ennyire előre. A szoros első frame-et Carter nyerte.

A másodikban is jól kezdett, harmincötöt breakelt, de aztán csúnyán kihagyott egy elég könnyű pirosat (itt talán megpróbálhatta volna az eggyel alatta lévőt, ami könnyebb volt és arról is fel lehetett volna menni a kékre), amit Ronnie is sikertelenül kísérelt meg belökni, majd megint Carter jött – még mindig ugyanarra a pirosra – de hosszabbítóról hibázott. Jött egy kisebb biztonsági csata, de egy hosszú pirossal Carter megint magához ragadta a kezdeményezést. Élni viszont nem tudott vele, sőt Ronnie megfordította a frame-et és Carternek már snookerre volt szüksége, mikor csak a rózsa és a fekete volt fent. Jött is volna a snooker, amikor a Kapitány zseniálisan betempózta a fehéret a fekete mögé… a dolog szépséghibája az volt, hogy közben a rózsa két falról behullott középre, 1-1.

A harmadik frame sima ügy volt, Carter rövid break és gyenge safety után átadta a terepet, O’Sullivan köszönte szépen, összeszedett 68 pontot, ami elég is volt a 2-1-hez. És jött a negyedik menet, ahol 24-6-os vezetésnél a Rakéta lökött egy szép biztonságit, a bal felső lyuk szájához. Carter innen jól láthatott több pirosat is, (nem volt tehát snooker) de nehéz helyzetben volt, mivel csak egy (maximum kettő) olyan pirosat látott, ahonnan esélye lett volna visszahozni a fehéret a biztonságos zónába. Ezt a pirosat viszont elsőre elhibázta, a fehér pedig az ívről pattant vissza. Ronnie visszarakatta, majd ugyanez a jelenet lejátszódott még egyszer (a piros ráadásul pontosan ugyanazt a pályát írta le), majd mindenki döbbenetére Carter újra megismételte pontosan ugyanazt a lökést, amivel a szabályok értelmében elbukta a frame-et – és esetünkben a meccset is. Ilyen befejezést nagyon ritkán lehet látni, nyilván sokan arra gondoltak, hogy harmadjára nem fut neki ugyanannak a lökésnek, de makacsul kitartott mellette, pedig azért talán lett volna más megoldás is.

Nézzük meg közelebbről az ominózus helyzetet:

Ezzel a helyzettel küzdött tehát Carter, láthatóan nehéz, hiszen nincs sok lehetőség olyan ütésre, amiről nem lehet folytatni. A "Kapitány" szándéka tehát ez lett volna:

Nem könnyű, de egyáltalán nem kivitelezhetetlen, a három lehetőségből kétszer valószínűleg mindenki ezzel próbálkozna. (Mivel ugyebár lát több pirosat is, három hiba esetén elveszíti a frame-et). Harmadik kísérletre két ilyen hiba után, 20 másodperces limittel nem kellett volna ugyanezt erőltetni! Lássuk milyen alternatívák mutatkoztak:

Mindkét lökés igen nehéz, de a mérkőzésben maradásért érdemes lett volna megpróbálni. A zöld lökésnél megint gondot jelent az időlimit hiszen alaposan ki kell számolni, hogy nem akad-e el valamelyik piroson a fehér, és a piros útvonal veszélye is egy tusos kimenetel lett volna, ami könnyen lehet, hogy szintén O'Sullivan ölébe dobja a frame-et, viszont biztosan nem olyan egyszerűen, ahogy végül az ölébe hullott. Carternek viszont a rendelkezésre álló 20 másodperc alatt talán nem sikerült mindent meggondolnia és mindent megfontolnia, így megint megpróbálta azt amivel kétszer már felsült:

Túl vékonyra méretezte a lökést, így a fehér elsuhant a piros mellett, az már csak külön érdekesség, hogy az első lökését utána mindkétszer szinte milliméter pontossággal másolta le.

Összefoglalva, Ronnie O’Sullivan jobban játszott, megérdemelte a győzelmet, Ali Carter pedig igen emlékezetesen mutatkozott be a Premier League-ben.

