cdrssjotekonykocc

Ding Junhui (4.) - Jamie Burnett (40.)

A találkozó favoritja az a Ding Junhui, aki világbajnokságokon még nem tudta átlépni az árnyékát - még egyszer sem jutott túl a 2.fordulón. Ez (mármint ha ezúttal sem sikerülne) idén is elég nagy meglepetést jelentene, hiszen a pontszerző tornákon egyszer az elődöntőig, kétszer a negyeddöntőig jutott, valamint megnyerte a nagy presztízsű Mesterek Tornáját.

A skót Jamie Burnett szezonja egy nagy meglepetéssel indult, hiszen a Shanghai Masters-en akkora lendületet kapott az 1.körben Ronnie O'Sullivan visszalépésétől, hogy egészen a döntőig menetelt, ott azonban Ali Carter megálljt parancsolt neki. A többi pontszerző közül egyedül a Welsh Openen volt képes kvalifikálni magát a főtáblára, de ott sem volt hosszú a tevékenysége: Graeme Dott egy 4-1-gyel zavarta haza.

Tipp: Dingen látszani fog, hogy nem a VB a kedvence, de azért behúzza valahogy:

Ding - Burnett  10-8

Megszületett az első végeredmény az idei VB-n, mégpedig nem is akármilyen mérkőzésen:

Judd Trump - Neil Robertson  10-8

Hát erre szokták azt mondani, hogy "így legyen ötösöm a lottón". Jó kis meccs volt, kicsit idegesen kezdtek mindketten, aztán ahogy telt az idő Trump egyre felszabadultabban játszott, egyre többször magához tudta ragadni a kezdeményezést, és bár a címvédő küzdött becsülettel, helyenként látványos megmozdulásokkal próbált kapaszkodni, két százast is ütött (Trump ezalatt egyet), végül mégis ő húzta a rövidebbet. 

"Belenyúl a konnektorba, és kész van."

Kurucz László, az Eurosport szakkommentátora arról, szerinte mennyit bíbelődik Trump a hajkoronájával. Nálam ez a nap mondása :)

avagy 10 név, hogy röhöghessek magamon, ha egy 11. nyeri meg a VB-t.

Íme a folytatás, a második ötös:

5. Neil Robertson, „Thunder from Down Under”

A sors (és a késlekedésem) úgy hozta, hogy mire ez kikerül a blogra, a címvédő már el is búcsúzott a tornától, de a listában most már bent marad, viszont így ha valaki elégedetlen a listával, akkor ide behelyettesítheti azt, akit esetleg hiányol. Robertson a World Open megnyerése óta nem tudta hozni a tőle elvárható játékot, így az 5. helyen inkább kiemelkedő tehetsége és tavalyi győzelme révén szerepel.

4. Stephen „Maggi” Maguire

A 30 éves skót világbajnokságon elért legjobbja egy elődöntő, de nyert már többek közöt China Opent és UK Championshipet is, míg idei legjobb eredménye egy döntő a Welsh Openen, ahol John Higginstől kapott ki. Végső győzelme vaskos meglepetést szolgáltatna, egy nem is oly valószínűtlen forgatókönyv szerint Mark Williams ellen küzdhet majd meg az elődöntőbe kerülésért, ahol rászolgálhat előkelő helyezésére.

3. Shaun „The Magician” Murphy

Murphy a snooker élmezőnyének stabil tagja, rutinos játékos, nem ismeretlen számára a Crucible légköre, hiszen két döntőn is szerepelt már. Elsőként 2005-ben jutott a fináléba, ahol a jóval esélyesebb walesi Matthew Stevens volt az ellenfele. Murphy 10-6-os hátrányból fordította meg a meccset és 3 százas breaket lökve 18-16-os győzelmet aratott. A Magician becenevet kiérdemlő angol a világranglista 48.helyezettjeként, két selejtezőn (összesen hét meccsen) túljutva emelhette magasba a trófeát – mindkét adat azóta is rekordnak számít. A második legfiatalabb világbajnok lett (22évesen, a 21évesen nyerő Hendry előtt), valamint Joe Johnson 1986-os győzelme óta az első olyan bajnok, aki a legelső pontszerző tornáján világbajnok lett. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy tud meglepetést okozni, még nagyobbat is, mintha mondjuk idén újra a csúcsra érne. Ha hozza a kötelező mérkőzéseket (és élünk azzal a gonosz és remélhetőleg majdan megcáfolt feltételezéssel, hogy Ronnie O’Sullivan motivációjával ismét finoman szólva problémák lesznek), akkor a negyeddöntőben Higgins-szel futhat össze, ami egyike lehet a torna legjobb meccseinek.

2. Mark J. Williams, „The Welsh Wonder”

A 36 éves, kétszeres világbajnok játékos a világranglista 2.helyéről érkezik a Crucible színházba, ahol kétségtelenül a torna egyik nagy esélyeseként várják.

Fénykorát a 90-es és a 2000-es évek fordulóján élte, győzelmeinek nagy részét ekkor szerezte, azonban azóta sem esett vissza számottevő mértékben, az idei German Masters megnyerésével bizonyította, hogy nem szabad leírni. A gyermekkorában ökölvívóként is remekül helyt álló wales-i karrierje első három évében a világranglistán a legjobb 16 közé verekedte magát, első pontszerző győzelmét hazai pályán a Welsh Openen érte el 1996-ban, a döntőben John Parrottot legyőzve. A 90-es évek ikonjának számító Stephen Hendrynek is jópár alkalommal tört borsot az orra alá, ám a világbajnokságokon nem jött el a hőn áhított áttörés, egészen az 1999-es szezonig, amikor viszont a döntőben éppen Hendryvel találta szemben magát, aki 18-11-re legyőzte. A vereségtől nem tört össze, a következő idényben is bekerült a döntőbe és ezúttal már nem érte be a 2.hellyel (érdekesség, hogy Murphy győzelme előtt 5 évvel ugyanazt a Matthew Stevenst győzte le és ugyanúgy 18-16 arányban). 2003-ban ismét a csúcsra ért, ezúttal a döntőben Ken Doherty ellen aratott a változatosság kedvéért 18-16-os diadalt. Később ugyan időnként beleszürkült a mezőnybe, de idén újra remek formában játszik és ha a China Openen elszenvedett korai kiesést felírhatjuk a világbajnokságra való felkészülés javára, akkor minden adott egy újabb remek szerepléshez, ami az ő esetében minimum döntőt jelent.

1. John Higgins, „The Wizard of Wishaw”

Egy kellemetlen bundaügy és egy rövid eltiltás után visszatérve Higgins dominált az idei szezonban, megnyerve a UK Championshipet (emlékezetes döntőn Mark Williams ellen: és a Welsh Opent, valamint két kisebb tornát és visszaszerezte a világranglista 1.helyét.

Wishow varázslója 1992 óta profi, első pontszerző győzelmét 1994-ben a Grand Prix-n aratta, míg a Crucible közönsége először igazán 1996-ban ismerhette meg a nevét, amikor a negyeddöntőig menetelt, ahol Ronnie O’Sullivan állította meg, egy igen szoros 13-12-vel végződő mérkőzésen. (Íme a döntő frame és a két későbbi legenda még ifjoncként.

A következő évben ismét a negyeddöntő jelentette a végállomást, azonban ’98-ban már senki nem állhatott az útjába, az elődöntőben legyőzte O’Sullivant, a döntőben pedig a címvédő Ken Doherty-t is 18-12-re, így világbajnok lett és a világranglista élére került, véget vetve Hendry 8éven át tartó uralmának. Teljesítménye a világbajnokságon egy 2001-es elveszített döntőt leszámítva (Ronnie O’Sullivan, 14-18) folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott egészen 2007-ig, akkor azonban rögtön győzelemmel tért vissza, 18-13-ra legyőzve Mark Selby-t. Egy évre rá a 2.körben esett ki (Ryan Day, 9-13), azonban 2009-ben újra az övé lett a trófea, miután 18-9-re legyőzte a döntőben Shaun Murphy-t és így, 34évesen ő lett a legidősebb világbajnok Dennis Taylor, 36évesen aratott, epikus 1985-ös győzelme óta. 2010-ben ismét a 2.körben búcsúzott a régi önmagát idéző legenda, az 52éves Steve Davis ellen.

Így idén, már csak a sorminta szerint is (győzelem, 2.kör, győzelem, 2.kör) most kétségtelenül újból győzelem következik Higgins számára.

Higgins épp itt, meccs közben tudta meg, hogy 1. lett a listámon.

Nos, ez lett volna az én (szubjektív) 10-es listám, de kíváncsian várom a kommenteket, Ti hogy látjátok az esélyeket?

Kicsit megkésve jön az előrejelzés, mivel egyrészt eleve későn kezdtem el az egészet (a kapkodásból becsúszó hibákért előre elnézést) és közben akadt egy pár órám a snooker kisöccsére (biliárd) is, így a tippemben már aljas módon benne lesz, hogy elkezdődött a szóban forgó mérkőzés.

Shaun Murphy (6.) - Marcus Campbell (28.)

Murphy számára kötelező feladat túljutni skót riválisán, ami felé jó úton is halad. A 28 éves angol, 2005-ös világbajnoki címe óta elég stabilan ott van a sportág legjobbjai között, minden évben tud nyerni egy-egy kisebb-nagyobb versenyt, a végső győzelemre is esélyesnek tartják. Campbell legjobb eredménye pontszerző tornáról egy negyeddöntő még a '98-as Scottish Openről és nem is valószínű, hogy ezt túl tudja még valaha szárnyalni.

Tipp: Murphy folytatja amit megkezdett és könnyedén jut túl Campbellen.

Murphy - Campbell  10-2

Allister Carter (8.) - Dave Harold (54.)

A mérkőzés esélyese a Shanghai Masters-győztes Carter, aki valószínűleg el is búcsúztatja 13 évvel idősebb vetélytársát. Harold régi motorosnak számít a szakmában, ha egyetlen pontszerző trófeájára vissza akar emlékezni, egészen 1993-ig kell visszalapoznia a naptárban, amikor is az Asian Openen aratott győzelmet. Taktikus, defenzív játékáról vált ismertté, nem valószínű, hogy pörgős meccset láthatunk majd.

Tipp: Carter a vártnál nehezebb meccsen jut tovább:

Carter - Harold  10-8