Végezetül a tabella, már majdnem lemaradt:

1. Ronnie O'Sullivan 8pont  (8-4)
2. Mark Williams 6pont  (6-1)
3. Matthew Stevens 6pont (6-3)
4. Neil Robertson 6pont (6-4)
5. Shaun Murphy 6pont  (6-8)
6. Ali Carter 4pont  (4-3)
7. Ding Junhui 4pont (4-8)
8. John Higgins 3pont  (3-6)
9. Judd Trump
10. Jimmy White (0-6)

Az angliai Doncaster városában rendezik az idei Premier League negyedik fordulóját, ahol Ronnie O'Sullivan Matthew Stevens, Ding Junhui pedig Ali Carter ellen küzd majd meg a döntőért és a minél több értékes pontért.

További előzetes és tippek

Először is emlékeztetőül a Premier League Snooker eddigi három fordulójának összefoglalója: első, második, harmadik.

Ronnie O'Sullivan - Matthew Stevens

Ez az elődöntő komoly izgalmakat ígér, ha figyelembe vesszük, hogy Ronnie O'Sullivan személyében egy igazi PL-specialista néz szembe az idei sorozat első állomásán hibátlan teljesítményt bemutató Matthew Stevens-szel. O'Sullivan nem kevesebb, mint nyolc alkalommal nyerte már meg a Premier League küzdelmeit és ő a címvédő is. A második fordulóban már szerepelt is, Shaun Murphy azonban 3-2-re legyőzte, így ezzel a két pontjával hetedik a tabellán. 
Stevens lassacskán megtalálja önmagát, már visszakerült a világranglista legjobb 16 helyezettje közé, a Shanghai Masters-en egészen a negyeddöntőig jutott, igaz ott 5-0-ra gyalázta le honfitársa, Mark Williams. Az idei PL első körében viszont ő osztotta a pofonokat: előbb Neil Robertsont, majd John Higgins-t nyomta le, egyaránt 3-0-ra.

Ding Junhui - Ali Carter

A "Kínai Szenzáció", azaz Ding eddigi szezonja korántsem szenzációs. Liang Wenbo-val megnyerték a Világkupát és egy PTC-s döntője is van már, de a két nagy pontszerzőn csúnyán leszerepelt: Ausztráliában az első fordulóban a későbbi győztes Bingham búcsúztatta, ami talán mentséget jelent a vereségre, de Shanghaiban Martin Gould-tól kapott ki, ugyancsak az első körben, ráadásul 3-0-s előnyből, ez már simán az égés kategóriába sorolható buktának számít. Ami a PL-szereplését illeti, a legutóbbi fordulóban szerepelt, legyőzte a jó formában lévő Shaun Murphy-t, de aztán kikapott a zseniálisan játszó Neil Robertsontól. Carter idei szereplése egyenesen kilátástalannak tűnik, júliusban még döntőzött Wuxiban, de azóta elkerülik a sikerek, nagy pontszerzőn ő se nyert meccset, legutóbb a Brazil Masters-en pedig Steve Davis legyűrése után az utóbbi időben ugyancsak harmatos Stephen Hendry intézte el 4-0-ra. A Premier League-ben most mutatkozik be, így ráadásul a szokásostól némiképp eltérő körülmények is nehezíthetik a dolgát.

Itt pedig a tabella:

1. Matthew Stevens 6pont (6-0)

2. Mark Williams 6pont  (6-1)

3. Neil Robertson 6pont (6-4)

4. Shaun Murphy 6pont  (6-8)

5. Ding Junhui 4pont (4-5)

6. John Higgins 3pont  (3-6)

7. Ronnie O'Sullivan 2pont  (2-3)

8. Ali Carter

8. Judd Trump

10. Jimmy White (0-6)

Közvetítés ezúttal is stream-en lesz elérhető: http://www.sportlemon.tv/ ; http://mypremium.tv/ (sky sports 1)

Ma reggel ennyire futotta, holnap viszont Premier League és PTC Warsaw Classic lesz!
/A képekre kattintva nagyobb felbontásban is ellenőrizhető a megtévesztő hasonlóság./